Archive 2018. október 18. csütörtök

Rajnai Lencsés Zsolt: Tehozzád

Még mindig benned görgetem időim.

A törékeny árnyakat, a foszló múltat,

és hamvadt emlékeimet hozzád igazítom.

 

Reggelente ifjú-félszeg szóként várlak,

s mikor nagyra nő bennem a “Te”, tétován

csordul szívem hívó kényszered szavára.

 

Mint sóhajtó táj új hajnalok nyomán

föllélegzem ekkor, akár gyönge ág,

mit gazdátlan lét gyökérhez kulcsol.

 

És már látom: megannyi mosolyból

merülsz fel, s én, lényed hason-sorsú mása

falánk bozótként fölébed hajolok, hogy

értselek, emésszelek és szeresselek!

 

2010. június

 

>> Összes kategória <<
>> Vissza a Főoldalra! <<