Archive november 2018

Rajnai Lencsés Zsolt: Csend

Ó, mennyit öltöztettem díszbe szívemet,

és mennyit vártalak…!

Szépeket gondoltam felőled,

egész lényed belengte enyémet.

 

Ébredtem, s eszembe jutottál.

Jártamban-keltemben a szívemben voltál.

Ha tudnád, ha tudnád, hogy milyen szép voltál!

 

Messze jársz már,

de nem messzebb, mint mindig…

Én pedig közel hozzád,

ki te vagy, bennem vagy, de nem te vagy. Read More

Rajnai Tibor: Istennek hála…

rajnaitibor-finis-GO2Istennek hála, végre elajándékoztam a kutyámat! – mondta a kávéházi törzsasztalnál egy ismert nevű kutya-barát. Majd tovább mesélte:
– A kutyám szenvedélyesen ragaszkodott hozzám. Ha néha megszöktem tőle, torkaszakadtából üvöltött, amivel az egész környéket fellármázta. Leült a küszöbre és annyira vonyított, hogy átjöttek a szomszédból és megkérdezték, mi baja a kutyámnak?
A családom azt felelte:
– Mert az úr fürdik!
– Ettől kezdve, ha a kutyám vonyított, a szomszédok tudták, hogy fürdöm. Éjjelenként pedig tízszer is felköltött megnézni, hogy élek-e?
– Elismerem, hogy az ember önző és hálátlan, de akármilyen ragaszkodó is volt a kutyám, nem bírtam tovább.
– Hál Istennek, elajándékoztam egyik Házsongárdban lakó barátomnak. Tőle távol laknak a szomszédok, ott üvölthet a kutyám bátran!
– De jó neked, hogy túladhattál rajta! – sóhajtotta egy másik úr. – Bár én is elajándékozhatnám! Read More