Archive 2019

Rajnai Tibor: Jaj, szaladjunk!

rajnaitibor-finis-GO2A Főtéri vendéglő kirakat asztalánál jól táplált, rendes külsejű úr ebédel. Először húslevest eszik velőskonccal, pirított kenyérrel. Utána főtt marhahúst mártással, azután pulykasültet. A szárnyasnál oldalog az ablak elé a két toprongyos utcagyerek. Odanyomják az orrukat az üveghez és mohó vággyal szemlélik a lakomát. Az úr figyelmes lesz a két gyerekre, nagyot nyel a sültből és odainti a pincért.

– Hívja be ezt a két fiút az utcáról és adjanak nekik az én számlámra két menüt a söntésben.

A pincér meghatottan siet teljesíteni a parancsot. A gyerekek gyorsan eltüntetik a menüt és elsietnek. Az úr némi gyümölcsöt rendel és feketekávét. Ezután kerül sor a fizetésre, amikor is kiderül, hogy az úrnak egy megveszekedett vasa sincs. Tűri a szidalmakat és azt az enyhének sem nevezhető nyomást, amellyel kikényszerítik az utcára. Elindul sietve és szomorúan. A sarkon elébe ugrik a két gyerek. Read More

Rajnai Lencsés Zsolt: Botorkálva

Elzuhognak mellettem
nappalok és éjjelek.
S tántorognak rajtam
szkeptikusan, vélt jelek.
 
De ma se tudok többet,
mint keresésem előtt,
ám földig hajolnék már
valamily’ Szentség előtt,
 
ki értelmet adna bár,
és értésemhez elér;
örök éhezésben lenne:
vigasz, áldás, kenyér.
 
(2019.03.17.)

Rajnai Lencsés Zsolt: A hitetlen imája

Árva, pipacsos lényemet

elébed helyezem ma reggel,

drága, nem-létező Istenem…

 

Bár a lelkem vágyik rád,

Te virágokat alkotó Jóság,

mégis lehet, hogy csak az én

idealizmusom teremt a szívemből

oly nagyszerű képzeteket,

mint a benned való szükség.

 

Mégis előtolakodik lelkemből

naponként ez az emelkedett vágy,

hogy ebből pillants reám,

és értelmet adj létezésemnek,

és óvj, megtanítva

engemet szeretni minden

társas-magányos embertársamat… Read More