— TÖREDÉKEK

Montaigne: Lebegés élet és halál között

24 július 2011

A létezéssel semmi kapcsolatunk nincs, hiszen minden ember születés és halál között lebeg, s csak homályos látszat és árnykép; bizonytalan s ingatag jelbeszédét, melyet a homályból küld, alig lehet felfogni. Ha meg akarnád markolni lényegét, úgy jársz, mint a vízzel: szétcsorog, minél szorosabban préseled.

Gracián: Ne versengj másokkal (Életbölcsességek kézikönyve 114. töredék)

29 május 2011

Minden igény, ha ellenzői vannak, árt a hitelnek. A vetélytárs rögtön rágalmakat szór rád, hogy kisebbítsen. Csak kevesen harcolnak nemesen; a vetélkedés leleplezi a fogyatkozásokat, amelyeket az elnézés eltakart. Legtöbben nagy tekintélynek örvendenek, míg nincs vetélytársuk. A verseny láza felébreszti, vagy feltámasztja a holt gyalázatot, kiássa a földből a régi és a meg régebbi csúnyaságokat. A vetélkedés a másik fél gyöngéinek dobraverésével kezdődik, és azt rángatja elő amit tud és nem amit szabad. S noha olykor, sőt legtöbbször a személyeskedés nem hasznos fegyver, az ellenfél megszerzi magának a bosszú alantas kielégülését, és úgy folytatja, hogy dicstelen dolgokról veri le a feledés porát. A jóindulat mindig békés, és a jó hír mindig jóindulatú.

Voltaire: Barátság

14 május 2011

A barátság, hallgatólagos szerződés két érzékeny és erényes ember között. Érzékenyt mondok, mert egy szerzetesben, egy magányos férfiban esetleg szemernyi gonoszság sincsen, mégsem ismeri meg a barátság érzését.
Erényest mondok, minthogy a gonoszoknak csak cinkosaik vannak, a kéjenceknek tivornyázó cimboráik, a haszonlesőknek üzlettársaik, a politikusok pártütőket toboroznak, a közönséges henyélőknek csupán kapcsolataik vannak, az uralkodóknak udvaroncaik; egyedül az erényes embernek vannak jó barátai.
Cethegus cinkosa volt Catilinának, Maecenas az udvaronca Octavianusnak, de Cicero barátja volt Atticusnak! Miben áll két gyöngéd és becsületes lélek szerződése? A kötelmek az érzékenység fokától, a kölcsönös szolgálatok számától és sok más egyébtől függően erősebbek, avagy gyengébbek …

Pascal: 164. töredék

24 április 2011

Aki nem látja a világ hívságos voltát, maga is roppant hiú teremtés. Ezért ki ne látná, kivéve a fiatalokat, akik belemerülnek a hírnév, a szórakozások hajszolásába, a jövő tervezésébe?

De fosszuk csak meg őket szórakozásuktól, azt fogjuk látni, hogy megemészti őket az unalom; ilyenkor ők is érzik semmi voltukat, még ha fel nem ismerik is: mert bizony boldogtalan sors, hogy azonnal elviselhetetlen szomorúság hatalmasodik el rajtunk, mihelyt kénytelenek vagyunk önmagunkba tekinteni, és nincs, ami elterelné magunkról a figyelmünket.

Nietzsche töredékek

27 március 2011

Hőshöz is méltó. – Itt áll előttünk egy hős, aki nem csinált semmit, csak megrázta a fát, amikor a gyümölcs már megérett. Szerintetek ez túl kevés. Hát akkor jól nézzétek meg előbb azt a fát, amelyiket megrázta. (Emberi – túlságosan emberi 347. töredék)

Mivel mérhető a bölcsesség? A bölcsesség növekedése pontosan mérhető az epe csökkenésén. (Emberi – túlságosan emberi 348. töredék)

Ha a tévedést kellemetlen hangnemben közlik. – Nincs mindenkinek ínyére, hogy az igazságot kellemes hangnemben mondják meg. De azt azért senki se gondolja, hogy a tévedésből igazság lesz, ha kellemetlen hangnemben állnak elő vele. (Emberi – túlságosan emberi 349. töredék)

A legjobb gyógyszer. – A beteg legjobb gyógyszere egy kis egészség hébe-hóba. (Emberi – túlságosan emberi 325. töredék) (more…)

Pascal töredékek…

20 március 2011

200.

Ha valaki börtönben ül, de nem tudja, vajon meghozták-e már felette az ítéletet, s csupán egy óra áll rendelkezésére, hogy értesüljön róla, ez az egy óra azonban elegendő is hozzá, hogy az értesülés birtokában visszavonassa az ítéletet: esztelenség lenne tőle, ha ezt az órát nem arra használná fel, hogy megtudja, vajon döntöttek-e már a sorsáról, hanem arra, hogy még lejátsszon egy piképartit (…)

218-221.

Helyesnek tartom, hogy ne menjünk bele mélyebben Kopernikusz véleményébe: de …! Egész életünk azon fordul meg, vajon megismerjük, halhatatlan, vagy halandó-e a lelkünk.
Kétségtelen, hogy aszerint, vajon halandó a lélek, vagy halhatatlan, tökéletesen különbözőnek kell lennie az erkölcsnek is. A filozófusok mégis ettől függetlenül fejtették ki erkölcstanukat: egy órára adnak erkölcsi útmutatást. Platón, a kereszténységhez való előkészülethez.
Azoknak a filozófusoknak a tévedése, akik nem foglalkoztak a lélek halhatatlanságával. Dilemmájuk téves volta Montaigne-nál. (more…)

Anthony de Mello: Vakság

21 február 2011

– Lehetek a tanítványod?
– Csak azért vagy tanítvány, mert szemed zárva van. Mihelyt megnyitod, már nem lesz mit tanulnod tőlem, vagy bárki mástól. – Mi szükség van akkor Mesterre?
– Hogy megláttassa veled, mennyire haszontalan dolog Mesterre hagyatkozni.

Hamas Béla: Töredék

21 február 2011

Aki behódol, az alkalmazkodásban lényét feladja és végül elveszti.
Aki nem hódol be, lényét megtartja, de nem tud vele mit kezdeni, mert egyedül áll.
Valaki vagy él, és az élet ára a beszennyeződés, vagy nem akar beszennyeződni, de akkor az életről kénytelen lemondani.

Márai Sándor: Heidegger (Márai; Napló 1983.)

18 február 2011

Heidegger. Értekezés a nihilizmusról. Évszázados távlatban a Nietzsche-nihilizmus csaknem eszmei, ábrándos. A posztumusz “Wille zur Macht    ból a nácik fügefalevelet tépdestek a maguk gyakorlati nihilizmusa számára. 1887-ben, kevéssel a megsemmisülés életszakasza előtt Nietzsche egy posztumusz jegyzetben megkérdezte: “Mi a nihilizmus?  A válasz: “Az értékek önmagukat értéktelenítik . Úgy vélte, a nihilizmus, “már a kapu előtt áll , a polgári életforma felfalja és megsemmisíti önmagát, itt az ideje az Übermenschnek, aki a “halott keresztény Isten -t követően megragadja a Föld és az összes értékek felett a hatalmat. Heidegger végül vállat von: “A nihilizmus illúzió . Száz év nem teremtett Übermenschet, de elpusztította az emberszabású embert, vélt és valóságos értékeivel. Marad a tömeg, a diktátor és a technikus. Amitől Nietzsche félt   az orosz nihilizmus és a nyugati közöny -, alakot kapott. (Márai Sándor: Napló 1976-83. Első magyar kiadás; Helikon; 197-198.o.)

Pascal: 211. töredék

16 február 2011

Mulatságosak vagyunk, hogy a hozzánk hasonlók társaságában keresünk nyugalmat: mivel éppoly nyomorultak és tehetetlenek, mint mi, nem fognak rajtunk segíteni; egyedül halunk meg.

Úgy kell tehát viselkednünk, mintha egyedül lennénk; ám akkor építenénk-e pompás házakat? (Stb.) Habozás nélkül az igazságot keresnénk; s az, hogy mégsem ezt választjuk, csak arról tesz bizonyságot, hogy többre értékeljük az emberek megbecsülését, mint az igazság keresését.

Hamvas Béla: Arany napok

12 december 2010

Ha csak néhány napra, vagy órára, van úgy, hogy egy hétre, sőt még tovább, de minden esztendőben visszatér az idő, amit szeretnék úgy hívni, hogy: az aranynapok. A föld a nyárvégi esőktől újra nedves és puha. A levelekről a víz a port lemosta, s a lomb újra zöld. A hajnalok frissek, de a nap még meleg. S a hegyeken alkonyatkor langyos a nyugati szél. Aranynapoknak ezt az időt azért neveztem el, mert a szeptember színe az arany. A levegőben apró ragyogó szemecskék tündökölnek, és ha az ember a hegytetőről a síkságra néz, úgy látja, hogy a tájat fénylő aranypor vonja be. A ragyogó ködben, a csillogó párában a kertek lustán pihennek s ettől a szendergő lassúságtól érik meg a szőlő, válik az alma habossá, ízesedik meg a dió, a mandula, az őszibarack és a szilva. Arany mézben úszik a föld és a napfény úgy fénylik, mint a sárga olaj. (more…)

Pascal: 146. töredék

30 november 2010

Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme.
Egyetlen kötelessége, hogy helyesen gondolkodjék. A rend pedig azt kívánja, hogy önmagán, teremtőjén és rendeltetésén kezdje a gondolkodást.

Mármost min jár az ember esze?
Ezen soha, hanem a táncoláson, a lantpengetésen, az éneklésen, a versíráson, a lovas karikajátékon, a párbajozáson, a királyi cím elnyerésén, anélkül, hogy valaha is elgondolkodnának rajta, mit jelent királynak, és mit embernek lenni.

Voltaire: Erkölcs

12 november 2010

A minap ezt olvastam egy tizennégy kötetes dagályos műben, A kelet-római birodalom történeté-ben.:  A keresztényeknek volt erkölcsük, a pogányoknak nem volt.
Ó, Le Beau úr, e tizennégy kötet szerzője, honnan vette ezt az ostobaságot? Hát akkor minek nevezi Szókratész, Zaleukosz, Kharondasz, Cicero, Epiktétosz, Marcus Aurelius erkölcsét?
Erkölcs csak egyetlenegy van, Le Beau úr, mint ahogy mértan is csak egy van. Igen, mondhatja erre valaki, de az emberek túlnyomó többsége mit sem tud a mértanról. Igaz; ám bárki, aki egy kicsit is foglalkozni kezd vele, elfogadja. A földművesek, a napszámosok, a kézművesek nem tanultak morált, nem olvasták sem Cicero De finibus-át, sem Arisztotelész Etikáját, de amint gondolkodni kezdenek, anélkül, hogy tudnák, máris Cicero tanítványai: az indiai kelmefestő, a tatár pásztor és az angol tengerész, egyaránt tudja, mi a jó, mi a rossz. Konfuciusz nem állított föl erkölcsi rendszereket, mint ahogy fizikai rendszereket szokás fölállítani: az emberek szívében lelt rá.
Ez a morál élt Festus, a praetor szívében, amikor a zsidók unszolták, hogy ítélje halálra Pált, (more…)

Tatiosz: A másik ember megértése

9 november 2010

Nem érthetjük meg a másik ember problémáját, ha nincs bennünk szeretet.
Együttérzés nem létezik szeretet nélkül. Aki elfelejtkezik mások szívéről, a saját szívét veszíti el.
Senkinek sincs joga belenyugodni egy másik ember szenvedésébe.
Ez olyan, mintha ő okozná a szenvedést.
Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól, csupán önmagát szereti.
Önmagunk elvesztésének legbiztosabb módja: a szeretet elvárása.
A szeretet elvárása: önzés legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.

Fordította: Vágó Zsuzsanna

Voltaire: Gondolkodás (Téves gondolkodás)

23 október 2010

Élnek közöttünk vakok, félszeműek, kancsalok, távollátók, rövidlátók, élesen vagy homályosan, gyöngén, vagy tisztán látók. Ez többé-kevésbé hűséges képet fest felfogóképességünkről; téveslátás azonban nincsen. Nincs olyan ember, aki a kakast mindig lónak látná, avagy az éjjeliedényt mindig háznak. Akkor miért találkozunk gyakorta, egyébként helyesen gondolkodó emberekkel, akik fontos kérdésekben merőben tévesen okoskodnak? Miért, hogy az a sziámi, aki soha nem hagyja magát becsapni, amikor három rúpiát fizetnek neki szentül hisz Szammonokodom átváltozásaiban? Milyen elképesztően furcsa, hogy egyébként józan emberek úgy viselkednek, mint Don Quijote, aki óriásokat vélt látni ott, ahol mások, csak szélmalmokat láttak? De Don Quijote menthetőbb, mint a sziámi, aki azt hiszi, hogy Szammonodokom több ízben leszállott a földre, vagy mint a török, aki megvan győződve róla, hogy Mohamed köpenyének ujjába rejtette a félholdat; mert Don Quijote, akit az a rögeszme kínoz, hogy meg kell vívnia az óriásokkal, elképzelheti, hogy egy óriásnak olyan hatalmas a teste, mint egy szélmalom, karja pedig olyan hosszú, mint a szélmalom szárnya; de vajon egy józan ember milyen feltételezéssel juthat arra a meggyőződésre, hogy a hold fele belefér egy köpeny ujjába, avagy, hogy Szammonodokom leszállt az égből, hogy papírsárkányokat eregessen Sziámban, kivágjon egy erdőt , és bűvészmutatványokkal kápráztassa el a nézőket? (more…)

« Előző oldalKövetkező oldal »