Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- vers » Áprily Lajos: Március

Áprily Lajos: Március

3 április 2011

Áprily Lajos: Március
A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.

Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejű cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.

Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.

Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng – ugye zeng, ugye zeng a szíved?

-- vers

2 Comments to “Áprily Lajos: Március”

  1. Áprily a kedvenc költőm, ez a vers most nagyon aktuális, de mindig gyönyörű!

  2. A tavasz első meleg,illatos napjain önkéntelenül eszembe jut ez a gyönyörű vers, olyan jó szavalni!

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)