Archive 2018. október 25. csütörtök

Rajnai Lencsés Zsolt: Egy álom

Mentális terek rajzanak
korláton innen és túl.
Ne kelts fel álmaimból!
Horpadásnyi jókedv tipeg
szívemen törékeny lábon,
hagyd még, hogy vigyen,
csak vigyen tovább az álom.
Mert arcod sóhajomba’ leng,
száraz füstként csókol, kereng,
bennem bújik meg és földereng…

Ócskavasak hunyorognak
otthonos fénnyel itt lenn,
álmodom, tudom, de ne kelts még fel!
Hisz vesszőnyi fák domboldalról
nyújtóznak az égre,
és békésen beszélnek a dalról,
hogy hajadba költözött a csend,
s a puhán réveteg
vágy, mint idelátogató
tudatja velem,
hogy lényed sosem
lesz szívemben zárt ajtó… Read More