Archive 2018

Rajnai Lencsés Zsolt: Csend

Ó, mennyit öltöztettem díszbe szívemet,
és mennyit vártalak…!
Szépeket gondoltam felőled,
egész lényed belengte enyémet.

Ébredtem, s eszembe jutottál.
Jártamban-keltemben a szívemben voltál.
Ha tudnád, ha tudnád, hogy milyen szép voltál!

Messze jársz már,
de nem messzebb, mint mindig…
Én pedig közel hozzád,
ki te vagy, bennem vagy, de nem te vagy. Read More

Rajnai Tibor: Istennek hála…

rajnaitibor-finis-GO2Istennek hála, végre elajándékoztam a kutyámat! – mondta a kávéházi törzsasztalnál egy ismert nevű kutya-barát. Majd tovább mesélte:
– A kutyám szenvedélyesen ragaszkodott hozzám. Ha néha megszöktem tőle, torkaszakadtából üvöltött, amivel az egész környéket fellármázta. Leült a küszöbre és annyira vonyított, hogy átjöttek a szomszédból és megkérdezték, mi baja a kutyámnak?
A családom azt felelte:
– Mert az úr fürdik!
– Ettől kezdve, ha a kutyám vonyított, a szomszédok tudták, hogy fürdöm. Éjjelenként pedig tízszer is felköltött megnézni, hogy élek-e?
– Elismerem, hogy az ember önző és hálátlan, de akármilyen ragaszkodó is volt a kutyám, nem bírtam tovább.
– Hál Istennek, elajándékoztam egyik Házsongárdban lakó barátomnak. Tőle távol laknak a szomszédok, ott üvölthet a kutyám bátran!
– De jó neked, hogy túladhattál rajta! – sóhajtotta egy másik úr. – Bár én is elajándékozhatnám! Read More

Rajnai Lencsés Zsolt: Mint cinikus századom…

Feledve a lelki hazátlanságot,
temetve létbeni magánosságot,
kívánva az üresség ócska rongyát:
jöjj, és énekelj, hangos, vidám pompát!

Elűzve a szellemi értékeket,
megtaposva lágy, finom szépségeket,
csak tömd meg falánkul, de jól a hasad,
hosszú az éj, a hajnal alig hasad!

Hogy menjen, ne nézz soha szenvedőre!
Hogy higgyed, ne gondolj még szemfedőre!
Csak énekeld, majd’ hétmilliárd dalát:
“szakíts üres boldogságot és zabáld!”

2010.06.09.

 

Összes kategória
Vissza a Főoldalra!

Rajnai Lencsés Zsolt: Ezer seb emlékére

Tolvaj szerencse szülte most a percet,
min csüng mélán, búsongón, agg korom,
elfáradt idők jajszavához szerzett
mégis csöndes órát ez’ alkonyon.

Leült épp a szívem, s tán le is rogyott,
múlt korokba szállt emlékezete,
gyermekkor meséje kissé megkopott:
szavai, vesszői s ékezete…

Ezer sebzett emlék gyűlt ma itt össze,
– a jelenbe sugárzik a bánat,
hiányzik az a szép, önfeledt, röpke
élet, amit a boldogság áthat… Read More

Rajnai Lencsés Zsolt: Fehéren reggel

Fehéren ülök csak kis szobámba’ reggel;
készülődik a lendület rongyos-álmos
kedvvel.

De a kar alig mozdul, tompán zsibbatag,
akár tél ölében fázó, szélfogó
pirkadat.

A csontom roppanó, a hang is pisszenő,
izmokon erek ülnek, mint lúdbőrös
hideg kő.

S a lelkem elterül, fehéren, álmoson,
és a konok reggel kegyetlenül
előoson.

2010.06.11.

 

Összes kategória
Vissza a Főoldalra!

Rajnai Lencsés Zsolt: Gyönyörködj nálam, magadban…

hullámzó színekben bolydult elém bordó lelked furcsa zeg-zuga,
s én beléd leltem minden vágyam, s lányzó lényed rebbenő ritmusa
dobbant a szívemben….

hajad tiszta fényében lüktet most szomorúságom, s tangót játszol velem
a kietlen messzeségből.
táska a vállamon…
belengi lényed, illatod a számat,
s még önteltséged és hazugságaid is
bocsájtom.

lányos hisztid, mint örvénylő szelek taréján árva kenyérhéj,
felhasít emlékeimből….
s én, mint kiszolgáltatott, elesőn ostoba mondom,
hogy hiányzol…
pedig büntetnem kellene téged,
de szívem nem tud érdem szerint tereád sújtani… Read More

Rajnai Lencsés Zsolt: Egy álom

Mentális terek rajzanak
korláton innen és túl.
Ne kelts fel álmaimból!
Horpadásnyi jókedv tipeg
szívemen törékeny lábon,
hagyd még, hogy vigyen,
csak vigyen tovább az álom.
Mert arcod sóhajomba’ leng,
száraz füstként csókol, kereng,
bennem bújik meg és földereng…

Ócskavasak hunyorognak
otthonos fénnyel itt lenn,
álmodom, tudom, de ne kelts még fel!
Hisz vesszőnyi fák domboldalról
nyújtóznak az égre,
és békésen beszélnek a dalról,
hogy hajadba költözött a csend,
s a puhán réveteg
vágy, mint idelátogató
tudatja velem,
hogy lényed sosem
lesz szívemben zárt ajtó… Read More

Rajnai Lencsés Zsolt: Jő a lány

Ily léptei csak lányzónak lehetnek.
Messziről cseng dallama a veretnek,
mit cipője kopácsa koppant.
A szívem nagyot dobban…

Sudáron jő a lány, ajkán telt mosollyal.
Nyomában fény, derű és sóhaj
szaladnak egymásba karolva.
És szívemhez hajolva…

Őszinte a lány, – egy tiszta angyal.
Hószárnya lebben, mint a hajnal,
lég-könnyűn, illanón és frissen.
Egy percre övé a szívem…

2007.09.11.

 

Összes kategória
Vissza a Főoldalra!

Rajnai Lencsés Zsolt: Ijedtség roska bokra

Az ijedtség roska bokra
felbukkan ma hiányodba’,
s csak visz, cibál, mint hínár,
gyúlékony kis semmi sodra…

És lángot vet forró lényed
idecsámborgó emléke;
s e szép szüretben születek
ma újjá gyöngéden véled…

S ha pöröllek is, – áldlak.
Ha szaggatlak is, – kívánlak.
S mint felejtő kőfejtő
aknázlak ki, – megbocsájtlak!

2010.09.27.

 

Összes kategória
Vissza a Főoldalra!

Rajnai Lencsés Zsolt: Ha a virág, ha a fűszál

Ha virág lennék,
lágy földben, kertedben
pihennék…
És ha fűszál,
üdén, sarjadón egy réten
zöldellnék…
Körültem lengene
a langyos, májusi szél,
– ha fűszál lennék…

Ha én lennék a virág,
csendben, minden nap a kertben
várnék rád…
Várnám, csak egyre várnám,
hogy kijöjj hozzám,
és ha jönnél,
ragyognék, illatoznék,
– ha a virág lennék… Read More

Rajnai Lencsés Zsolt: Tehozzád

Még mindig benned görgetem időim.
A törékeny árnyakat, a foszló múltat,
és hamvadt emlékeimet hozzád igazítom.

Reggelente ifjú-félszeg szóként várlak,
s mikor nagyra nő bennem a “Te”, tétován
csordul szívem hívó kényszered szavára.

Mint sóhajtó táj új hajnalok nyomán
föllélegzem ekkor, akár gyönge ág,
mit gazdátlan lét gyökérhez kulcsol.

És már látom: megannyi mosolyból
merülsz fel, s én, lényed hason-sorsú mása
falánk bozótként fölébed hajolok, hogy
értselek, emésszelek és szeresselek!

2010. június

 

Összes kategória
Vissza a Főoldalra!