— rövidebb gondolatok

Pablo Casals: Te vagy a csoda

19 február 2012

Életünk minden másodperce az univerzum új és egyedülálló pillanata, egy pillanat, mely soha többé nem tér vissza. Ezzel szemben mire tanítjuk a gyermekeinket? Arra, hogy kettő meg kettő az négy, és Párizs Franciaország fővárosa.
Mikor tanítjuk meg őket arra, hogy mik valójában?
Mindegyikünknek azt kellene mondanunk:
– Tudod, mi vagy te? Csoda. Páratlan a magad nemében. Soha ezelőtt nem született hozzád fogható. Csodálatos a lábad, a karod, az ügyes ujjad, a mozgásod.
Lehet belőled Shakespeare, Michelangelo vagy Beethoven. Képes vagy bármire. Igen, te vagy a csoda. Vajon, ha felnősz, tudsz-e majd ártani valakinek, aki éppolyan csoda, akárcsak te magad?
Mindannyiunknak azon kell fáradoznunk, hogy a világot gyermekeihez méltóvá tegyük.

Rajnai Lencsés Zsolt: Fájdalmom és felelősség

19 február 2012

Ami neked fáj, fáj mindenkinek, ki téged szeret… Ha kinyújtják kezüket feléd, ragadd meg, vagy legalább éreztesd velük, hogy viszontszereted őket… Éreztesd a hálát, és a “várjatok rám, visszatérek” érzést. Ne hagyd elveszni, akik még megvannak! Felelősséggel tartozol értük, még akkor is, ha fáj épp a lelked, ha vigasztalhatatlan vagy… Mert még ilyenkor is szeretned kell, – ettől vagy Ember! Tekints hát rájuk, és szeresd őket. És ha így teszel, magadra, máris kevésbé figyelsz, és nem fáj annyira, ami fáj… Akarj élni mindenáron, hogy erőt és szeretetet sugározz szét, hogy tedd a dolgod, amire születtél! Hogy könnyebb legyen mindenkinek körülötted! Különben veled haldoklik mindenki, aki szeret, s fény helyett árnyék leszel, ki mást is besötétít…

Gracián: A lélek bája

26 június 2011

A léleknek is van bája, mely a szív ékessége, a szellem ünnepe.
Ám nem mindenki rendelkezhet vele, mert feltétele a belső nagyság. Első lépés, jót mondani ellenségünkről; a második, jót tenni vele.
A bosszú lehetőségét kihasználatlanul hagyni; a győzelem pillanatát nagylelkűséggé változtatni.
Az erény sohasem színlel, nem ölt magára díszes ruhát, nem ármánykodik, és nem aláz meg senkit, az élet legegyszerűbb és legbonyolultabb pillanataiban is az marad ami volt: erény.

Budapest régen (képtár)

30 április 2011


“Mennyi élet, mennyi pezsgés, mennyi ember, de mára már mind halott… Rád is ez a sors vár… Élj hát, élj, amíg élhetsz… az idő elröpül… Keresd az erényt, hogy értékes ember légy…, keresd a valódi, szellemi-lelki értékeket, hogy igazán élj, s ne légy parazita. Ne a pénzt hajszold, az idő elröpül, s észre sem veszed, már itt a vég. Keresd a boldogságot is, hiszen a felüdülés, a belső béke, de a lüktető gyönyör is fontos, – ám hagyj belőle másnak is, hisz más is élni akar, boldogságra törekszik, nem csak te. Légy toleráns és ne ítélkezz senki felett, hisz’  a vége úgyis közös: a sírgödör… Kevéske idődet használd ki jól: az ‘élni és élni hagyni’ remek elv, mert nem foszt meg semmitől, de ezt követve másokat sem rekesztesz ki semmi jóból… Szeresd az embert, hisz sorstársad ő, – épp oly’ halandó mint te vagy. Ami neked fáj, fáj az neki is. Ne tipord el, maradj Ember…” (Rajnai Lencsés Zsolt)

Rilke: Néhány gondolat a szeretetről és a szerelemről

23 február 2011

Szeretet ember és ember közt: ez talán a legnehezebb feladatunk, a végső, legnagyobb próbatétel, vizsga, munka, amelyre minden más munka csak előkészület.
Ezért nem képesek a fiatalok, akik mindenben kezdők, a szerelemre sem: meg kell tanulniuk. Tanulniuk kell egész lényükből, teljes erejükből, magányos, szorongó, torkukban dobogó szívükre figyelve.
A tanulóidő azonban mindig hosszú, lezárt időszakasz, és így szeretni – az messzire és mélyen az életbe nyúló magányt, fokozottabb és elmélyültebb egyedüllétet jelent arra nézve aki szeret. A szerelem eleinte egyáltalán nem feloldódás, odaadás és mással való egyesülés (mert miféle egyesülésre lenne képes, aki még tisztázatlan, kialakulatlan és rendezetlen), hanem magasztos alkalom az egyén számára, hogy érlelődjék, önmagában valamivé nőjön, világgá váljék, önálló, teljes világgá valaki más kedvéért – nagy és sokat kívánó igény vele szemben, valami kiválasztja, és nagyra hívja el. Az ifjú embereknek csakis ilyen értelemben, mint önmagukon végzendő munkát, lenne szabad a szerelmet felhasználniuk…

Márai Sándor: Heidegger (Márai; Napló 1983.)

18 február 2011

Heidegger. Értekezés a nihilizmusról. Évszázados távlatban a Nietzsche-nihilizmus csaknem eszmei, ábrándos. A posztumusz “Wille zur Macht    ból a nácik fügefalevelet tépdestek a maguk gyakorlati nihilizmusa számára. 1887-ben, kevéssel a megsemmisülés életszakasza előtt Nietzsche egy posztumusz jegyzetben megkérdezte: “Mi a nihilizmus?  A válasz: “Az értékek önmagukat értéktelenítik . Úgy vélte, a nihilizmus, “már a kapu előtt áll , a polgári életforma felfalja és megsemmisíti önmagát, itt az ideje az Übermenschnek, aki a “halott keresztény Isten -t követően megragadja a Föld és az összes értékek felett a hatalmat. Heidegger végül vállat von: “A nihilizmus illúzió . Száz év nem teremtett Übermenschet, de elpusztította az emberszabású embert, vélt és valóságos értékeivel. Marad a tömeg, a diktátor és a technikus. Amitől Nietzsche félt   az orosz nihilizmus és a nyugati közöny -, alakot kapott. (Márai Sándor: Napló 1976-83. Első magyar kiadás; Helikon; 197-198.o.)

Gracián: Lenni és látszani

2 december 2010

A dolgok értékét nem azok adják meg, amik, hanem az, aminek látszanak. Valamit érni és megmutatni tudni, annyi, mint kétszer annyit érni. Még az igazságot sem tisztelik, ahol nem látszik róla, hogy ő az igazság. Nagy az ámítás hatalma; a dolgokat a külszínükről ítélik meg: a jó külső a belső szépség legtökéletesebb ajánlólevele.

Pascal: 146. töredék

30 november 2010

Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme.
Egyetlen kötelessége, hogy helyesen gondolkodjék. A rend pedig azt kívánja, hogy önmagán, teremtőjén és rendeltetésén kezdje a gondolkodást.

Mármost min jár az ember esze?
Ezen soha, hanem a táncoláson, a lantpengetésen, az éneklésen, a versíráson, a lovas karikajátékon, a párbajozáson, a királyi cím elnyerésén, anélkül, hogy valaha is elgondolkodnának rajta, mit jelent királynak, és mit embernek lenni.

Rajnai Lencsés Zsolt: Szakítás

27 november 2010

Furcsán-zavarodott szomorú lelkiállapot, kavargó, egymásnak feszülő érzelem-forgácsok jellemzik a legtöbb szakítást… Valami elmúlt, valami meghalt… Az “egymásranézés” már nem olyan mint korábban, kihunyt belőle a szövetség tudata, az “enyém-vagy” érzése. Ehelyett hangok és csendek hordozzák az űrt, a felbolydultságot, a  “kényelmetlenül-nehézkedő”  zavart.
Szilánkokra tört a személyiség-szeletek összetartozása. Amikor anno szerelemben épült fel e két ember közös műve, lassan, óvatosan növekedett, majd felgyorsulva, forradalmi beérlelődése révén személyiségük ezernyi színben pompázó üvegcserepei a másik lénye felé fordult, és a külső fényt úgy verték vissza, hogy a “sokszínben-pompázás” egy harmadik létezőt kreált kettejük “teremtő-okából”, – a szerelmet. Ez az új jövevény lett “közös-produktum-szülte” szövetségben kiteljesedett belső alkotásuk. Kettejük ezer irányba álló személyiségszeletei egymásba-simultak, szétiramlani-igyekvő vágyaik egymásra találtak, s a boldogságért-futás célját “egymásbantalálták”. Ezek után már a szerelem, ez a különös létező kapcsolta egybe teremtőokait, teremtőfeleit, hogy így létrehozza önmagát, az okok beteljesülését.
De most, a szakításkor eltört, minden eltört! A felek “egymásratekintésében” már nem bizsereg semmi “együvétartozás” , hangjuk “hideg-idegenül” koppan egymás érzéketlen szívén. Gyászolni kell. Gyászolni, még akkor is, ha a szakítás okkal, és megszabadításként jött, hiszen valami nagyszerű halt meg. (more…)

Tatiosz: A másik ember megértése

9 november 2010

Nem érthetjük meg a másik ember problémáját, ha nincs bennünk szeretet.
Együttérzés nem létezik szeretet nélkül. Aki elfelejtkezik mások szívéről, a saját szívét veszíti el.
Senkinek sincs joga belenyugodni egy másik ember szenvedésébe.
Ez olyan, mintha ő okozná a szenvedést.
Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól, csupán önmagát szereti.
Önmagunk elvesztésének legbiztosabb módja: a szeretet elvárása.
A szeretet elvárása: önzés legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.

Fordította: Vágó Zsuzsanna

Hamvas Béla: A holnapban élünk

4 november 2010

Senki közülünk nem él a mának és a mában és a pillanatban.
Mindnyájan ma a holnapot éljük – holnap: a holnaputánt.
Sorsunkat a jövőbe vetjük: azt hisszük holnap érünk el oda, ahol aztán már igazán el lehet kezdeni élni.
Mert azt senki sem gondolja komolyan, hogy amit ma csinál, az teljes értékű élet.

(További aforizmák és rövidke gondolatok  elküldhető formában itt.)

Artur Schopenhauer: A büszkeségről

22 október 2010

Nem az a büszke, aki az akar lenni, a büszkeséget legfeljebb mutatni lehet, de – mint minden felvett szerepből – könnyen kizökken belőle az ember. Mert csakis a saját, különös nagy értékéről és előnyeiről táplált rendíthetetlen meggyőződés tesz ténylegesen büszkévé. Eme meggyőződés ám téves lehet, avagy csupán külső, felületes értékű előnyökön alapulhat; mindez a büszkeségre nincs befolyással, ha azt tényleg és komolyan veszi az illető. Minthogy tehát a büszkeség a meggyőződésben gyökerezik, mint minden megismerés, nem függ önkényünktől. Legnagyobb ellensége a hiúság, mely folyton a mások tetszésére pályázik, hogy az önmagáról táplált kedvező véleményt aztán erre alapíthassa, míg a büszkeség mindenkor feltételezi azt, hogy erre nézve mindenkor szilárd meggyőzédés hatja át az illetőt.

Hamvas Béla: Anthologia Humana (részlet)

21 október 2010

A zene az a titok, amelynek segítségével megértem, hogyan tudok azonos témák mellett mégis mindig mást és mást hallani. A hallható témák ugyanazok, ugyanazok fognak maradni és nem is változhatnak meg sohasem; de mindig más és más hangnemben, más variációban, más ritmikus képletben és időmértékben jelentkeznek: egyre újabb és újabb megfordításokban, kombinációkban, más kíséretekkel, más szólamban, másképpen harmonizálva, s mialatt a milliárdszólamú fúga ünnepélyesen a végkifejlés felé hömpölyög, s mialatt a várakozás, a feszültség egyre nő, s az izgalom egyre nagyobb, a zene mint sajátságos sejtető eszközeivel jelzi a végső lépést, a kiegyenlítődésre utalni tud, a végső célt érezteti, s arra előkészít.

Vörösmarty aforizmák és töredékek

21 október 2010

Tréfa és való

Szép szavaim, ha hiú volnál, csak puszta hízelgés:
Szent és tiszta valók, lányka, ha érzeni tudsz. (more…)

Lev Tolsztoj: Életöröm

19 október 2010

A boldogság joga – mint mondják – az élethez való jog.
De van-e jogom örülni az életnek? – kérdeztem, miközben az erdőn át lovagoltam.
Így feleltem magamban: igen, minden embernek joga van az örömhöz, amikor ebbe a világba belép. De csak az örülhet, aki nem követ el bűnt, amellyel szenvedést okoz másoknak.
Jónak kell lennem! – ebben rejlik mostani földé létem igazi boldogsága, ez a feladatom és ideérkezésem lényege.

« Előző oldalKövetkező oldal »