Archive 2019. július 27. szombat

Rajnai Lencsés Zsolt: A te szemérmed

Pattan, lüktet, elenyészik.
Hullámzik, rezdül, enyészik.
Robban, elfúl, ingáz, felfed,
Elzár, szétnyit, kivár, szétszed.

Nyílik, vágyik, – szív magába.
Lüktet, ázik, – remeg ága.
Duzzad. Felfog. Most fény. Árnyék.
Érint, érez, siklik, fáj még.

Éled. Fordul. Röppen. Döbben!
Nedvel, nyirkol, gyöngyöz, csöppen.
Ázott, nyákos, rebben, áldott.
Völgyes, dombos, íves, árkos. Read More

Rajnai Lencsés Zsolt: Hórihorgas

Hajlott hátú hórihorgas ember,
méla-búban, szomorúban,
magában áll…

A fák csendben, dermedt-mozdulatlan
erőben tótágast állnak,
mint érzések…

Bágyadó avar pihen meg némán,
elhalón a sírok között,
csak álmodón…

Örök éjüket holtak alusszák,
öntudatlan-koporsóban,
szépen, halkan…

A vidéki süllyedt kis temető,
mint az Úr, méltósággal
érinthetetlen…

De a hajlott hórihorgas ember,
kifeslik a víg világból,
– csak mert könnyes… Read More