Archive 2018. október 18. csütörtök

Rajnai Lencsés Zsolt: Tehozzád

Még mindig benned görgetem időim.
A törékeny árnyakat, a foszló múltat,
és hamvadt emlékeimet hozzád igazítom.

Reggelente ifjú-félszeg szóként várlak,
s mikor nagyra nő bennem a “Te”, tétován
csordul szívem hívó kényszered szavára.

Mint sóhajtó táj új hajnalok nyomán
föllélegzem ekkor, akár gyönge ág,
mit gazdátlan lét gyökérhez kulcsol.

És már látom: megannyi mosolyból
merülsz fel, s én, lényed hason-sorsú mása
falánk bozótként fölébed hajolok, hogy
értselek, emésszelek és szeresselek!

2010. június

 

Összes kategória
Vissza a Főoldalra!