Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- vers » Babits Mihály: Csillagokig!

Babits Mihály: Csillagokig!

27 január 2011

Ó, szomorú téli sötét, te szennyes fekete bársony!
Örülök annak a kis résnek a függönyömön,
mert rajta a végtelen Terek mélyébe látni,
csillagokig!

A szomszéd szobákból az Élet örök ritmusa, alvó
kedves életek lélekzése, – ó, ti
meleg Erők titkos munkája, kik jöttök az Idő
fenéktelen mélyeiből!

Élet vagyok én is, meleg erő, – gyűlöljön aki rossz!
Magyar korok mélyeiből, nagyapákon, apákon át
ideértem, ahol kilátok a csillagokig,
csillagokig!

Gyülöljön aki rossz! S szeressen a jó! Mert nem nézek én mást ezután
csak testvér tüzek lobogását, nem hallok én mást ezután,
csak testvér életek ritmusát tér meg idő
fenéktelen mélyeiből!

Aludj, barátom! s építsd erőidet a jövőnek!
Aludj, testvér! ó, bár mind testvérek, emberek, lelkek,
kéz kézben, erőt erő táplálva, mint áram áramot,
törnénk föl csillagokig!

-- vers

Nincs hozzászólás to “Babits Mihály: Csillagokig!”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)