Március 24, 2002 - 18:26
11. Nyolcadik istenérv: Entrópia I.    

A nyolcadik istenérvhez, fordítsuk figyelmünket még egyszer az irreverzibilis törvényszerűségekre.

Nézzük miről is van szó:

A fizikában léteznek az úgynevezett visszafordítható és visszafordíthatatlan folyamatok. Egy adott állapotban lévő víz megfagy, ha hűtjük, megolvad, ha melegítjük.
Gondolhatunk még a só oldására vízben, illetve a sós oldat lepárlására, ami által különválasztjuk a sót, és a vizet. Ezeket megfordítható, azaz reverzibilis folyamatoknak nevezzük. Azonban, ha egy test a talajra esik és közben kissé felmelegedik, hűtés hatására nem repül vissza eredeti magasságába.
Ugyanúgy, az összekevert hideg és forró vizet sem tudjuk ismét hideg és forró vízre "szétkeverni".
Ezeket megfordíthatatlan, azaz irreverzibilis folyamatoknak hívjuk.

Az irreverzibilis törvényszerűség alkotja soron következő érvelésem lényegét. Ehhez szeretném felidézni a termodinamika második főtételének meghatározását.

DEFINÍCIÓ:
"A termodinamika második főtétele szerint a természetben külső behatások nélkül mindig a hőmérséklet kiegyenlítődésére irányuló folyamatok játszódnak le, azaz hő magától nem kerülhet az alacsonyabb hőmérsékletű helyről a magasabb hőmérsékletű helyre" (Gulyás-Rácz-Tomcsányi-Varga: Fizika 170.o.)

A termodinamika második főtételét másképp is meg lehet fogalmazni, de ehhez be kell vezessük az úgynevezett entrópia fogalmát. Az entrópia, termodinamikai állapotfüggvény, melyet az egyszerű megértés kedvéért energia átalakulási képességnek hívhatunk.

Miről van szó?

Az entrópianövekedés törvényét több módon lehet kifejezni, nézzük a legáltalánosabbat:

DEFINÍCIÓ:
"A termodinamika második törvénye szerint egy zárt rendszerben a hasznos munkára felhasználható energia csökken, bár az összenergia állandó. Ezt entrópiának nevezzük, amely a rendezetlenség miértéke."

Mit jelent mindez?

Ha például elektromos energiát vezetek át egy villanyégőn, akkor az elektromos energia végül hőenergiává alakul át amint áthalad az égőn, s ez a hőenergia a legalacsonyabb "minőségű" energia, ami az atomok rendezetlen mozgásából áll.

Az entrópia miatt az energia mindig csak alacsonyabb minőségű energiává alakulhat át a természetes folyamatok során. A törvény alapján bármely zárt rendszerben az entrópia növekszik. Azaz a rendszer rendezetlenné válik, és az energia felhasználhatósága állandóan csökken.
A törvény tulajdonképpen azt mondja ki, hogy a természetes folyamatok rendezetlenné alakítják a testek és rendszerek állapotát. Idővel minden rendezetlenné válik, bomlik. Az Univerzum visszafordíthatatlanul a maximális rendezetlenség irányába halad.

Gondoljunk csak arra, mi történik, ha egy házat, "kényelmesen" magára hagynak vagy 1000 évig? Ha nem takarítják, nem rendezgetik, nem javítják, csak magára hagyják? Mivel az elemi részecskék a legkisebb energiaszintet keresik, a természetes folyamatok lerombolják és a rendezettből rendezetlenné alakítják. Számítások szerint egy magára hagyott világváros is eltűnik ezer év alatt!
Szükséges tehát, hogy kívülről (ez esetben kezünk által) hasznos, célszerű munkát, energiát vigyünk a rendszerbe (ebben az esetben a házba), hogy fenntartsuk a rendezettséget, és a rendszert!
A termodinamika második törvénye értelmében minden romlik, szétesik, tönkremegy. Ezt láthatjuk a Világegyetemben is: a Nap lassan de biztosan kihűl, a csillagok elhalnak, az anyag sugárzásban oszlik szét, stb. Az Univerzum biztos, sötét halál fele halad, azaz a maximális entrópia fele. Ez a folyamat visszafordíthatatlan. Ha a Teremtő nem létezne, a világegyetemnek ez a szomorú sorsa bekövetkezne.
De vajon létezik-e? Előző hét istenérvem szerint sokkal valószínűbb, hogy létezik, mint hogy nem létezik.
Azonban tegyük most félre ezeket az érveket és induljunk ki magából az entrópiából.

A termodinamika második főtétele nemcsak az egyetemes rendezetlenség és szétesés felé mutat előre, hanem visszafelé a kezdeti, nagyon magas fokon rendezett, minőségi energiára is, vagyis a teremtésre!

Gondoljuk végig:
1. Napjainkban, tapasztalható rendezettség és komplexitás uralkodik a Kozmoszban, erről szóltak első istenérveim. Ugyanakkor az is tény, hogy a Világegyetem összentrópiája növekszik, még akkor is, ha nagyon lassan, tehát minden a magas energiaszintű rendezettségből az alacsony energia szintű rendezetlenség irányába halad.
2. Ebből következik, hogy a rendezettség és komplexitás sokkal magasabban szervezett volt évezredekkel korábban, mint napjainkban. 3. Sőt, ha a rendezettség az entrópia miatt folyamatosan csökken, akkor ebből az is következik, hogy a legmagasabban szervezett rendezettség és komplexitás volt legelőször, s a Világegyetem ebből változik el a rendezetlenség irányába.
4. Ugyanakkor az is tény, hogy amellett, hogy legelőször volt a legmagasabban szervezett rendezettség és komplexitás, de mégsem öröktől fogva, hiszen a Világegyetem kezdettel bír! (Erről is az entropia győz meg minket. Részletesebben erről a hatodik istenérvben olvashatsz.)
5. Ebből viszont az következik, hogy (ha kiindulunk abból, hogy nincsen Isten, akkor) a jellegtelen, ok és energia hiányában lévő anyag (lásd előző két érvemet) egyszer csak a legmagasabban kvalifikált rendezettséget, komplexitást, és működőképességet veszi fel magától.
6. Én úgy gondolom, ez képtelenség. Minderre az anyag képtelen volt magától, ok, és szándék, energia, és akarat nélkül! Ez a legmagasabban szervezett rendezettség csak intelligens akarat produktuma lehetett, és ezt a folyamatot teremtésnek hívhatjuk, s aki ezt megalkotta, Őt Teremtőnek.

Nyolcadik istenérvemet ennek hátterén így fogalmazom meg:
1. Mivel a létező Világegyetem a teljes rendezetlenség felé halad, ezért nyilvánvaló, hogy a rendezettből halad a rendezetlen felé.
2. Így a Világegyetem rendelkezett egy legmagasabb szintű rendezettséggel, amiből folyamatosan romlik.
3. Az energia törvény kizárja azt, hogy ez a legmagasabban rendezett energiaszint rendszeren belül állott volna elő.
4. Az entrópia törvény viszont kizárja azt, hogy ez a legmagasabb szintű rendezettség öröktől fogva léteznék. Volt tehát kezdete.
5. A kezdet ezért egy adott időben jött létre, és a legmagasabb szinten kvalifikált rendezettséget hozott.
6. Erre képtelen az anyag, mert se oka nem volt rá, se energiája.
7. Mivel az egyik lehetséges alternatívát kizártam, így szükségképpen a másik lehetséges alternatívát kell válasszam: Istent.
Egy intelligens akarattal rendelkező Lény teremtette meg az Univerzumot, legmagasabb fokú, kezdeti energiaszintjével, rendezettségével, komplexitásával.
8. Az entrópia törvény tehát visszamutat a teremtésre, s ezáltal a Teremtőre.

"Ha egy óra bizonyítja az óramester létezését, de a világegyetem nem bizonyítja a nagy Építész létét, akkor megengedem, hogy bolondnak nevezzenek" (Voltaire)
- Mint ahogyan egy órát is felhúzunk, hogy járjon, a Világegyetem is "fel lett húzva, hogy járjon".
- Az óra is lejár, ha elfogy a mozgáshoz energiája, a Világegyetem is "lejár", ha kimerül energiája.
- Kellett, hogy valaki felhúzza az Univerzum óráját.
- Az anyag nem lehetett a "felhúzó", hiszen ő a "felhúzott". A termodinamika második főtételének (az entrópia) létezésének ténye magasan szervezett kezdetre utal, tehát nem oktalan, jellegtelen ősrobbanásra, hanem célirányos teremtésre. (Persze lehet, hogy létezett az, amit a mai tudomány ősrobbanásnak hív, de még ha volt is ilyen - a fentiek értelmében -, ez a folyamat, csak része volt az intelligens teremtő munkának.)

{Forrás: zsolo}