Daily Archives: 2016. június 4. szombat

Rajnai Tibor: Az eső az oka!

4 június 2016

rajnaitibor-finis-GO2Mária azt ígérte, hogy délután öt órára kijön a kolozsmonostori végállomásra. Mivel jól ismerem őt, már hatkor kint voltam és – vártam. Megszoktam már, ha róla van szó, ne csodálkozom semmin…
Találkozásunk azonban az eső szíves közreműködése miatt elmaradt…
A bőrig ázás elől egy gorkiji viskó eresze alá húzódtam és tovább vártam. Ezúttal azonban nem Máriára, hanem arra, hogy az eső egy kis interregnumot tartson és hazamehessek…
Az útközépen egy gazda embertelenül verte a lovát és nagyokat káromkodott hozzá… Az ember és állat eme undorító találkozását nem nézhettem tovább, mert egy csontos kéz kopogtatta meg a kunyhó ablakát és intett, hogy menjek be az eső elől…
Bementem. Az elhanyagolt kis szoba berendezése rideg és merev. Sehol egy kis szín, melegség, virág… Az ajtóval szemben rozoga priccsen, rongyokból vetett ágyon halálsápadt ötven körüli férfi fekszik, akivel gyertyaláng próbálja elhitetni, hogy a szoba világítva van…
A lakás egyetlen dísze egy víznyomásos kép: Kossuth Lajos búcsúja a hazától…
A beteg alakja a rongytakarótól nem látszik. Ami látszik belőle: nagy barna szemei, amelyeket szokatlanul hosszú szempillák árnyékolnak; értelmes sovány arc; verejtékező homlok és egy kis tüdővész. (more…)

Kaffka Margit: Hölgyvilág

4 június 2016

kaffkamargitA kis zugiskolában, rejtve a pad alatt leveleztünk Hellával, az unokatestvéremmel. Szép, rendes betűivel írott, apró cédulákon juttatott hozzám ilyen értesítéseket: „Kérlek, Apponyi ma interpellál, tegnap bejelentette a nemzeti pártban!” – vagy: „Pompás kép van Tisza Kálmánról az Üstökös-ben – nem tudom, mit jelent, de valami frivol; tízpercben majd elmesélem. A viccet Móric Palya írta alá…” Mohón olvastam ezeket az országos fontosságú közléseket és szörnyen büszke voltam, hogy én most „politizálok”, mint a felnőtt férfiak, fiskális meg szolgabíró bácsik otthon, asztal után, kis bortól hangoskodó szóval és mély pipafüstben. „Politika”, igen, ez valami szörnyű nagy, komoly és eszes dolog – a család felnőtt női, anyáink előtt is tabu, szent és felfoghatatlan; – nekik nem szabad, nem illik beleszólni, ők még azt sem tudják tán, hogy mit jelent „interpellálni”, vagy mi fán terem a Nemzeti Párt? Hát vajon arra mit szólnának, hogy mi, kis kamaszok, kik „zsindely van a házon” ösmert jelszóra sértett méltósággól és fanyar mosollyal szoktunk kivonulni a vicogó asszonytársaságból – magunk közt élni tudunk ezzel a csiklandós; izgalmas, nagyos szóval: frivol? De legbüszkébb mégis arra voltam, hogy komoly és hű, emberes cinkos barátságban összetart velem és titkolódzik velem Hella, az unokanővérem, aki már tizenkét éves, és kettővel feljebb jár, mint én – a komoly, barna szemű kisleány, akinek már „elvei” is vannak és karaktere; aki tisztában van a „korrektség követelményeivel”; – akinek a nyolcadikos bátyja önképzőköri titkár és „liberális gondolkozású”, az édesapja jeles szónok a megyebizottságban s egy távoli nagynénje Hortense grófnő címen egy „művet” írt, igen, valóságos nyomtatott regényt, sőt ki is adta a nagy tűz után a károsultak javára… igaz, hogy csúfolták is érte megyeszerte eleget. (more…)