Archive 2019

Rajnai Tibor: Jaj, szaladjunk!

rajnaitibor-finis-GO2A Főtéri vendéglő kirakat asztalánál jól táplált, rendes külsejű úr ebédel. Először húslevest eszik velőskonccal, pirított kenyérrel. Utána főtt marhahúst mártással, azután pulykasültet. A szárnyasnál oldalog az ablak elé a két toprongyos utcagyerek. Odanyomják az orrukat az üveghez és mohó vággyal szemlélik a lakomát. Az úr figyelmes lesz a két gyerekre, nagyot nyel a sültből és odainti a pincért.

– Hívja be ezt a két fiút az utcáról és adjanak nekik az én számlámra két menüt a söntésben.

A pincér meghatottan siet teljesíteni a parancsot. A gyerekek gyorsan eltüntetik a menüt és elsietnek. Az úr némi gyümölcsöt rendel és feketekávét. Ezután kerül sor a fizetésre, amikor is kiderül, hogy az úrnak egy megveszekedett vasa sincs. Tűri a szidalmakat és azt az enyhének sem nevezhető nyomást, amellyel kikényszerítik az utcára. Elindul sietve és szomorúan. A sarkon elébe ugrik a két gyerek. Read More

Rajnai Lencsés Zsolt: Meddő órán

Miért írjak verset,
ha nem jön most a Múzsa,
hogy homlokomra csókolva
tündököljön rúzsa?

Csak a szót szaporítsam?
Abból van már elég!
Tűzre dobni való,
ezer dőre szemét…

Vagy álljak én is be a sorba
nagy világértelmezésekkel?
Tán másokhoz hasonló
üres lételemzésekkel?

Avagy művészieskedjem
a sznobizmus szintjén?
Tudálékos, zagyva
álokosságaim hintvén? Read More

Rajnai Lencsés Zsolt: A dekadencia…

A dekadencia hozzánk, emberekhez tartozik,
csak az nem mindegy, felállunk-e belőle,
és mikor, milyen áron?!

Az értelmes lélek nem hagyja magát hosszan
elterülni, hanem tevékenyen nekiveselkedik
felépíteni új jövőjét, ha már egyszer úgy döntött,
hogy él és élni akar!

Persze nem kell ezt válassza, hiszen épp ily
morális az is, ha méltósággal
kivonul onnan, hová ő sohasem kéredzkedett,
– ebből a világból… Read More

Rajnai Lencsés Zsolt: A hitetlen imája

Árva, pipacsos lényemet
elébed helyezem ma reggel,
drága, nem-létező Istenem…

Bár a lelkem vágyik rád,
Te virágokat alkotó Jóság,
mégis lehet, hogy csak az én
idealizmusom teremt a szívemből
oly nagyszerű képzeteket,
mint a benned való szükség.

Mégis előtolakodik lelkemből
naponként ez az emelkedett vágy,
hogy ebből pillants reám,
és értelmet adj létezésemnek,
és óvj, megtanítva
engemet szeretni minden
társas-magányos embertársamat… Read More