— Seneca erkölcsi levelei

Seneca: Erkölcsi levelek (33. levél)

28 július 2013

seneca-001Azt kívánod, hogy ezeknek a leveleknek is, mint az előbbieknek, írjak a végére valamilyen bölcs mondást mestereinktől. Nem szóvirágocskákkal foglalatoskodtak ők: szövegük egésze férfiúhoz illő. Tudod, hogy egyenetlenség van ott, ahol észrevehetővé válnak a kiemelkedő részek. Egy fa magában nem ébreszt csodálatot, ahol az egész erdő ugyanolyan magasra nő. Ilyesféle bölcs mondásoktól hemzsegnek a versek, hemzseg a történelemírás. Ne tulajdonítsd hát őket Epikurosnak: közösek s leginkább a mieink, de benne jobban kitűnnek, mert a szöveg folyamatában ritkán bukkannak elő, mert váratlanok, mert meglepő, hogy kemény szavakat hallunk az elpuhultság hirdetőjétől. Az én szememben Epikuros keménykötésű, még ha hosszú ujjú tunikát hord is. A keménység, a szorgalom és a harci szellem ugyanúgy megadatik a perzsáknak, mint azoknak, akik jól felgyűrik a ruhájukat. Nincs hát okod rá, hogy kiragadott gondolatokat és idézeteket követelj: a mi tanításunkban minden összefüggő, ami másoknál kívánatos. Mi nem tartunk ilyen szemet majd kibökő árucikkeket, s nem csapjuk be a vevőt, aki ha belépett, semmit sem talál azon kívül, ami a kirakatban lógott. Mi rájuk bízzuk, hogy onnan vegyenek mintát, ahonnan akarnak. Tételezd fel, hogy egyes szállóigéket el akarunk különíteni a tömegtől: kinek fogjuk őket tulajdonítani? Zénónnak? Kleanthésnak? Chrysipposnak? Panaitiosnak? Poseidóniosnak? Nem ül rajtunk király: mindenki önmagának ura. De ők mindazt, amit Hermarkhos mondott, vagy Metrodoros, egy emberre vezetik vissza. Minden, amit valaki abban a táborban hirdetett, egy ember vezérlete és felügyelete alatt formálódott szavakká. Mondom, még ha megkíséreljük is, nem tudunk választani az egyenlő értékű gondolatok akkora tömegéből. (more…)

Seneca: Erkölcsi levelek (31. levél)

13 július 2013

seneca-003Ráismerek Luciliusomra: kezdi már ígéretét beváltani. Kövesd lelkednek azt az ösztönzését, amelyre, lábbal tiporva a tömegnek tetsző javakat, eddig is mindenben a legjobb felé haladtál. Hogy nagyobb legyél, mint amire vállalkoztál, nem kívánom. Alapozásod sok helyet foglalt el; annyit érj el, amennyire törekedtél, s amit lelkedben hordoztál, azzal foglalkozz. Egyszóval: bölcs leszel, ha becsukod a füled – viasszal eldugaszolni nem elég; tömörebb dugóra van szükség, mint amilyet Odysseus alkalmazott a monda szerint társainál. Bűvölt-bájolt az a rettegett hang, de nem mindenünnen; ám ez, amelytől most kell rettegni, nem egyetlen szikláról verődik vissza, hanem a föld minden részéről. Így hát ne csak egyetlen ármányos gyönyörűségekre gyanús táj mellől hajózz tova, hanem minden város mellől. Süketülj meg azok szavára, akik a legjobban szeretnek: jóhiszeműen rosszat kívánnak neked. S ha boldog akarsz lenni, imádkozz az istenekhez, nehogy e kívánságok közül valóra váljék bármi is. (more…)

Seneca: Erkölcsi levelek (30. levél)

30 június 2013

SenecaLáttam Bassus Aufidiust, ezt a kiváló embert, megtörten, a korral küszködve. De már több a terhe, mint amit el lehet viselni: nagy és egyetemes súllyal nehezedik rá az öregség. Tudod, hogy mindig gyenge, kiszikkadt teste volt; sokáig tartotta – vagy hogy jobban fejezzem ki -, tartotta össze magát, s hirtelen kimerült. Mint ahogy a hajón, amelyben emelkedik a fenékvíz, egyik vagy másik léket még betömik, mihelyt azonban több helyen kezd bomlani és engedni a tömítés, nem mentheted a széthasadó bárkát: úgy az elaggott testben csak ideig-óráig lehet a gyengülést feltartóztatni s aládúcolni. A düledező épületben is reped széjjel minden ereszték, s míg elkapod az egyiket, a másik kettéhasad, már azután kell nézned, kifelé hogyan menekülhetsz.

Bassusunk lelkileg mégis friss maradt. A filozófiának köszönhető, hogy a halál színe előtt is jókedvű, és testi állapotától függetlenül bátor, vidám, lankadásában sem lankatag. Az igazi kormányos szakadt vitorlával is hajózik, s ha lecsarnakolta is a hajót, puszta törzsét jó karba hozza az út befejezéséhez. Ezt teszi Bassusunk, s olyan bátorsággal és derűvel szemléli saját végét, amellyel – vélhetnéd – a túlságos biztonságban levők szemlélik a másik emberét. (more…)

Seneca: Erkölcsi levelek (29. levél)

15 június 2013

seneca-003Marcellinusunkról érdeklődsz, és tudni akarod, mi van vele. Ritkán jön hozzám, pusztán csak azért, mert nem meri meghallgatni az igazságot – pedig ettől a veszélytől most már távol áll. Hiszen azt csak annak kell megmondani, aki meghallgatni is hajlandó. Ezért szokták kétségbe vonni, hogy Diogenés és még inkább a többi kynikos, akik minden megkülönböztetés és gátlás nélkül fenyítették meg az utcán szembejövőket, helyesen jártak-e el. Mert mi történik, ha süketeket pirongatunk, vagy természettől avagy születéstől fogva némákat? „Miért takarékoskodjam a szavakkal? – kérded. – Nem kerülnek pénzbe. Nem tudhatom, hasznára leszek-e annak, akit ösztökélek, de azt tudom, ha sok embert ösztökélek, valakinek hasznára leszek. Tele marokkal kell szórni. Lehetetlen, hogy tömérdek próbálkozás után se járjak sikerrel.”

Luciliusom, úgy vélem, a nagy embernek nem ezt kell tennie: tekintélye felhígul, s nem lesz elég súlya azok előtt, akiket kevésbé elkoptatott állapotban jobbá tehetne. Nem művészet az, ami a véletlennek köszönheti hatását. A bölcsesség pedig művészet: pályázzék biztosra, válassza ki a haladásra képeseket, forduljon el azoktól, akiket reménytelennek lát, de mégse hagyja őket ott túl gyorsan, s a reménytelenség mélyén is kísérletezzék a leginkább hathatós gyógyszerekkel. (more…)

Seneca: Erkölcsi levelek (28. levél)

1 június 2013

seneca-001Azt hiszed, veled történt meg egyedül, és csodálkozol rajta, mint valami szokatlan dolgon, hogy hosszú utazásod s a sokféle vidék változatossága sem oszlatta el kedélyed nyomasztó bánatát? Szívet kell cserélned, nem égboltot. Kelj át a roppant tengeren, legyen, mint Vergiliusunk mondja, hogyföld, városok elmaradoznak – akárhová kerülsz, nyomon követnek bűneid. Valakihez, aki ugyanezt panaszolta, Sókratés így szólt: „Miért csodálkozol, hogy utazásaid nem válnak hasznodra? Hiszen magadat hordozod körbe.” Ugyanaz fojtogat, ami messzire űzött. Mi gyönyörűséget lelhetsz a tájak újdonságában? A vidékek, városok megismerésében? Ez a hányódás a semmibe visz. Kérded, miért nem könnyít rajtad ez a menekülés? Te is magaddal menekülsz. Le kell rakni a lélek terhét, előbb semmilyen vidék sem fog tetszeni. Gondold, hogy most olyan állapotban vagy, mint a már felindult és izgalomba jött látnok, megtelve a nem önmagából támadó ihlettel. Vergiliusunk így mutatta be:

Tombol a látnok: vajha ki tudná tépni szivéből azt a nagy istent! (more…)

Seneca: Erkölcsi levelek (27. levél)

18 május 2013

Seneca„Te leckéztetsz engem? – kérded. – Magadat már megleckéztetted, meg is javultál, ugye? Ezért van időd mások javítgatására?” Nem vagyok olyan elvetemült, hogy betegen gyógyításra vállalkozzam, de mintha ugyanabban a betegségben feküdnék, megbeszélem veled a közös bajt, és közlöm az orvosságot. Így hát hallgass rám, mintha benső énemmel társalognék. Bebocsátlak magányomba, és füled hallatára vitatkozom önmagámmal. Így kiáltok önmagamra: „Számláld meg éveidet, és szégyellni fogod, hogy még mindig csupa olyasmire törekszel, mint gyermekkorodban, s csupa olyasmit viszel véghez. Halálod napjához közeledve legalább arról gondoskodj, hogy hibáid előtted haljanak meg. Bocsásd útjára a felkavaró gyönyörűségeket, nagy árat kell fizetni értük: nemcsak az eljövendők ártanak, hanem a már elmúltak is. Mint ahogyan a bűnökkel (ha nem lepleződtek is le elkövetésük idején) nem távozik el együtt a szorongás, úgy a gonosz gyönyöröknek is megvan utólag a böjtje. Nem tartósak, nem hűségesek; még ha nem ártanak is, elillannak. Nézz inkább valami maradandó jó után. Ilyesmi pedig csak az, amit a lélek önmagából merít. Egyedül az erény szavatol az örök, békés örömért – még ha valami akadályozza is, az csak úgy lép közbe, mint a felhők: alant úsznak, de mégsem homályosítják el a napot.” (more…)

Seneca: Erkölcsi levelek (26. levél)

28 április 2013

seneca-003Nemrég mondottam neked, hogy az öregség szeme elé kerültem; most már attól félek, hogy az öregséget is magam mögött hagytam. Más szó illik már ezekre az évekre – legalábbis e testre, minthogy öregségnek a megfáradt s nem a megtört kort nevezzük; engem az elaggottak s a véghez érkezők korába számíts. Mégis, jelenlétedben köszönetet mondok magamnak: nem érzem lelkemen az idő bántalmait, noha testemen érzem. Csak a bűnök, a bűnök szolgálói öregednek meg: ereje teljében van a lélek, és örül, hogy már nincs sok dolga a testtel. Terhének nagy részét lerakta. Ujjong és vitássá teszi számodra az öregséget; azt állítja, hogy ez az ő virágkora. Higgyünk neki: élvezze a maga előnyeit. (more…)

Seneca: Erkölcsi levelek (24. levél)

14 április 2013

seneca-002Nyugtalankodol, írod, a törvényszéki vizsgálat eredménye miatt, amelyet ellenséged haragja zúdított rád – azt várod, hogy meggyőzzelek: fess magadnak kedvezőbb képet, és nyugodj meg a hízelgő reményben. Ugyan miért volna szükséges felidézni a rosszat – elég hamar kell úgyis elviselnünk, ha már itt lesz -, mire való elképzelni előre, s elveszíteni a jelen időt a jövő félelme miatt?

Kétségtelenül ostobaság már most szerencsétlennek lenni azért, mert valamikor szerencsétlen leszel. De én más úton vezetlek a lelki nyugalom felé.

Ha el akarsz vetni minden gondot, képzeld, hogy mindaz, aminek bekövetkeztétől félsz, mindenképp bekövetkezik, és bármi legyen az a rossz, mérlegeld magadban, és becsüld fel félelmedet: belátod bizonyosan, hogy vagy nem nagy horderejű, amitől félsz, vagy nem tart soká. Nem kell hosszasan gyűjtögetni a meggyőző példákat: ontotta minden korszak. Államunk vagy az idegenek történelmének bármelyik szakaszát kutatja át emlékezeted, felötlenek majd a nagy teljesítményű vagy nagy lendületű szellemek. Várhat-e zordabb sors rád, ha elítélnek, mint hogy száműzetésbe küldjenek, vagy börtönbe vessenek? Van-e mitől félni azon túl, hogy megégünk, hogy elpusztulunk? Határozd meg a büntetéseket egyenként, és idézd fel azokat, akik megvetették – nem keresni kell őket, hanem kiválasztani. (more…)

Seneca: Erkölcsi levelek (23. levél)

31 március 2013

seneca-003Gondolod, azt írom meg neked, milyen nyájasan bánt velünk a tél, milyen enyhe volt, s milyen rövid, milyen zsugori a tavasz, s milyen fonák a fagyossága – és a témát keresők más efféle bohóságait? Pedig én olyasmit fogok írni, ami hasznunkra válhat – neked is, nekem is. S mi más lehetne az, mint hogy a helyes gondolkodásra buzdítsalak?

Kérded, mi ennek az alapja? Ne lelj örömöt a hiábavalóságokban. Azt mondtam, alapja – nem, a csúcsa. A tetőpontra jut, aki tudja, minek örüljön, aki boldogságát nem helyezte mások ellenőrzése alá; nyugtalankodik és nem bízik önmagában az, akit valamilyen remény ingerel, akkor is, ha csak a kezét kell kinyújtania, ha nem kell is messzire nyújtózkodnia érte, akkor is, ha reményeiben sohasem csalatkozott. (more…)

Seneca: Erkölcsi levelek (20. levél)

16 március 2013

SenecaÖrülök, ha jól vagy, és méltónak ítéled magad arra, hogy egy napon a magad ura légy. Hiszen az én dicsőségem lesz, ha majd onnan, ahol most a kiszabadulás reménye nélkül vergődsz, kiragadtalak. De arra kérlek és biztatlak, Luciliusom, hogy a filozófiát szíved mélyére bocsásd be, és fejlődésed tapasztalatait ne beszédben vagy írásban szűrd le, hanem lelked szilárdságával, vágyaid megnyirbálásával: a szavakat tettekkel bizonyítsd.

Más a szónokok célja, azoké, akik a koszorúba gyűlt emberek tetszésére vadásznak; más azoké, akik az ifjak és a ráérők fülét töltögetik tarkabarka, gördülékeny fejtegetéssel: a filozófia tenni tanít, nem beszélni, s arra késztet, hogy mindenki a maga törvénye szerint éljen, hogy élete ne mondjon ellent nyilatkozatainak vagy magának az életnek, hogy minden cselekedete egy színezetű legyen. A bölcsesség legfőbb tiszte és tanújele, hogy a tettek a szavakkal összecsengjenek, hogy az ember mindenütt egyenlő és azonos legyen önmagával. „Ki valósítja ezt meg?” Kevesen, de akad néhány. Hiszen nehéz is; nem állítom, hogy a bölcs mindig ugyanakkora lépésekkel halad, de mindig ugyanazon az úton. Figyeld hát meg magadat: ruhád és házad illik-e egymáshoz; nem vagy-e bőkezű magadhoz, a hozzád tartozókhoz pedig fösvény; nem ebédelsz-e takarékosan, pedig pompaszeretően építkezel. Egyszerre csak egyetlen szabály szerint élj, s ehhez a szinthez igazítsd egész életedet. Vannak, akik otthon meghúzzák magukat, kint kinyújtózkodnak és szétterpeszkednek: vétek ez a kétféleség, és habozó lélekre vall, olyanra, amely még nem jár a maga útján. Még azt is elmondom, honnan ered ez a bizonytalanság, a tettek és tervek különbsége: senki sem állít maga elé határozott célt; s ha maga elé állította, sem tart ki mellette, hanem átugorja; s nemcsak megváltoztatja, hanem visszatér és visszaesik abba, amit elhagyott és elítélt. (more…)

Seneca: Erkölcsi levelek (18. levél)

13 február 2013

SenecaDecemberben járunk: most verejtékezik legjobban a város. Jogunkban áll a nyilvános hejehuja. Zsibong minden az óriási előkészületektől, mintha a Saturnaliák és a hétköznapok közt volna valami különbség. Pedig annyira nem különböznek, hogy azt hiszem, nem tévedett, aki szerint december egykor hónap volt, most egy egész év. Ha itt volnál, szívesen megbeszélném veled, mit tegyünk: vajon ne változtassunk semmit minden napos szokásainkon, vagy (hogy ne lássék úgy, mintha szembeszegülnénk a tömeg hagyományaival) vidámabban lakomázzunk és vessük le a togát? Mert – ami nemigen volt szokás, kivéve csetepatékban és az állam gyászos napjaiban – most az élvezet és az ünnepnap kedvéért veszünk fel másik ruhát. Ha jól ismerlek, a döntőbíró szerepét elvállalva azt sem akarnád, hogy minden szempontból a nemezkalapos tömeghez hasonlítsunk, azt sem, hogy semmilyen szempontból se hasonlítsunk rá; hacsak nem éppen ezekben a napokban kellene leginkább megparancsolni a léleknek, hogy ő egyedül tartózkodjék az élvezetektől, mikor mindenki beleveti magát, hiszen szilárdságának legbiztosabb tanújele, ha a csábos, kicsapongásra ingerlő dolgok felé se nem hajlik, se nem vonzódik. Sokkal derekasabb a részeg s öklendező tömeg közepén józannak s száraz torkúnak maradni; nagyobb mérsékletre vall, ha nem különülsz el, nem különbözteted meg magad, ugyanakkor nem is vegyülsz el mindenkivel, hanem ugyanazt csinálod, de nem ugyanolyan módon: hiszen kicsapongás nélkül is megülhetjük az ünnepnapot. Különben olyannyira szándékom lelked szilárdságát próbára tenni, hogy a nagy férfiak tanítása alapján neked is megtanítom: iktass napjaid közé néhány napot, azokon érd be a legszűkösebb és legsilányabb étkezéssel, durva és goromba ruhaneművel, hogy elmondhasd: „Hát ettől féltem én?” (more…)

Seneca: Erkölcsi levelek (17. levél)

31 január 2013

seneca-003Vesd el mind a hiábavalóságokat, ha okos vagy, sőt hogy okos légy, és nagy iramban, teljes erővel törekedj a helyes gondolkodásmódra. Ha valami feltartóztatna, vagy vergődj át rajta, vagy vágd ketté. „Családi vagyonom késleltet – mondod -, úgy akarom elrendezni, hogy elég legyen, ha semmit sem csinálok, nehogy terhemre legyen a szegénység, vagy én legyek a más terhére.” Mikor ezt mondod, úgy látszik, nem ismered annak a jónak erejét és hatalmát, amelyre gondolsz. S ugyan átlátod a leglényegesebb dolgot: mennyit használ a filozófia, a részleteket azonban még nem elég finoman különbözteted meg, s még azt sem tudod, mennyire segít bennünket mindenben, „miképpen a legfőbb ügyben is segítségünkre jön, s a legcsekélyebbekig is leereszkedik” – hogy Cicero szavával éljek. Higgy nekem, folyamodj hozzá tanácsért, majd rábeszél, ne ülj le a számvető tábla mellé. (more…)

Seneca: Erkölcsi levelek (16. levél)

19 január 2013

seneca-002Tudom, Lucilius, világos előtted, hogy senki sem tud boldogan élni, még tűrhetően sem a bölcsesség tanulmányozása nélkül, és hogy a boldog életet a bevégzett bölcsesség, az egyébként elviselhetőt pedig az elkezdett teremti meg. De ami világos, megszilárdításra vár és arra, hogy naponkénti elmélkedéssel mélyebbre véssük: nagyobb fáradságodba kerül megőrizni eredeti tervedet, mint tisztességes dolgokat eltervezni. Kell, hogy kitartsunk, s hogy folytonos tanulással toldjuk meg erőinket, míg jó tulajdonsággá épül, ami jóakarat volt csak.

Több szóra vagy megerősítésre részemről tehát már nincs szükséged: belátom, hogy sokban előrehaladtál. Amit írsz, tudom, honnan ered: nincs abban semmi kitalált, semmi kiszínezett. Mégis elmondom, mit érzek: reménykedem már benned, de még nem bízom. Akarom, hogy te is ugyanígy tégy. Ne higgy magadnak gyorsan és könnyen. Vizsgáld meg, fürkészd ki különféle módon és figyeld meg magad. Mindenekelőtt arra ügyelj, vajon a filozófiában vagy magában az életben haladtál-e előre. (more…)

Seneca: Erkölcsi levelek (15. levél)

12 január 2013

SenecaRégi, egészen az én koromig fennmaradt szokás volt a levél első szavaihoz hozzáilleszteni: „Ha egészséges vagy, minden rendben, én egészséges vagyok.” Mi viszont helyesen mondjuk: „Ha filozofálsz, minden rendben.” Mert éppen csak ez jelenti az egészséget, anélkül beteg a lélek. A test is, akármilyen nagy izomerővel rendelkezik, csak ugyanúgy egészséges, mint a dühöngők vagy tébolyodottak teste. Így hát elsősorban a lelki egészséggel törődj, azután azzal a másikkal, s nem is kerül majd sokba, ha jó közérzetet akarsz. Ostobaság ugyanis, Luciliusom, és a legkevésbé sem illik a literátus emberhez a kargyakorlatokkal, nyaknyújtogatással, törzserősítgetéssel való foglalatosság – ámbár sikeresen hájasodsz, és erősödnek izmaid, akkora erőd vagy súlyod úgysem lesz, mint egy hizlalt ökörnek. Vedd hozzá még, hogy a test tetemesebb poggyásza alatt fulladozik a lélek, és kevésbé mozgékony. Így hát, amennyire csak tudod, szorítsd korlátok közé a testedet, és tágítsd a lélek férőhelyét. Sok kényelmetlenség gyötri azokat, akik testükre viselnek gondot: először a gyakorlatok – a megerőltetés kimeríti a szellemet, alkalmatlanná teszi a figyelemre és fárasztóbb tanulmányokra; az ételek bőségétől pedig eltompul az éles elme. Ehhez járulnak a legcégéresebb rabszolgák, akiket mesterül fogadnak: ezeknek az elfoglaltsága csak a bor és az olaj között oszlik meg, s akkor telik kívánságuk szerint a nap, ha jól kiizzadtak, ha az elpárolgott folyadék helyébe a koplalás miatt még mélyebbre zúdították le a sok italt. Inni és izzadni – ez a gyomorbetegek élete. (more…)

Seneca: Erkölcsi levelek (14. levél)

19 december 2012

Elismerem, hogy belénk van oltva a testünk iránti gyöngédség; elismerem, hogy gyámságot gyakorolunk fölötte. Nem tagadom, hogy gondoznunk kell, de hogy szolgálnunk kellene, azt tagadom. Sok másnak lesz rabja ugyanis, aki testének rabja, túlságosan félti, és mindent hozzá viszonyít. Nem úgy kell viselkednünk, mintha testünkért volna kötelességünk élni, hanem úgy, mintha nem élhetnénk nélküle. A test eltúlzott szeretete félelmekkel nyugtalanít, szorongásokkal terhel, sértéseknek tesz ki minket. Fittyet hány a tisztességre, aki szerfölött kedveli testét. Viseljük gondját buzgón, de mégis úgy, hogy mikor a józan ész, a méltóság, a hírnév parancsolja, a tűzbe küldjük. Amennyire csak lehet, kerüljük a kellemetlenségeket is, ne csak a veszedelmeket; vonuljunk biztonságba, máris azon törve a fejünket, mivel lehetne elűzni a félelem okát. Ha nem csalódom, háromfajta félelem van: félünk az ínségtől, félünk a betegségtől, s félünk a hatalmasabbak erőszakosságának következményeitől is. (more…)

« Előző oldalKövetkező oldal »