Február 01, 2010 - 22:34
Dobos Hajnal: Mindig    

A keserűség Stradivari-mesterfáiból
kivésett, zengő, sikoltó, panasz-alázott
ezer húrjain reszketem
sovány, izzadó vonómat:

én vagyok kóbor muzsikása
a le nem kottázott fájdalomnak.

Kőkocka-udvarok gangos
börtön-körsétányai között
csenevész leánder-hallgatóság…
Mennyből fillér-esőket szórnak:

én vagyok kóbor muzsikása
a le nem kottázott fájdalomnak.

Jaj, ne sírjatok, hadd sírok én!
Hadd én zendüljek itt a zajban.
Lázban halálig házaló,
konok-keserves – mindig árva,

a le nem kottázott fájdalom
örökös kóbor muzsikása.