— etikai töredékek

Tatiosz: Csillagok találkozása

31 július 2011

Szeretnéd tudni, hogyan válhat az ember csillaggá?
Püthagorasz erre azt feleli:
Ne edd meg a szívet!
Szeretnéd tudni, milyen kapcsolat van az ember és a csillagok között?
Csak az az ember emelkedhet csillagmagasságokig, aki szeret; csak az találkozhat csillagtársával, akit szeretnek. Ha két ember egymásra talál, végtelenné tágul a tér, elmosódnak a tengerek, hegyek, sivatagok körvonalai; öröklétnek tűnik az idő, melynek egyetlen valóságos része: a pillanat. Ugyanazt látják a világból, amit a csillagok a földre tekintve. Lágyabbá válnak a színek, kellemesebbé a hangok, a vasziliko (Görögoszágban honos nagyon szép és illatos virág; a lélek szimbóluma) illata betölti a mindenséget; fogékonnyá, szárnyalóvá lesz a lélek, megduplázódik a tetterő. Ne edd meg a szíved, hogy a csillagok közé emelkedhess! (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Modern sztoikus kiáltvány!

8 július 2011

Olyan sok előember rohangál ebben a félresikeredett világban. És nem tudják, hogy Embernek lenni mit jelent…
Az embert az állattól az értelme és morális érzéke különbözteti meg. Az, hogy van lelkiismerete.

Kaparni az életért mindenáron? Minek? Hisz a halál úgyis elragad. Ez közös: a halál elragad. Ám amiben más lehetsz, mint a sok előember, hogy amíg élsz, Ember maradsz, így nagybetűvel írva: “Ember”.

Mert nem taposol, nem tülekszel, nem használod ki embertársaidat, különben egy napon arra ébredsz, hogy, mikor hajótörést szenvedsz másodmagaddal egy lakatlan szigeten, mikor elfogy az élelem, éjjel elvágod annak a torkát akit szeretsz, és kimetszed a szívét, és a túlélés nevében felfalod, csak azért, hogy 2-3 héttel tovább élj! (more…)

Voltaire: Erény

27 március 2011

Mi az erény? Ha egy ember jót tesz felebarátjával.
Nevezhetek-e erénynek mást, mint ami a javamra szolgált? Én ínségben élek, te bőkezű vagy; veszélybe kerülök, te a segítségemre sietsz; félrevezetnek, és te fölvilágosítasz az igazságról; senki sem törődik velem, de te megvigasztalsz; tudatlan vagyok, s te beavatsz a tudás szentélyébe – persze hogy erényesnek foglak nevezni.
De mit kezdjünk a főerényekkel, vagyis az isteni erényekkel?
Némelyik alighanem ott marad az iskolák falai és a könyvek lapjai közt.
Mert mit érdekel engem, hogy mértékletes vagy e-?
A mértékletesség egészségügyi rendszabály; ha követed és jobban érzed magad tőle, a magam részéről szerencsét kívánok hozzá.
Hiszel és reménykedsz, ehhez még melegebben kívánok szerencsét, hiszen így részed lesz az örök üdvösségben.
Isteni erényeid égi adományok; főerényeid pedig kiváló tulajdonságok, amelyek a segítségedre vannak az élet mindennapjaiban – de felebarátaid szempontjából egyik sem számít valódi erénynek. (more…)

Pilinszky János: Egy lírikus naplójából (részlet)

6 március 2011

Nem csak a tudós törekszik pontos ismeretre, hanem a költő is. Ennek a megismerésnek a neve: szeretet.
Oda akarom adni magamat valaminek, vagy valakinek. Szeretni akarom, hogy megismerhessem, és meg akarom ismerni a világot, hogy szerethessem.
Fel akarom fedezni és meg akarom segíteni a dolgokat, hogy ajándékképp visszakapjam tőlük önmagamat. Hogy élni segítsenek.
Ez azonban csak akkor lehetséges, ha mezítelen valóságukban szemlélem őket, sőt: bajukban, szegénységükben, árvaságukban, azon a ponton, ahol szükségük van rám.
A szeretet a legpontosabb diagnoszta. Csak a mezítelenül őszinte ember képes a valóság egy mezítelen darabjának bizalmába férkőzni, és cserébe kiérdemelni annak viszontbizalmát.
Az írás nem beszámoló a világ megoldott tájairól, hanem cselekedet: nem konyhakertészet, hanem expedíció. (more…)

Simone Weil: Kegyelem és nehézkedés

21 október 2010

“Te nem érdekelsz engem.” Olyan beszéd ez, amit senki ember nem intézhet egy másik emberhez anélkül, hogy szeretetlenséget ne követne el és sebet ne ejtene az igazságon.

“A te személyed nem érdekel engem.  Ez a kifejezés viszont helyet kaphat két közeli barát szóváltásában, anélkül, hogy megsértené azt, ami barátságukban a legérzékenyebb.
Hasonlóképp megalázkodás nélkül mondhatjuk: Az én személyem nem számít, de nem azt, hogy “Én nem számítok . (…)
Minden emberben van valami szent. De ez nem a személye. Nem is maga az emberi személyiség. Hanem egyszerűen maga az ember. Úgy, ahogy van. Egy járókelő az utcán; karja hosszú, szeme kék, gondolatai ismeretlenek, de lehetnek akár a leghétköznapibbak.
Számomra nem a személyisége, nem is a benne megjelenő személyiség az ami szent. Hanem ő maga. Teljes egészében. Szeme, karja, gondolatai   az egész ember. Semmit benne meg nem sérthetek anélkül, hogy végtelen lelkiismeret-furdalásaim ne támadnának. (more…)

Lao-ce: Az út és az erény könyve (67. rész)

21 október 2010

Nagy az én utam, tudja egész világ,
s nem apad soha:
mert végtelen,
azért nem apad soha.
Hogyha fogyna,
az időben már elfogyott volna.
Három kincsemhez ragaszkodom:
első a szeretet,
második a mérték,
harmadik a tartózkodás
Szeretek, ezért bátor vagyok,
mérték által hatalmas vagyok,
visszavonulok, hát vezető vagyok.
Manapság
szeretet nélkül merészkednek,
mérték nélkül vezérkednek,
tartózkodás nélkül hatalmaskodnak: (more…)

Seneca: Gondolkozz, hogy boldog lehess!

21 október 2010

A tetőpontra az jut, aki tudja, minek örüljön, aki boldogságát nem tette másoktól függővé, aki nem nyugtalankodik, aki bízik önmagában…

Hát tanulj meg örülni! De ne hidd, hogy a reményeket, vagy a legédesebb mulatságokat hiábavalónak tartom, s ezzel megfosztalak az élet kínálta gyönyörűségektől. Ellenkezőleg. Azt akarom, hogy sose légy szűkében a vidámságnak, hogy házadban mosoly fakadjon, s ha ott terem, tebenned lakik. Más vigasságok nem töltik el a szívet valódi örömmel, csak homlokod ráncát simítják ki futó pillanatokra… Hidd el, az igazi boldogság komoly dolog. Vagy azt képzeled, bárki képes derűs arccal megvetni a halált, ajtót nyitni a szegénységnek, elszenvedni a fájdalmakat és elhajítani az élvezeteket? Aki ekképpen gondolkozik, boldog, de nem igazán. Neked másmilyen boldogságot kívánok: olyat, amelyik sosem hagy el, ha egyszer megtaláltad a forrását.

Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte! Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül. (more…)

Leszek Kolakowski: Gyűlöletben élni, – halálban élni…

19 október 2010

Soha, senkinek, semmilyen körülmények között, semmilyen helyzetben nincs joga gyűlölni.
Az igazság, abban a pillanatban igazságtalansággá válik, mihelyt a gyűlölet segítségével kívánják megvédeni, vagy ami ugyanazt jelenti: önmegsemmisítés a gyűlöletet az igazság szolgálatába állítani.

A gyűlölet tönkreteszi, erkölcsileg védtelenné teszi az egyént a külső erőkkel szemben. A gyűlölet az egyén erkölcsi megsemmisítését, öngyilkosságát jelenti, s még a szolidaritás gyökerét is kitépi a gyűlölködőből. A kifejezés: vak gyűlölet – kitűnően mutatja a lényeget. Nem lát mást, csak ezt: gyűlöletet!
A gyűlöletnek pusztán negatív jellege megbénítja az emberek közötti érintkezés normális formáit, elpusztítja a személyiséget, és így kitűnő eszköz arra, hogy az embert szellemileg lefegyverezze. (more…)

Paracelsus: Rövid eszmefuttatás

17 október 2010

Aki nem tud semmit, nem szeret semmit.
Aki tehetetlen: értelmetlen. Aki nem ért
semmit, nem is ér semmit. Aki viszont
ért, az szeret is, néz is, lát is…Minél
több tudás rejlik egy-egy dologban,
annál nagyobb a szeretet… Aki azt
képzeli, hogy minden gyümölcs
ugyanakkor érik meg, mint a szamóca,
az semmit sem tud a szőlőről.

Hamvas Béla: Oszd meg amid van!

16 október 2010

A legenda beszéli, hogy négy bölcs addig imádkozott, amíg elérte amit kívánt: a mennyországba léphetett az üdvözültek közé.
Teljes napot tölthettek itt a boldogok között, napkeltétől napnyugtáig élhettek elíziumi életet.
– Az első bölcs az élményt nem bírta el, és belehalt;
– a második elméjében megzavarodott;
– a harmadik az élményt magába zárta, őrizte élete végéig, s a megszerzett boldogságot magának tartotta meg.
– Csak a negyedik bölcs távozott egészségesen és épen, mert a látottakat arra használta fel, hogy azon, aki hozzáfordult, segítsen.

A szenvedés köréből mindenki szabadon kiléphet, ahogy tud, és a boldogságot elérheti. De azoknak, akik az üdvözültek világát megismerik, negyedrésze a nagy élményt nem tudja elviselni és belepusztul. Minden nap látni olyan embert aki a mennyország kapujában összeesett és meghalt.
A másik negyedrész megkótyagosodik. Ilyen fanatikus bolondot is látni eleget. (more…)

« Előző oldal