Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- vers » Balási András: Búcsúnk

Balási András: Búcsúnk

22 január 2014

BA

duplarövid éjszakája torkomra
tetoválta könnyben úszó szemeid,
reszkető fény jelezte, hogy lomha,
sunyi vonat a semmi éhébe vitt.

Háttal álltam, de duzzogó fejemig
csapott egy árnyék. Tudtam, hogy a csókra
lendülő kéz tűnő árnya nekem int,
s a dac könnyeimet vállamra szórta.

Most minden egyszerre jön, az az éjjel,
az utánad kiáltó sötét széllel
bélelt, egybefolyó rongynappalok,

az állomás és távolodó arcod
vélt vonala, ahogy a gőzzel harcol,
s a kattanások: meghalok, meghalok.

-- vers

Nincs hozzászólás to “Balási András: Búcsúnk”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)