— FILOZOFIKUS ÍRÁSOK

Udvaros Dorottya – 21. század (Majdnem valaki 2015)

6 március 2016

Nagyon tanulságos a szövege!

Pál Utcai Fiúk – Tréfa

19 február 2014

Voltaire: Candide, vagy az optimizmus (Harmincadik fejezet; Mindennek a legvégéről)

24 november 2013

voltaireCandide-nak, szíve legmélyén, bizony nem volt nagy kedve ahhoz, hogy feleségül vegye Kunigundát; azonban a báró úr felháborító ripőksége mégiscsak rábírta e házasságra, amellett Kunigunda is olyan erősen sürgette, hogy bizony, ha akarta, ha nem, nem bújhatott ki a dolog alól. Megkérdezte Panglosst, Martint és a hűséges Cacambót. Pangloss remek védőiratot írt, amelyben bebizonyította, hogy a báró semmiféle jogot sem formálhat a húgára, s hogy a szép hölgy balkézre meg is esküdhet Candide-dal a birodalom törvényei szerint. Martin inkább azt ajánlotta, dobják a bárót a tengerbe; Cacambo viszont javasolta, adják vissza a levantei kapitánynak, s maradjon egyelőre a gályán; utána azután
elküldhetik Rómába, a generálishoz, a legelső hajóval. Ez az ötlet mindenkinek tetszett; a vénasszony is helyeselte; a báró húgának nem is szóltak; egy kis pénzzel sikerült az egész dolgot elintézni, s így megvolt az az örömük, hogy becsaphattak egy jezsuitát, s egyben meg is büntethették egy német báró pöffeszkedését. (more…)

Voltaire: Candide, vagy az optimizmus (Huszonkilencedik fejezet; Arról, hogy mint találta meg Candide Kunigundát az öregasszonnyal)

27 október 2013

voltaire-002Miközben Candide, a báró, Pangloss, Martin és a hű Cacambo kalandjaikkal szórakoztak, a világnak esetleges vagy pedig nem esetleges eseményeit magyarázták, s az okról és okozatról, a fizikai és erkölcsi rosszról, a végzetről s a szabadságról meg ama vigaszokról vitatkoztak, amelyek a török gályák légkörében lelhetők, elértek lassan a Propontisz partján az erdélyi fejedelem házához. Mindjárt első pillanatra észrevették Kunigundát meg az öregasszonyt; fehérneműt
teregettek zsinegre, hogy megszáradjon.

A báró elsápadt e látványra, Candide, a gyengéd szerető, mikor meglátta szép hölgyének naptól megfeketült bőrét, gyulladt szemét, lapos mellét, ráncos arcát meg vörös és felhólyagzott karjait, három lépésre hátrált a borzalomtól, s utána is csak illemből közeledett. Kunigunda megölelte Candide-ot is, bátyját is; az öregasszonynak is jutott a csókból meg az ölelésből; s Candide most őket is kiváltotta. (more…)

Voltaire: Candide, vagy az optimizmus (Huszonnyolcadik fejezet; Arról, hogy mi történt Candide-dal, Kunigundával, Pangloss-szal, Martinnel és a többiekkel)

13 október 2013

voltaire-002– Bocsásson meg, még egyszer – mondta Candide a bárónak -, bocsássa meg, tisztelendő atyám, hogy ledöftem a kardommal.

– Hagyjuk, ne beszéljünk erről – felelte a báró úr -, bevallom, én is hibás voltam; de mivel tudni akarja, hogyan lettem gályarab, hadd mondjam el, hogy miután meggyógyított a rend patikusa, egy spanyol csapat megtámadott, elfogott bennünket, s becsukatott Buenos Airesben, épp abban az időben, mikor húgom elment onnan. Kértem a rendet, küldjön vissza Rómába, a generális mellé, ehelyett házikáplánnak neveztek ki, mégpedig Konstantinápolyba, a francia nagykövet
mellé. Még egy hete sem voltam ott, mikor egy este egy jóképű fiatal ikoglannal találkoztam. Igen meleg volt; a fiatalember szeretett volna megfürödni; én is éltem az alkalommal, s mindjárt én is megfürödtem. Nem tudom, hogy micsoda főbenjáró bűn egy kereszténynél, ha meztelenül találják egy fiatal muzulmánnal. Egy kádi százat veretett rám, azazhogy a talpamra, s hozzá még gályarabságra is ítélt. Azt hiszem, sose követtek el kegyetlenebb gazságot. Viszont mégis szeretném tudni, miért van a húgom egy erdélyi fejedelem konyháján, aki ide menekült a törökökhöz? (more…)

Voltaire: Candide, vagy az optimizmus (Huszonhetedik fejezet; Candide konstantinápolyi útjáról)

28 szeptember 2013

voltaireA hű Cacambo akkor már kijárta a török kapitánynál, aki III. Ahmed szultánt vitte vissza Sztambulba, hogy Candide-ot és Martint is vegye fel a hajójára. Mindketten hajóra szálltak, de előbb még illendően térdet-fejet hajtottak ő szánalmas felsége előtt. Mondta is útközben Candide Martinnek:

– No lám, együtt vacsoráztunk hat trónjavesztett királlyal, s olyan is volt köztük, akinek alamizsnát kellett adnom. Talán még szerencsétlenebb uralkodók is vannak a földön. Én csak száz juhot vesztettem, s repülök Kunigundám karjaiba.
Kedves Martin, hiába, Panglossnak volt igaza, minden jól van, minden jól ezen a legjobb világon.

– Kívánom, hogy úgy legyen – válaszolt egykedvűen Martin.

– De azért – folytatta Candide – mégiscsak furcsa, s nemigen valószínű kalandunk volt Velencében. Sose látta, sose hallotta még senki, hogy hat trónjavesztett király együtt vacsorázzék egy fogadóban. (more…)

Voltaire: Candide, vagy az optimizmus (Huszonhatodik fejezet; Arról a bizonyos vacsoráról, amelyen Candide és Martin hat különös idegennel ült egy asztalnál, s kik is voltak azok)

15 szeptember 2013

voltaire-001Egy este, mikor Candide és Martin épp asztalhoz akart ülni azokkal az idegenekkel, akik velük egy szállóban laktak, egy koromfekete arcú ember odajött hozzá hátulról, s belekarolva ezt mondta néki:

– Legyen készen, velünk jön, ott legyen ám biztosan.

Hátrafordul, s Cacambót látja. Kunigunda látványán kívül semmin se csodálkozhatott volna, semmit sem élvezhetett volna
jobban. Már-már közel volt ahhoz, hogy megbolonduljon az örömtől. Megölelte kedves barátját.

– Kunigunda is itt van? Hol van? Menjünk hozzá azonnal, hadd haljak meg örömömben vele együtt.

– Kunigunda nincs velem – így Cacambo -, hanem Konstantinápolyban.

– Úristen! Konstantinápolyban! De még ha Kínában volna, akkor is repülök, indulhatunk. (more…)

Voltaire: Candide, vagy az optimizmus (Huszonötödik fejezet; A nemes velencei úrnál, Pococuranténál való látogatásról)

31 augusztus 2013

voltaireCandide és Martin gondolára ült, úgy siklott végig a Brenta vizén, s hamarosan odaértek a nemes Pococurante palotájához. A jól tervelt kerteket igen szép márványszobrok ékítették, s a palota tagoltsága minden tekintetben remek volt. A háziúr vagy hatvanéves, igen nagy vagyonú ember, udvariasan fogadta a két idegent, azonban minden buzgólkodás nélkül, ami bántotta Candide-ot, s majdnem tetszett Martinnek.

Először is két csinos és jól öltözött fiatal lány habzó csokoládéval kedveskedett a vendégeknek. Candide illőnek tartotta,
hogy dicsérje szépségüket, kedvességüket és ügyességüket.

– Igen – mondta a szenátor -, egész rendes kis teremtések; van idő, hogy velem is hálnak, mert már megvallom, igen unom a város előkelő hölgyeit, kacérságukat, féltékenységüket, veszekvésüket, rosszkedvüket, gőgjüket, kicsinyességüket, butaságukat és a szonetteket, amikor vagy írnom, vagy rendelnem kell a számukra; viszont ezt a két lányt is kezdem már unni, de alaposan. (more…)

Voltaire: Candide, vagy az optimizmus (Huszonnegyedik fejezet; Paquette-ről és fráter Giroflée-ról)

18 augusztus 2013

voltaire-002Mihelyt partra szállt Velencében, azonnal kerestette a jó Cacambót, minden kocsmában, minden kávéházban, minden örömlánynál, de nem talált rá. Mindennap izent a kikötőbe, s kutatott minden új hajó s minden újan érkezett bárka után; Cacambóról senki sem tudott.

– Micsoda! – mondta Martinnek -, én el tudtam kerülni Szurinamból Bordeaux-ba, aztán Bordeaux-ból Párizsba, Párizsból meg Dieppe-be, utána Dieppe-ből Portsmouthba, onnan végighajóztam a portugál meg a spanyol partok mellett, bejártam a Földközi-tengert, itt vagyok pár hónapja Velencében, és lám, a szép Kunigunda még máig sem ért ide! Helyette csak egy kalandornővel, meg egy périgord-i abbéval találkoztam! Kunigunda biztosan meghalt, én se tehetek egyebet. Ó, mért is nem maradtam abban az eldorádói paradicsomban, és miért is jöttem vissza ebbe az átkozott Európába! Hejh, kedves Martin, de igaza van! Minden csak balhit és nyomorúság. (more…)

Voltaire: Candide, vagy az optimizmus (Huszonharmadik fejezet; Arról, hogy mint ért Candide Angliáig, s mit látott a parton Martinnel)

3 augusztus 2013

voltaire– Ó, Pangloss, ó, Martin! Ó, szép Kunigundám! Micsoda világ a miénk? – sóhajtozott egyre Candide a holland hajó fedélzetén.

– Hát bizony igen-igen őrült s igen-igen undorító – mondta Martin úr. – Amint tudja, a két nemzet háborút folytat egymás ellen néhány hold havas-jeges földért valahol messze Kanadában, s hogy erre a szép háborúra sokkal többet költenek, mint az egész kanadai tartománynak az értéke. Ahhoz, hogy pontosan megmondhassam, melyik országban több a bolond, sajnos, nem érzem magam eléggé tájékozottnak. Csak azt tudom, hogy akik közt hamarosan ki fogunk kötni, igen
epés természetűek.

Ilyen beszélgetések közt kötöttek ki Portsmouthban; a parton roppant tömeg szorongott, s figyelmesen nézegetett egy kövér, erős ember felé, aki ott térdelt, bekötött szemmel, a flotta egyik hajójának fedélzetén; vele szemben négy katona állt, s mindegyik három golyót lőtt a térdelő agyába, a világ legbékésebb és legtermészetesebb módján; mire a tömeg szétoszlott, látható megelégedéssel. (more…)

Voltaire: Candide, vagy az optimizmus (Huszonkettedik fejezet; Arról, hogy mi történt Candide-dal és Martinnel Franciaországban)

20 július 2013

voltaire-002Candide csak épp annyi időt akart tölteni Bordeaux-ban, míg elad pár kavicsot az Eldorádóból hozottak közül, s lefoglal egy kétüléses és kényelmes fogatot; mert most már nem tudott lemondani kedves Martinje társaságáról. Csak az bántotta, hogy el kellett válnia a juhocskától; a bordeaux-i tudományos akadémiának adományozta, amely évi pályadíját annak a tudósnak ígérte, aki meg tudja magyarázni, miért piros a juh gyapja; a díjat egy északi származású tudós kapta, aki remekül kimutatta, A plusz B-vel, mínusz C-vel és az egész törve Z-vel, hogy a juhnak pirosnak kell lenni, s kergeségben kell elpusztulni.

Ahány utassal találkoztak az országúti fogadókban, mind azt mondta: “Párizsba megyünk.” Ettől a nagy iparkodástól Candide-nak is megjött a kedve, hogy láthassa a fővárost; velencei útjától az úgysem térítette el túlságosan. (more…)

Voltaire: Candide, vagy az optimizmus (Huszonegyedik fejezet; Arról, hogy mit beszélt Candide Martinnel a francia partok előtt)

7 július 2013

voltaire-001Végül mégiscsak feltűntek Franciaország partjai.

– Volt-e már Franciaországban, Martin úr? – kérdezte Candide útitársától.

– Igen, hogyne – felelte Martin -, több tartományát bejártam már. Van olyan, ahol a lakosságnak legalább a fele bolond, másoké túlságosan ravasz, megint másoké általában elég szelíd és elég buta; vannak olyan tartományok, ahol mindenki szellemeskedik; s mindegyikben a legelső foglalkozás a szerelem, a második a rágalmazás, a harmadik az üres locsogás.

– De, Martin úr, látta-e Párizst?

– Igen, láttam Párizst is; mindegyikből kapott valamit; káosz az, sűrű rengeteg, ahol minden egyes ember csak az
élvezetét keresi, s ahol senki se találja, legalábbis én így láttam. Nem sokáig éltem ott; megloptak, mihelyt megérkeztem, tolvajok vitték el a málhám a saint-germaini vásáron. Engem is tolvajnak néztek, s egy egész hétig ültem börtönben; utána egy ideig egy nyomdában dolgoztam, hogy legyen miből visszatérnem, ha gyalog is, Hollandiába. Megismertem az író-csőcseléket, a cselszövő csőcseléket, no meg a szemforgató csőcseléket. Azt mondják, finom emberek is laknak ebben a városban; ha mondják, el is kell hinnem. (more…)

Voltaire: Candide, vagy az optimizmus (Huszadik fejezet; Arról, hogy mi minden érte Candide-ot s Martint a tengeren)

23 június 2013

voltaireÍgy hát az öreg tudós is, akinek Martin volt a neve, hajóra szállt Candide-dal Bordeaux felé. Mind a ketten sokat láttak, és még többet szenvedtek; s ha a hajó nem Bordeaux-ba, hanem Japánba tartott volna Szurinamból, s azt is a Jóreménység fokán át, akkor se fogytak volna ki a szebbnél szebb témákból a testi meg lelki bajok körül.

De azért volt Candide-nak egy nagy előnye Martinnel szemben: ő még mindig remélte, hogy viszontláthatja Kunigundát,  Martin viszont nem remélt már semmit; amellett Candide-nak volt még bőven aranya és gyémántja, s bár elvesztett száz piros juhot, azokat is telerakva a világ legdrágább kincseivel, s bár még mindig a gyomrán feküdt a holland hajós aljassága, azért ha csak arra gondolt, ami a zsebében maradt, és ha főképp ebéd után Kunigundáról beszélhetett, megint és újra helyeselte Pangloss filozófiáját.

– De hát kegyelmed, Martin úr – mondotta a tudósnak -, mint vélekedik minderről? Mi a becses véleménye testi meg lelki bajainkról? (more…)

Voltaire: Candide, vagy az optimizmus (Tizenkilencedik fejezet; Arról, hogy mi történt Szurinamban, s mint ismerkedett meg Candide Martinnel)

9 június 2013

voltaire-002Utasaink első napja eléggé kellemes volt. Vidultak arra a gondolatra, hogy kettőjüknek több kincse van, mint amennyit Ázsia, Afrika s Európa egybegyűjthetett. Candide, szerelmi mámorában, minden fába bevéste Kunigunda nevét. A második nap két juhuk eltévedt a mocsarak között, s el is süllyedt terhestül; pár nap múlva két másik juh belehalt a fáradalmakba; hét vagy nyolc éhségtől pusztult el valahol a sivatagban; néhányan, megint pár nap múlva, beleestek a szakadékokba. Végül is, száznapi járás után, mindössze két juhuk maradt. Mondta is Candide Cacambónak:

– Amint látod, barátom, a földi javak veszendők; semmi sem szilárd, csak az erény s a viszontlátás öröme Kunigundával. (more…)

Voltaire: Candide, vagy az optimizmus (Tizennyolcadik fejezet; Arról, hogy mit láttak Eldorádóban)

26 május 2013

voltaire-001Cacambo egész kíváncsiságát feltárta a fogadósnak; a fogadós meg azt mondta:

– Én magam igen tudatlan vagyok, és eddig lám, nem haltam bele; van itt egy aggastyánunk, valaha az udvarnál élt, ő ennek a királyságnak a legbölcsebb embere s egyben a legközlékenyebb. – S már vitte is Cacambót ehhez az öregemberhez. Candide most csak afféle másodrangú szerepet játszott, s ezúttal ő kísérte el az inasát. Igen egyszerű házba léptek, mert a kapu csak ezüstből volt, és a szobák burkolatát legfeljebb arany ékesítette, viszont a legkisebb részletek is oly sok ízlést mutattak, hogy a legdúsabb cifrázat sem versenyezhet velük sikerrel. Az előcsarnok falaiban legfeljebb rubin és smaragd csillogott, de az egész berendezés minden ily egyszerűséget jóvátett.

Az aggastyán a két idegent kolibritollal párnázott díványfélén fogadta, s gyémántkupába öntetett különböző italokat; utána pedig ily szavakkal elégítette ki a kíváncsiságukat: (more…)

Következő oldal »