Archive január 2019

Rajnai Lencsés Zsolt: Meddő órán

Miért írjak verset,
ha nem jön most a Múzsa,
hogy homlokomra csókolva
tündököljön rúzsa?

Csak a szót szaporítsam?
Abból van már elég!
Tűzre dobni való,
ezer dőre szemét…

Vagy álljak én is be a sorba
nagy világértelmezésekkel?
Tán másokhoz hasonló
üres lételemzésekkel?

Avagy művészieskedjem
a sznobizmus szintjén?
Tudálékos, zagyva
álokosságaim hintvén? Read More

Rajnai Lencsés Zsolt: A dekadencia…

A dekadencia hozzánk, emberekhez tartozik,
csak az nem mindegy, felállunk-e belőle,
és mikor, milyen áron?!

Az értelmes lélek nem hagyja magát hosszan
elterülni, hanem tevékenyen nekiveselkedik
felépíteni új jövőjét, ha már egyszer úgy döntött,
hogy él és élni akar!

Persze nem kell ezt válassza, hiszen épp ily
morális az is, ha méltósággal
kivonul onnan, hová ő sohasem kéredzkedett,
– ebből a világból… Read More

Rajnai Lencsés Zsolt: A hitetlen imája

Árva, pipacsos lényemet
elébed helyezem ma reggel,
drága, nem-létező Istenem…

Bár a lelkem vágyik rád,
Te virágokat alkotó Jóság,
mégis lehet, hogy csak az én
idealizmusom teremt a szívemből
oly nagyszerű képzeteket,
mint a benned való szükség.

Mégis előtolakodik lelkemből
naponként ez az emelkedett vágy,
hogy ebből pillants reám,
és értelmet adj létezésemnek,
és óvj, megtanítva
engemet szeretni minden
társas-magányos embertársamat… Read More