— TÖREDÉKEK

Hamvas Béla: Apparátus

15 november 2012

Eszméket gyártani csak azért, hogy az embert el lehessen nyomni és ki lehessen zsákmányolni. Ez már a múlté. A Nagyinkvizítor helyébe ma már az apparátus lépett. A megoldás kitűnő. Már prédikálni sem kell. Már ideológiára sincs szükség. Az apparátus felelősség nélkül, dicsőség nélkül van. Előnye, hogy az emberből automatikusan kiírtja az öntudatot és az önérzetet.

John Locke: A reflexion ideái későbbiek, mert figyelmet igényelnek

7 október 2012
Ebből látjuk be, miért marad a legtöbb gyermeknél olyan későre, hogy saját elméjének műveleteiről ideái* legyenek, és miért vannak emberek, akiknek egész életükben sincs e műveleteknek legnagyobb részéről tiszta, vagy tökéletes ideájuk. Mert bár ezek a műveletek szüntelenül folynak, mégis – mint felszínes látványok – nem gyakorolnak elég mély benyomást ahhoz, hogy az elmében tiszta, világos, tartós ideákat hagyhassanak, mindaddig, míg az értelem befelé nem fordul, önmagára nem néz, saját műveleteire nem eszmél és azokat szemlélődése tárgyává nem teszi. A gyermeket, amikor először kerül a világba, új tárgyak egész sokasága veszi körül, amely érzékei állandó szólítgatásával az elmét folytonosan maga felé vonja, hiszen új észrevételre való törekedése hajlamossá teszi arra, hogy gyönyörködjék az egymást felváltó tárgyak
változatosságában. Így az első évek rendesen, arra fordítódnak, s azzal telnek el, hogy kifelé nézünk. Az ember dolga ezekben az években az, hogy megismerkedjék azzal, ami kívül található; és mert külső érzékleteknek állandó figyelésében nő fel, ritkán van megfontoltabb bepillantása arra, ami benne magában végbe megy, amíg érettebb korba nem jut; némelyeknek pedig alig lesz valaha is. (more…)

Descartes: Értekezés a módszerről (részlet)

15 szeptember 2012

A józan ész, az a dolog, ami legjobban oszlik meg az emberek között, mert mindenki azt hiszi, hogy annyit kapott belőle, hogy még azok sem szoktak maguknak többet kívánni, mint amennyijük van, akiket minden más dologban csak igen nehéz kielégíteni.
S nem valószínű, hogy ebben mindenki téved, ez inkább azt bizonyítja, hogy az a képesség, amelynél fogva helyesen ítélünk, s az igazat megkülönböztetjük a hamistól – s tulajdonképpen ez az amit józan értelemnek nevezünk – természettől fogva egyenlő minden emberben; úgyhogy véleményeik nem azért különböznek, mert egyesek eszesebbek másoknál, hanem azért, mert gondolatainkat különböző utakon vezetjük, s nem ugyanazokat a dolgokat nézzük.*
Nem elég ugyanis, hogy valakinek jó esze legyen, a fődolog az, hogy azt jól használja. (…)
Az emberek különböző cselekedeteit és vállalkozásait a filozófus szemével nézve, szinte egyet sem találok, melyet ne tartanék hiábavalónak és haszontalannak. A jövőre nézve pedig azt remélem, ha az emberi, a tisztán emberi foglalkozások között van olyan** amely igazán jó és fontos, akkor merem hinni, hogy az a foglalkozás az, amelyet én választottam.*** (more…)

Francis Bacon: Baráti tanács a lelki egészséghez

7 szeptember 2012

Jól mondja Hérakleitosz egyik talányában: Mindig a tiszta fény a legjobb. Annyi bizonyos, az a fény, amelyet mások tanácsa gyújt fel bennünk, mindig egyszerű és tiszta, ellentétben azzal, amely saját eszünkből és ítéletünkből származik, hiszen azt átjárják és átitatják szenvedélyeink és szokásaink.
És az eredmény attól függ, hogy barátunk jó tanácsára, vagy saját hízelgésünkre hallgatunk-e. Mert nincs nagyobb hízelgője az embernek önmagánál, és nincs jobb orvosszer az önhízelgés ellen a baráti szókimondásnál.

Tanács kétféle van: az egyik a magatartásra, a másik a cselekvésre vonatkozik.

A lelki egészség megtartására a legkülönb medicina: az őszinte baráti intelem.
Ami a cselekvést illeti – két szem többet lát az egynél. Aki ebben ringatózik: a kártyajátékos mindig többet lát a szemlélőnél, vagy a dühös ember éppolyan bölcs, mint az, aki előbb tízig számolt – téved, mert azt hiszi, egyedül elég önmagának. (more…)

Albert Einstein: A pacifista mozgalom…

2 szeptember 2012
Hölgyeim és Uraim!
Nagyon örülök, hogy alkalmat adtak rá, hogy a békemozgalom problémájáról néhány szót szólhassak. Az utolsó esztendők fejlődése megint megmutatta, mennyire nincs jogunk arra, hogy a fegyverkezés és a harci szellem elleni harcot a kormányoknak engedjük át. De még a számos taggal rendelkező szervezetek létrehozása is csak nagyon kevéssel visz bennünket közelebb célunk felé.
Meggyőződésem szerint a legjobb, amit tehetünk ha világszerte propagandát folytatunk az általános katonai szolgálat megszüntetésére, mely munkának előharcosait az egyes országok szervezetei anyagilag és erkölcsileg segítik. Így érhetjük el azt, hogy a békemozgalom kérdése égetővé váljék, igazi harccá, amely az erős jellemeket vonzza. Igaz, hogy ez a harc törvénytelen, de olyan harc, amelyet az ember igazi jogaiért kell megvívni a kormányok ellen, amennyiben ezek polgáraiktól vétkes cselekedeteket követelnek.
Sokan, akik jó békebarátoknak tartják magukat, nem akarnak majd részt venni az ilyen radikális pacifizmusban, mert bennük hazafias okok érvényesülnek. De az első órákban úgy sem rájuk kell számítani. Ezt már a világháború is eléggé megmutatta.Melegen köszönöm Önöknek, hogy e nézeteim szóbeli közlésére alkalmat adtak.

Pascal töredékek…

7 augusztus 2012

Pascal: Az ember leleplezése I.  (165-168 töredékek)

Ha valóban boldog lenne állapotunk, nem kellene elterelnünk róla gondolatainkat, hogy boldognak érezzük magunkat.
Könnyebb elviselni a halált, ha nem gondolunk rá, mint a gondolatát, még ha nem fenyeget is bennünket veszély.
Mindennek az emberi lét sok nyomorúsága az oka; mivel az emberek ezt megértették, szórakozásra adták a fejüket
Nem tudtak gyógyírt lelni a halálra; a nyomorúságra, a tudatlanságra. Hogy mégis boldogan élhessenek, azt eszelték ki, hogy nem gondolnak rá.

Az emberi természet leleplezése (139. töredék)

Elgondolkoztam néha az emberek különféle lázas tevékenységén, azokon a veszedelmeken és gyötrelmeken, amelyeknek az udvarban, a hadakozásban teszik ki magukat, amelyekből annyi civakodás, indulat, vakmerő és gyakran balul kiütő vállalkozás stb. származik, és ráeszméltem, hogy minden bajuknak egy a forrása: nem tudnak nyugton megülni a szobájukban.
Ha a megélhetéséhez elegendő vagyonnal rendelkező ember örömét lelné otthonában, nem szállna tengerre, nem indulna
várakat ostromolni! Csak azért vásárolnak maguknak oly drága pénzen rangot a hadseregben, mert elviselhetetlennek éreznék, hogy ne mozduljanak ki városukból; a társaságot és a kártya okozta szórakozást is csak azért hajszolják, mert nem képesek örömet lelni az otthon ülésben. (more…)

Tatiosz: Út a bölcsességhez

29 július 2012

Szókratész kérdéseket tett fel a Plákán hallgatóihoz: mi a bátorság, mi az igazságosság, mi a derekas helytállás? Az athéni polgárok pedig válaszoltak neki. Theogorász egyetlen kérdésre sem felelt. Mikor az emberek szétszéledtek, Szókratész körül csupán néhány ifjú maradt, köztük volt Theogorász is.
– Mester arra kérlek, taníts meg engem a bölcsességre, szeretném tudni mindazt, amit te tudsz – szólalt meg végül Theogorász.
Mivel oly kitartóan és állhatatosan kérlelte Szókratészt, hogy az a házába vitte az ifjakkal együtt.
Amikor a házhoz értek, Szókratész megkérdezte tőle:
– Mire vágysz a legjobban?
– A bölcsességre – válaszolta Theogorász.
Akkor lépj közelebb, és hajtsd le a fejed – mondta a mester, és az ifjak nagy ámulatára belenyomta Theogorász fejét a kert
végében álló dézsába, mely színültig volt esővízzel. Amikor érezte, hogy Theogorász nem kap levegőt, kihúzta a vízből, és megkérdezte tőle:
– Mire vágysz a legjobban?
– A bölcsességre – válaszolta Theogorász.
Ekkor ismét a víz alá nyomta. Mikor az már nehezen lélegzett, kihúzta a vízből, és a korábbi kérdést szegezte neki:
– Mire vágysz a legjobban? (more…)

Pascal: Huszonnegyedik töredék

6 május 2012

Stílus – Csak pihenés céljából szabad másra terelnünk a figyelmet, de csupán olyankor, amikor helyénvaló, amikor szükséges, máskor nem; mert aki nem alkalmas pillanatban pihentet, az fáraszt; aki pedig nem a megfelelő időben fáraszt, pihenőre kényszerít, mert a fáradt ember mindent otthagy; ennyire örömét leli a kaján gyönyörkeresés abban, hogy az ellenkezőjét tegye annak, amiért nem fizetnek gyönyörrel, lévén ez az az ár, amelyért mindent megadunk, amit csak kívánnak tőlünk..

Pascal: Nagyság és alacsonyság

30 április 2012

Veszedelmes dolog túlságosan meggyőzni róla az embert, mennyire egyforma az állatokkal, ha egyúttal nem mutatunk rá nagyságára is. Ugyancsak veszedelmes az is, ha túl sokat hangoztatjuk nagyságát, de hallgatunk gyarlóságáról. Még ennél is veszedelmesebb, ha mindkettő felől tudatlanságban hagyjuk. Az viszont nagyon a hasznára válik, ha mind a kettőre emlékeztetjük.
Nem helyes, ha az ember azt hiszi magáról, hogy állat, vagy angyal, s az sem, ha sem nagyságáról, sem alacsonyságáról nem vesz tudomást – neki tudnia kell mindegyikről.

Sellye János: Mi a rendeltetése?

27 április 2012

Nincs egyetlen érző ember sem, aki ha a felhőtlen éjszakai égboltra tekint, meg ne kérdezné önmagától, mi a rendeltetése a csillogó égitesteknek, és mi az ami a világmindenség rendjét megszabja. Ugyanez a kérdés támad bennünk, ha az emberi testbe helyezett liliputi világmindenséget kémleljük, vagy akár csak azt a titkokat kémlelő emberi szempárt, amely minduntalan összefüggéseket keres a két világ között.

(Sellye János: Életünk és a stressz, Bp. 1966. 303.o.)

 

Voltaire: Cél, végső ok

1 április 2012

Alighanem csak a kötözni való bolondok tagadják, hogy a gyomor azért teremtetett, hogy emésszen, a szem, hogy lásson, a fül, hogy halljon.
Másrészt viszont különösképpen kell vonzódnia a végső okokhoz annak, aki azt állítja, hogy a kő azért jött létre, hogy házat építsenek belőle, a selyemhernyók pedig azért születtek meg Kínában, hogy Európában selyemben járhassunk.
Igen, mondják, de ha Isten egyvalamit szemmel láthatóan szándékosan teremtett, akkor mindent szándékosan kellett tennie. Nevetséges volna egy adott esetben elfogadni a Gondviselést, a többi esetben pedig tagadni. Mindazt, ami létrejött, Isten előre látta és elrendezte. Nincsen elrendezés cél nélkül; nincs okozat ok nélkül; tehát minden egyformán egy végső ok eredménye, következménye; tehát éppoly helyes azt mondani, hogy az orr avégre keletkezett, hogy pápaszemet hordjunk rajta, az ujj, hogy gyémántokkal ékeskedjék, mint azt állítani, hogy a fül a hangokat meghallandó, a szem a fényt befogadandó teremtetett. (more…)

Anthony de Mello: Ne ítélj

16 február 2012

Józanító arra gondolni, hogy nem szolgálattal, hanem szemlélődéssel, látással tudunk legjobban szeretni. Ha szolgálod az embereket, akkor segíted, támogatod, vigasztalod őket, fájdalmukat enyhíted. Ha belső szépségükben és jóságukban látod őket, akkor átalakítasz és teremtesz. Gondolj néhány emberre, akiket szeretsz, s akik hozzád is vonzódnak. Próbálj meg mindegyikre úgy érezni, mintha most látnád őket először, s ne engedd, hogy múltbéli ismereted és velük kapcsolatos élményeid befolyásoljanak, akár kellemesek, akár kellemetlenek voltak azok. Keress olyan dolgokat, melyek eddig esetleg elkerülték figyelmedet a megszokottság miatt. A megszokottság, ismertség, ugyanis áporodottságot, vakságot és unalmat szül. Nem szeretheted azt, amit nem fedezel fel állandóan, újra és újra. Azután gondolj olyan emberekre, akiket nem szeretsz. Először is figyeld meg, hogy mi az, amit nem szeretsz bennük, részlehajlás nélkül tanulmányozd hibáikat. Vagyis nem használhatsz olyan címkéket, mint például büszke, lusta, önző és gőgös. A címkézés a szellemi lustaság jele, mert sokkal egyszerűbb valakire egy címkét ragasztani, mint egyediségében nézni és látni azt a személyt. (more…)

Voltaire: Teista

11 február 2012

A teista olyan ember, aki szilárdan meg van győződve egy jóságos és hatalmas Legfőbb Lény létezéséről: szerinte ez a lény teremtette valamennyi eleven, érző, gondolkodó, kiterjedéssel bíró lényt, gondoskodik fajuk fönnmaradásáról; ha nem is kegyetlenül, de megbünteti őket bűneikért, és megjutalmazza őket erényes cselekedeteikért.
A teista nem tudja, hogyan büntet Isten, hogyan vesz kegyelmébe valakit, és hogyan bocsát meg, mivel nem ringatja magát vakmerően abban a hitben, hogy tisztában volna vele miképpen cselekszik Isten; azt azonban tudja, hogy Isten cselekszik és igazságos.
Gondviselés ellen felhozható érvek nem ingatják meg hitében, mert ezek komoly érvek ugyan, de nem bizonyítékok; noha a Gondviselésnek mindössze néhány következményét és külső megnyilatkozását észleli, engedelmeskedik neki; az általa látott jelenségekből következtet azokra, amelyeket nem lát, s úgy véli, hogy a Gondviselés térben és időben mindenütt és mindig jelen van. (more…)

Voltaire: Abbé

15 január 2012

Hová siet, abbé úr? – ahogy a nóta mondja. Tudják-e vajon, hogy abbé annyit jelent, mint atya?
Ha azzá leszünk, szolgálatot teszünk az államnak; a legjobbat cselekedjük, amit ember cselekedhet; gondolkodó lény kel életre bennünk. Van ebben a cselekedetben valami isteni.
De ha csak azért vagyunk abbé urak, hogy tonzúrásan díszelegjünk; körgallért meg rövid kabátot hordjunk, hogy valami jövedelem felé kacsingassunk, akkor nem érdemeljük meg az abbé nevet.
A hajdani szerzetesek választott főnöküknek adták ezt a nevet. Az abbé lelki atyjuk volt. Hogy változik az idő múlásával a szavak jelentése! Az abbé szegény ember volt, több más szegény ember élén: azóta a szegény lelki atyáknak kétszáz- meg négyszázezer tallér a jövedelmük; és manapság Németországban olyan szegény lelki atyák is vannak, akiket seregnyi testőr vesz körül. Egy szegény, aki fogadalmat tett a szegénységre, és aki ennek következtében földi hatalmasság! – erről már volt szó; de ezerszer is el kell ismételni -, bizony tűrhetetlen. (more…)

Nietzsche töredékek…

14 augusztus 2011

Hőshöz is méltó. – Itt áll előttünk egy hős, aki nem csinált semmit, csak megrázta a fát, amikor a gyümölcs már megérett. Szerintetek ez túl kevés. Hát akkor jól nézzétek meg előbb azt a fát, amelyiket megrázta. (Emberi – túlságosan emberi 347. töredék)

Mivel mérhető a bölcsesség? A bölcsesség növekedése pontosan mérhető az epe csökkenésén. (Emberi – túlságosan emberi 348. töredék)

Ha a tévedést kellemetlen hangnemben közlik. – Nincs mindenkinek ínyére, hogy az igazságot kellemes hangnemben mondják meg. De azt azért senki se gondolja, hogy a tévedésből igazság lesz, ha kellemetlen hangnemben állnak elő vele. (Emberi – túlságosan emberi 349. töredék)

A legjobb gyógyszer. – A beteg legjobb gyógyszere egy kis egészség hébe-hóba. (Emberi – túlságosan emberi 325. töredék) (more…)

Következő oldal »