Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- vers » Ady Endre: AZ ELZÁRT KIRÁLY-LYÁNY

Ady Endre: AZ ELZÁRT KIRÁLY-LYÁNY

9 szeptember 2015

Mosolyom, e pajzán király-lyányt, ady-003
Vén, bús kapukkal, íme, elcsukom,
Arany-haját, nagy gyermek-szemét
Utálom, irigylem és unom.

Haját tépje, szemét kisírja,
Hadd öregedjék együtt meg velem,
Szokjék sötéthöz s maradjon el
Tőle is a kandi szerelem.

Emlékezzék, mikor csókoknak
Volt balzsamos, ezer, napos napuk
S csók-csengőre nyíltak szívesen
S ifjasan a zárt tömlöc-kapuk.

Fonnyadjon el gőgös pártája,
Mely a csók-díj selyménél szennyesebb
S gyógyítsa meg vágyát az Idő,
E bizsergő, enyhe, drága seb.

S majd hogyha a kapuk kinyílnak,
Felejtette légyen azt, ami volt:
Megölelem a fonnyadt, ősz lyányt,
Az aggszüzült, tört halál-sikolyt.

-- vers

Nincs hozzászólás to “Ady Endre: AZ ELZÁRT KIRÁLY-LYÁNY”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)