Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- vers » Ady Endre: Örök gyermekség

Ady Endre: Örök gyermekség

Édes átok:
Utolsó napig és hajszálig
Gyermek-szemmel
Nézni a világot. 

Újra-újra
Megborzaszt az emberi rosszság,
Szepegéssel
Borzalomba fúlva.

Kérded, kérded:
Mért nem vagyunk mind tiszták és jók?
S jön a válasz
S a választ nem érted.

Jön a válasz
S úgy hallgatod, mint riadt gyermek
S reszketsz, mint fa,
Félig-zöld és száraz.

S szólsz: bús kincsem,
Te, szakadatlan, vén gyermekség,
Úgy imádlak:
Egyebem úgysincsen.

 

-- vers

Nincs hozzászólás to “Ady Endre: Örök gyermekség”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)