Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- vers » Ady Endre: Az utolsó részlet

Ady Endre: Az utolsó részlet

27 július 2013

Részletekben halok meg: érzem. ady endre
Talán egy kissé gyorsan éltem,
Vagy a szívem volt kissé nagy tán
És hogyha megtelt néha adtán,
Csupán az élet pillanatján,
A perc üdvén csüggött a lelkem…

Mindegy. Sorsom megérdemeltem…
Csalóka álmok léha bábja
Nyűgként minek jön a világra?…
Kinek nem kell a tucat-élet,
Egész szépen aludni térhet,
Ha elhamvasztja önnön lángja,
Ha nincs tüdője s nincs több álma…

…Ablakomon beárad fojtón
A ködös ősz hűs levegője…
Kinézek: egy szemetes udvar,
Középen egy pár cserje nőve.

A lomb, levél lehullott régen…
Egy pár hervadt, fonnyadt levélen
Mégsem adott túl még a cserje,
A többi már a sárba verve…

Azt mondják, hogy így ősszel olvad
A lélek át az elmulásba,
Az elfonnyadt ifjú arcokból
Ilyenkor lesz halotti lárva,
Ilyenkor lesz multtá az élet…

Engem nem köt semmi igéret,
A nagy mindegyre esküszöm már,
Óh, de az az utolsó részlet:
Attól, csupán csak attól félek…

Ha feltámadnak mind az álmok,
Ha fölkeresnek mind az árnyak –
Óh, e rémes elszámolásnak
Órájától reszketve félek!

De, hajh, az örök csendes éjet
Nagy kínnal kell megérdemelni:
És én meg fogom érdemelni!…

-- vers

Nincs hozzászólás to “Ady Endre: Az utolsó részlet”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)