— rövidebb gondolatok

Pilinszky János: Egy lírikus naplójából (2. rész)

28 október 2012

Az év elején Auschwitzban jártam. Az egyik fotó hozzásegített szemléletem bizonyos újrafogalmazásához. Meszelt kamrákra emlékeztető deszkák között egy fejkendős öregasszonyt hajtanak a kivégző-barakk felé. Az öregasszony körül két-három kisgyerek lépeget a salakos út jóvátehetetlen közönyében. Álltam a kép előtt, s erőnek-erejével meg akartam állítani a húsz évvel ezelőtti boldogtalanságot – ahogy látszatra a fényképfelvétel megállította.

De én a valóságot akartam megállítani.

S akkor megértettem, hogy semminek sincs értelme, ha nem tudjuk jóvátenni azt, ami már megtörtént.

Nos – egy hosszú gondolatsor kihagyásával -, én hiszek abban, hogy jóvá tehetjük azt, ami megtörtént, s méghozzá személy szerint azokkal, akikkel megtörtént – személy szerint a meszelt deszkák előtt 1942-ben lépegető öregasszonnyal.

A költészet számomra, ha nem is pontosan ezt jelenti, de majdnem ezt: a jóvátehetetlen jóvátételét. Vagy legalábbis az első lépést a képtelenség e sötétjébe. Ha ebben nem hinnék, számomra minden siker és minden öröm riasztó sivatag maradna, s Albert Camus faggatására: morális és filozófiai kötelességemnek érezném az öngyilkosságot. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: A Hős…

17 október 2012

1. Hős az, aki reggel felkel az ágyból, akkor is, ha nincs miért, nincs kiért…

2. A Hős, ha a világba tekint, pesszimista, de mégis úgy küzd, mintha optimista lenne.
Ha nincs lelki békéje, folyton megteremti azt magába pillantással és bele nem törődéssel.

3. A Hősnek nincsenek illúziói, tudja, hogy végső soron (metafizikai értelemben) nem nagyon van mibe kapaszkodni, vagy csak alig, s az is bizonytalan. A legkülönfélébb hívők és hitek elfogadói között vállain cipeli a hitetlen magányt. Nem kevély, csak nem hisz megalapozatlan hitekben. Szereti és cselekszi a jót; és ezt magáért a jóért teszi. Vallásos, vagy ezoterikus hite nem lévén, a jóért cserébe semmit nem vár.

4. A Hősnek nincsenek illúziói. Tudja, hogy a világ nem jó, de vágyik rá, hogy az legyen. Szeretné úgy hinni, hogy egyszer majd jó lesz. Reménykedik Isten létezésében, de hinni nem tud benne. Csak vágyik rá, hogy legyen, azért, hogy remélhesse: van, aki szeret minket és törődik velünk. (more…)

Kovács Daniela: Shakespeare-nek igaza volt; színház az egész világ…

17 október 2012

Shakespeare-nek igaza volt; színház az egész világ, és mi olyan természetességgel viseljük álarcunkat, ahogy a Sors emeli magasba izzó kardját. Merev szemekkel figyeljük mások örömét, és ahelyett, hogy mi magunk élnék rajongva, az öröm rózsáitól kigyulladt arccal, szüntelenül azt lessük, ki hogyan vélekedik rólunk, tetteinkről. A világ elvárásainak teszünk eleget nap nap után. Mit számít, hogy fogcsikorgatva, lázadozva, sírva, vagy netán elfulladva küszködünk, ha ez a világnak tetszik? Hisz ilyenkor dobálja ránk nyilait a rivaldafény, és mi hosszan hajolgathatunk meg publikumunk előtt. Szűnni nem akaró tapssal díjazza a Sors e látszat-életnek halottjait, bennünket. Ám esténként, miután legördült a függöny, és végre kiosonhatunk színházunk művészajtaján, amikor magányosan ülünk le tükrünk előtt, s egy mozdulattal lemoshatjuk arcunkról az előadott darab szennyét, vajon milyen arc néz vissza ránk? Ilyenkor piros vért köpül nyugtalan szívünk, hisz dacunk lehanyatlása nyomán feléled bennünk újra a felismerés: ma sem magunknak éltünk. De vajon hol lehet biztonságban a meztelenségét feltáró lélek, ha önmagát felajánlva mindenhol kiégett képmutatással néz farkasszemet? Nem tudni, egy dolog azonban biztos. Míg jelenünk önkéntes bohócai vagyunk, míg szándékosan elfojtjuk az eget kívánó ösztönünket, és rabláncokon ropjuk szilaj táncunkat, addig csak a világ, és nem a komédiás mulat.

Anthony de Mello: Felszínesség

6 október 2012
 Egy újságíró kérte a Mestert, hogy nevezze meg azt, ami legjobban jellemzi a mai világot. A Mester habozás nélkül válaszolt:
-Az emberek napról napra többet tudnak a világról, s egyre kevesebbet magukról.
Később meg egy csillagásznak, akit elbűvöltek a modern csillagászat eredményei, hirtelen azt mondta a Mester:
– A világegyetem milliónyi furcsasága, a fekete lyukak, a kvazárok és a pulzárok közül is a legérdekesebb kétségkívül a személy.

Pilinszky János: József Attila emlékkönyvébe…

24 szeptember 2012

Mikor meghalt, nem volt semmije. És ma – költők tudják csak igazán! – egész világ a birtoka: fűszálak és csillagok, sőt a szótár egyes szavai, amiket büntetlenül senki többé el nem vehet tőle.

Mozarti tehetség volt: a legbonyolultabb és a legegyszerűbb, a legmélyebb és a legtörékenyebb, a legsúlyosabb és a legáttetszőbb.

Ady titáni erőfeszítése után ezért vették őt észre oly kevesen. A legkülönbeket az emberek mindig rossz irányból várják. Neki nem voltak fejedelmi prózái, mint Adynak; nem ismerte a romantikus díszeket; legmerészebb kísérleteit is a tökélyig megoldotta. Sorsa a legkülönbekével rokon: Hölderlinével, Kafkáéval, Jézuséval.
Huszonöt évvel halála után még ma is ő a legmodernebb költőnk.

Kortárs, 1962. december

Scott Shaw: Beszéd, vagy fecsegés

21 szeptember 2012
A beszéd üres. Tulajdonképpen mire jó?
Mennyit vitatkozol teljesen értelmetlen dolgokról, vagy általad egyáltalán nem befolyásolható eseményekről?
Az alkotó viták érdekesek. Meghallgatsz, megtanulhatsz, megfigyelhetsz a sajátodon kívüli véleményeket. Néhány pillanatra elfelejthetsz minden mást az életben.
Néhányan azonban hagyják, hogy életüket folytonos értelmetlen fecsegés uralja.
Ezzel indokolhatják saját beteljesületlen vágyaik halogatását.
Vedd magnóra beszélgetéseidet, és lásd mit mondtál.
Szavaid hogyan hatnak életed hosszára?

Anthony de Mello: Odafigyelés

19 szeptember 2012

– Hogy fogom megtapasztalni a teremtéssel való egységemet?
– Hallgatással – mondta a Mester.
– És hogyan kell hallgatnom?
– Légy fül, ami a világ minden egyes dolgára odafigyel. Abban a pillanatban, amikor azt hallod, hogy te magad mondtál valamit, állj meg.

Pierre Charron: Lelki nyugalom

12 szeptember 2012

Ha gyönge a lélek – legyen bár szent és feddhetetlen -, sohasem örvendhet nyugalomnak; ám az erős lélek sem lelheti meg a nyugalmát e földön, ha nem tiszta és egészséges.
A lélek nyugalma: a bölcsesség gyümölcse és koronája.
Lelkünk nyugalmának záloga: a hallgatni tudó bölcsesség s a belőle fakadó gondolkodás.

Albert Einstein: Fasizmus és tudomány… (Levél Rocco miniszter úrnak, Róma)

9 szeptember 2012

Igen tisztelt Kolléga úr!

Az olasz tudomány legjelentősebb és elismertebb tagjai közül ketten – lelkiismereti kényszerükben – azzal a kéréssel fordultak hozzám, hogy írjak Önnek azon borzalmas csapás enyhítése végett, amely az olasz tudósokat fenyegeti.
Egy eskümintáról van szó, amely a fasiszta rendszer iránti hűséget magasztalja. Kérésem lényege, szíveskedjék Mussolini úrnak tanácsolni, kímélje meg az olasz intelligencia virágát ettől a lealacsonyítástól.
Akármennyire különböznek is a mi politikai meggyőződéseink, egy alapvető pontban én is egyetértek Önnel: mindketten az európai szellem fejlődésében látjuk és szeretjük a legfőbb javunkat. Ez azonban a meggyőződés és a tanítás szabadságán nyugszik, azon az alapelven, hogy az igazság iránti törekvést minden egyéb törekvésnek elébe helyezzenek. (more…)

Eszkimó bölcseletek…

22 augusztus 2012

A szabadság elvesztése

Amikor kislány voltam, fehér utazók szálltak meg a falunkban. Lestük minden cselekedetüket és minden dolgukat. A mi fegyvereink – magyarázták – jobbak, mint a tieitek. És mi láttuk, hogy tényleg jobbak. Ha nekünk is lesznek ilyen fegyvereink, mi is kényelmesebben fogunk élni – mondták. Az eszkimó férfiak akkor elkezdtek pénzért vadászni a fehér kereskedőknek, és a keresetükből megvásárolták a fegyvereket. Voltak szerencsésebbek, akik hamarább hozzájutottak a jobb szerszámokhoz. Azokat mindenki irigyelni kezdte. Megszületett az irigység, a gyűlölet és a rosszindulat. Mint a jég a halott állatot, a rossz gondolatok lefogták az emberek lelkét. Régen szabadok voltak, s most saját bilincseikbe lettek kötve. (more…)

Weöres Sándor: Szembe-fordított tükrök

27 július 2012

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben…

Dosztojevszkij: Az emberi lét titka…

15 július 2012

Az emberi lét titka nem abban rejlik, hogy éljünk, hanem abban, hogy miért éljünk. Az ember, ha nincs szilárd elképzelése arról, hogy miért éljen, nem hajlandó élni, és inkább elpusztítja magát, semhogy e földön maradjon, még ha csupa kenyérrel rakják is körül.

Ellen Kreidman: A legfigyelmesebb gyermek

18 április 2012

Leo Buscaglia, az író és előadó beszélt egy versenyről, amelyen zsűritagnak kérték fel.
A verseny célja az volt, hogy megtalálják a legfigyelmesebb gyermeket.
A győztes egy négy éves fiú lett, akinek szomszédja, egy idős bácsi, nemrég veszítette el a feleségét.
Amikor a gyerek meglátta, hogy az öregember sír, átballagott a szomszéd kertjébe, felmászott a bácsi ölébe, és ott kuporgott.
Később az anyja kérdésére, hogy mit mondott az öregnek, így felelt:
– Semmit, csak segítettem neki sírni.

Hamvas Béla: Bizalom?

17 március 2012

Az ember azzal a bizalommal születik meg, hogy itt otthon lesz és magával hozott életét kedvére élheti.
Ehelyett valószínűleg életének első öt percében észreveszi, hogy nemcsak hogy nem élheti, hanem mintha a világ egész ereje arra összpontosulna, hogy a benne lévő életet kikezdje és aláássa, destruálja és megfojtsa, elnyomja és összetörje.

Weöres Sándor: A létezés

4 március 2012

Nézz meg egy kődarabot, egy kalapácsot, egy bokrot, egy paripát, egy embert: mindegyik keletkezett, pusztuló, határolt, egyéni, külön-lévő.
De közös lényegük, a létezés, nem keletkezett, nem pusztuló, nem határolt, nem egyéni, nem külön-lévő. A létezés mindenben azonos.
A sokféle keletkező és pusztuló alakzat: ez az élet. Az örök egymásután, melynek minden alakzat csak egy-egy állomása: ez a létezés.
Az ember az egyetlen, aki a változókban a névvelrögzíthetöt keresi: értelme van. Az ember az egyetlen, aki önmagában az egyéni és feltételes dolgok alá, a közös és feltétlen létezésig ás: lelke van.

Következő oldal »