— VALLÁSBÖLCSELET

Rajnai Lencsés Zsolt: Azt hittem, ő lesz a feleségem

18 január 2016

angyal– Meghalt a szerelmem rákban – mondta Józsika a telefonban. – És még csak negyven éves volt!
József velem korú férfi. Baráti körünkben ragadt rá a “Józsika” név huszonnyolc éve. Mert kedves, jóképű fiú volt, kissé lányos arcvonásokkal, olyan srác, akit szeretnek a nők. Ma pedig sármos úriember, fiatalos, tizenöt évet letagadhat.
Pár nappal Karácsony előtt hívott fel a rossz hírrel, és nagyon megrázóan beszélt…
– Elment az én drágám, aki egy angyal volt… Pedig én azt hittem, ő lesz a feleségem.
Hallgattam fájdalmas szavait, és Józsika folytatta.
– Megpróbáltunk mindent. A kemoterápiát, a sugárkezelést, a vitaminokat. Mindent.
Azután elbeszélte, hogy Évának méhtestrákja volt, ami általában hormonális eredetű betegség, és az enyhén, vagy az erősen túlsúlyos nők körében szedi áldozatait negyven év felett. Éva nem volt duci, mert lefogyott, de valaha az volt… És sajnos elhanyagolta a rákszűréseket is. Időnként vérezgetett, sűrűn fel volt fázva, és még Józsika előtt, nem vette túl komolyan a tüneteket. És ma már nem él! (more…)

A saríja törvénye nem muszlimoknak

30 szeptember 2015

000

A cikket elolvashatod, ha ide kattintasz! Nagyon megéri!

David Hume: Dialógusok a természetes vallásról (Tizenkettedik rész)

8 december 2014

hume-002Miután Demea eltávozott, Cleanthes és Philo a következőképpen folytatták a beszélgetést. Attól tartok -–szólt Cleanthes – hogy a mi Demea barátunknak nem lesz sok kedve újrakezdeni ezt a témát amíg te is velünk vagy Philo, és az igazat megvallva, én is inkább akkor  szeretnék értekezni ilyen magasztos és érdekes tárgyról, amikor  egyikőtök nincs itt. A te vitatkozó szellemed,  a primitív babona iránti undoroddal párosulva  különös végletekbe visz téged, mikor vitázol, s ilyenkor nem kímélsz semmit,  még azt  sem, ami a te szemedben is szent és tiszteletreméltó.

Meg kell vallanom – felelte Philo – hogy kevésbé vagyok elővigyázatos a természetes vallás témáját illetően, mint bármilyen más témában, részben  mert  tudom, hogy e tekintetben sohasem ronthatom meg egyetlen józan ember  elveit sem,  részben pedig  mert bizonyos vagyok benne, hogy senki, akinek a szemében én józannak tűnök, nem értheti félre valódi szándékaimat. Különösen te, Cleanthes, akivel feltétlenül bizalmas barátságban vagyok, vagy az, aki   tudod, hogy társalgásom szabados módja és ama szokásom ellenére, hogy én szeretek egy-egy érvelést végigvinni a legabszurdabb konklúziókig, nincs senki  akinek lelkében mélyebb vallásos érzület élne, vagy mélyebb hódolattal  adózna  az  Istenség lényének, midőn  Ő feltárja magát az értelem előtt a természet megmagyarázhatatlan  mesterműveiben.  (more…)

David Hume: Dialógusok a természetes vallásról (Tizenegyedik rész)

18 október 2014

hume-3Minden aggály nélkül elismerem  – szólt  Cleanthes – hogy én hajlamos vagyok azt gyanítani:  a végtelen szó gyakori ismételgetése valamennyi  teológusnál Istent illetően inkább a dicsőítéshez, mintsem a filozófiához tartozik, és   a gondolkodás, de még a vallás ügyét is jobban szolgálnánk, ha beérnénk helyette bizonyos pontosabb és szerényebb kifejezésekkel. A csodálatraméltó, a  kiváló, a mindeneknél nagyobb, a bölcs és a szent; nos, az Istenséget illetően ezek a kifejezések töltik be az emberek képzeletét, és bármi ezeken túlmenő jelző, túl azon hogy abszurditásokhoz vezet, nincs is semmilyen befolyással sem a hangulatokra sem

érzésekre. Tehát a jelen tárgyat illetően, ha  minden emberi analógiát elhagyunk, márpedig úgy tűnik, Demea, neked éppen ez a szándékod,  akkor attól tartok, el kell hagynunk  mindenfajta  vallásos hitet is, és nem tarthatunk meg semmiféle elgondolást  arról a hatalmas lényről, aki imádatunk tárgya. Ha viszont megőrizzük az emberi analógiákat az Istenséget  illetően, akkor  mindig lehetetlennek fogjuk találni, hogy  a rossz és a jó bármilyen keveredését  az Univerzumban összebékítsük a végtelen isteni attributumokkal; még kevésbé tudjuk ez utóbbiakat bizonyítani az előbbiből. (more…)

David Hume: Dialógusok a természetes vallásról (Tizedik rész)

14 augusztus 2014

hume-002Bevallom, az én véleményem az  – válaszolta Philonak Demea – hogy minden ember  valamilyen értelemben saját szívében érzi a vallás igazságát, saját együgyűségének s  nyomorúságának tudata, nem pedig valamilyen érvelés az, amely arra vezeti, hogy védelmet kérjen ama legfelsőbb Lénytől,  akitől ő maga s az egész természet függ. Olyannyira szorongatóak vagy unalmasak az életnek még a legszebb jelenetei is, hogy  mindig a jövő összes reményeink és félelmeink tárgya. Folyamatosan előre nézünk, és imádsággal, imádattal és áldozattal próbáljuk megnyeri azokat az ismeretlen hatalmakat,  melyekről tapasztalatból tudjuk, mennyire tudnak sújtani és elnyomni bennünket.  Milyen nyomorult teremtmények is vagyunk mi!  Mire is számíthatnánk az élet megszámlálhatatlan bajai között, ha a vallás nem sugallná a megváltás valaminő módjait, és nem csillapítaná azokat a félelmeket, amelyekkel szakadatlanul küszködünk és kínlódunk? (more…)

David Hume: Dialógusok a természetes vallásról (Kilencedik rész)

6 március 2014

hume-001De ha ilyen sok nehézség rejlik  az a posteriori érvben, szólt most Demea, akkor nem volna-e jobb, ha ama egyszerű és fenséges  a priori érvet tennénk a magunkévá, amely, tévedhetetlen bizonyítást nyújtva nekünk, egyszerre  megszüntet minden kételyt  és nehézséget?  Ezzel az érvvel pedig egyszersmind bizonyíthatjuk az isteni tulajdonságok  végtelenségét is, amely, attól tartok, teljes bizonyossággal sohasem bizonyítható semmilyen más kiindulópontból. Mert  hogyan bizonyíthatna egy olyan okozat, amely  véges, vagy, legalábbis amennyire tudjuk, véges is lehet, egy végtelen okot?  Az isteni természet egységével megint csak az a helyzet, hogy nagyon nehéz, ha nem abszolúte lehetetlen levezetni pusztán a  természet műveinek szemléléséből, és a természet rendjének uniformitása sem fog – még  ha meg is engedjük fennállását – semmiféle  bizonyosságot adni eme tulajdonságot illetően. Eközben pedig az  a priori  érvelés… (more…)

David Hume: Dialógusok a természetes vallásról (Nyolcadik rész)

2 február 2014

hume-3Amit te az én találékonyságom számlájára írsz, felelte Philo, az teljes egészében tárgyunk természetének tulajdonítható. Az olyan témákban, melyek illeszkednek  az emberi értelem szűkös terjedelméhez, általában csak egyetlen olyan döntési lehetőség van, amely valószjnűséget vagy meggyőződést eredményez, s a helyes ítélőképességgel bíró embernek az összes többi feltevést, ezt az egyet kivéve, teljesen abszurdnak és alaptalannak tűnik. Azonban az  olyan kérdésekben, mint amilyenről most van szó, százféle egymásnak ellentmondó nézet igényelheti magának valaminő  tökéletlen analógia rangját, s a találékonyságnak itt tág tere nyílik arra, hogy kiélje magát. A gondolkodás bármilyen erőfeszítése nélkül úgy hiszem  egyetlen pillanat alatt tudnék más kozmogóniai rendszereket javasolni, amelyek megőrzik az igazság valamilyen halvány látszatát, habár egy az esélye az ezerhez, vagy a millióhoz annak, hogy akár a tiéd, akár az enyém, az igaz rendszer lenne.

Például mi lenne, ha újraéleszteném a régi epikuroszi hipotézist?  Ezt általában, és azt hiszem joggal,  a legabszurdabb  rendszernek gondolják, mellyel eddig valaha valaki előállt, azonban én tudom, hogy – néhány változtatással – rá lehetne erőltetni e rendszerre a valószínűség halvány látszatát. Ahelyett, hogy végtelennek gondoljuk az anyagot, tegyük fel, hogy véges. Véges számú részecske csak véges számú módon  helyezkedhet el. S végtelen időtartam alatt a részecskék minden lehetséges rendje vagy helyzete végtelen sokszor kipróbálódik. Ez a világ ezért, a maga összes eseményeivel, beleértve még a legapróbbakat is, már korábban létrejött és megszűnt, s bármilyen határ vagy korlátozás nélkül újra létre fog jönni és meg fog szűnni. Senki, akinek a végessel összehasonlítva van fogalma a végtelen hatalmáról,  nem fog aggályoskodni, ha ezt a rendszert választjuk. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Teisztikus jellegű agnosztikus filozófiám (Harmadik rész: Logikai pozitivizmus; szkepticizmus; racionalizmus; istenérvek felosztása)

15 szeptember 2012

Mottó: Ez a mű, lehet, hogy nem jó semmire, mert sehova se visz. Nem tart valahová, és célja nincs. Csak magamnak akarok megfelelni azzal, hogy befejezem, ha már elkezdtem valaha…

Tanulmánysorozatom tematikáját úgy építettem fel, hogy a központi szerepet az istenérvek és az ateista érvek kapják. Igen ám, de vannak bizonyos irányzatok, amelyek azt állítják, hogy Isten létezése mellett nem érdemes, vagy nem is lehetséges érvelni. Vallásos oldalon a fideizmus képviseli ezt, ezért a korábbi tanulmányban ennek az irányzatnak az érveit próbáltam megválaszolni. Nem vallásos oldalon pedig a szkepticizmus és a logikai pozitivizmus érvei állnak, így a jelen értekezés ezekkel az érvekkel
foglalkozik. Miután ezekre kitértünk, az írás második felében belevágunk az istenérvekbe… (more…)

René Descartes: Elmélkedések az első filozófiáról; ötödik elmélkedés (A materiális dolgok lényegéről, valamint ismét arról, hogy Isten létezik)

4 szeptember 2011

Sok dolog van ugyan még hátra, amit Isten attribútumaival, önmagamnak, vagyis elmémnek természetével kapcsolatban meg kell vizsgálnom, ámde mindezt inkább más alkalomra hagyom, mivel most (miután már megfigyeltem, mitől kell óvakodnom, s mit kell tennem az igazság elérése érdekében) semmi sem sürgetőbb annál, mint hogy megpróbáljak kiszabadulni azon kétségek közül, amelyekbe a minap bonyolódtam, s hogy megtudjam, szert tehetek-e valamilyen bizonyosságra a materiális dolgokkal kapcsolatban.
Most pedig, mielőtt még azt kezdeném el vizsgálni, vajon léteznek-e effajta dolgok rajtam kívül, szemügyre kell vennem e dolgok ideáit, amennyiben gondolkodásomban vannak, s meg kell figyelnem, hogy közülük melyek elkülönítettek, s melyek zavarosak.
Nos, elkülönítetten képzelem el a mennyiséget, amelyet a filozófusok általában folytonosnak mondanak, vagyis e mennyiség – vagy inkább a mennyiséggel rendelkező dolog – kiterjedését a hosszúság, a szélesség és a mélység szerint. Elkülönítek e dolgokban különböző részeket, s e részek mindegyikének nagyságot, alakot, helyzetet, helyváltoztató mozgást, e mozgásnak pedig tartamot tulajdonítok. (more…)

David Hume: Dialógusok a természetes vallásról (Hetedik rész)

22 május 2011

De ezen a ponton – folytatta Philo – megvizsgálván a világlélek ókori gondolatát, hirtelen elmémbe ötlik egy új gondolat, amely, ha helytálló, akkor csaknem teljesen fel tudja forgatni valamennyi érvedet, és lerombolja még első következtetéseidet is, amelyekbe oly nagy bizalmat helyeztél, Ha az Univerzum inkább hasonlít az állatokra és a növényekre, mint az emberi alkotásokra, akkor valószínűbb, hogy oka is inkább az előbbiek, mint az utóbbiak okára hasonlít, s így eredetét inkább a nemzésnek vagy sarjadásnak, nem pedig az értelemnek kell tulajdonítanunk. Következtetésed tehát még saját alapelveid szerint is gyenge és hiányos.
Kérlek, mutasd be ezt az érvet kicsit alaposabban – mondta Demea. Mert ebben a tömör formában én nem tudom megfelelően felfogni.
A mi Cleanthes barátunk – felelte Philo – mint hallhattad, azt állítja, hogy mivel semmiféle ténykérdés sem dönthető el másképpen, mint tapasztalat révén, ezért az Istenség létezését illetően sem engedhetünk meg semmilyen más forrásból eredő bizonyítást. A világ, mondja ő, hasonlít az emberi mesterségek alkotásaira. Ezért okának is hasonlítania kell ezek okára. Itt fel kell figyelnünk rá, hogy Cleanthes a természet egy nagyon kicsiny részének, tehát az embernek, egy másik nagyon kicsiny részén, az ember számára hozzáférhető anyagon kifejtett működése alapján akarja eldönteni az egész Mindenség eredetének kérdését; és ugyanazzal a mércével akar mérni két teljesen különböző arányú tárgyat. (more…)

David Hume: Dialógusok a természetes vallásról (Hatodik rész)

8 május 2011

Ugyancsak ingatag épület lenne az, – mondta Demea – amelyet ilyen bizonytalan alapra építenénk, mint amit te fejtegettél nekünk Cleanthes. Amíg bizonytalanok vagyunk abban, hogy vajon egy Istenség van-e vagy több, hogy az Istenség vagy az istenségek, akiknek létezésünket köszönhetjük, tökéletesek-e vagy tökéletlenek, alárendeltek-e más lénynek, vagy a legfőbb lényeg, halottak, vagy élők, milyen hitet vagy bizalmat helyezhetnénk beléjük? Milyen áhítatot vagy imádást mutathatnánk feléjük? Milyen tisztelettel vagy engedelmességgel adóznánk nekik? Az élet összes céljait illetően a vallás elmélete teljesen haszontalanná válik. És még skpekulatív következményeit tekintve is bizonytalansága a te felfogásod szerint teljesen bizonytalanná és ki nem elégítővé teszi.
Hogy még kevésbé kielégítővé tegyem azt, amit Cleanthes mond nekünk a vallásról, eszembe ötlik most egy másik hipotézis, amelynek, hogyha az az érvelésmódot alkalmazzuk, amelyhez ő annyira ragaszkodik, kell, hogy adjunk bizonyos valószínűséget. Ez az alapelv az volt, hogy a hasonló okozatok hasonló okokból erednek. Ő feltételezi, hogy ez az alapelv valamennyi vallás alapja. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Teisztikus jellegű agnosztikus filozófiám (Második rész: Lehetséges-e érvelni Isten létezése mellett? – Fideizmus – A hit definiálása)

6 május 2011

1

Mottó: Ez a mű, lehet, hogy nem jó semmire, mert sehova se visz. Nem tart valahová, és célja nincs. Csak magamnak akarok megfelelni azzal, hogy befejezem, ha már elkezdtem valaha…


Az előző tanulmányban megismerkedtünk az alapfogalmakkal, a teizmus istenképével, annak eredetével, s azzal, hogy miért lehet fontos, hogy van-e Isten.

A további tanulmányokban szeretném bemutatni az istenérveket és az ateista érveket, majd következtetéseket levonni azokból és állást foglalni. De mielőtt ebbe belefogok, a jelenlegi és a következő értekezésben ki kell térnem arra, hogy egyáltalán értelmes dolog-e érvelni Isten létezése mellett, vagy sem? Azért fontos ez, mert jócskán akadnak olyan irányzatok, akik azt hirdetik, eleve hibás vállalkozás Istent racionális úton igazolni, vagy tagadni. A mostani írásomban a hívő, a következőben pedig a hitetlen érveket mutatom be. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Teisztikus jellegű agnosztikus filozófiám (Első rész: Alapfogalmak tisztázása – A teizmus istenfogalmának kialakulása, körülhatárolása és a természetes teológia meggyöngülése)

28 április 2011

001

BEVEZETÉS

Ez a mű, lehet, hogy nem jó semmire, mert sehova se visz. Nem tart valahová és célja nincs. Csak magamnak akarok megfelelni azzal, hogy befejezem, ha már korábban elkezdtem, s publikáltam itt, a gondolkodom.hu oldalon, de félbehagytam. Félbehagytam, mert nem volt rá igény, most mégis törekedni fogok rá, hogy lerövidítve bár, de pontot tegyek a végére, mert ezzel tartozom önmagamnak, és azon keveseknek, akik érdeklődnek a téma iránt.

Írásom se az ateistákat, se a hívőket nem szándékozik meggyőzni, felőlem mindenki abban hisz, amiben akar, viszont alkalmas lehet a nyugalom, és a hit megzavarására (ugyanis semmilyen tekintélyre és kinyilatkoztatásra nincs tekintettel), ezért, aki szeretne békességben tovább hinni a saját hitében, inkább ne olvassa el… (more…)

David Hume: Dialógusok a természetes vallásról (Ötödik rész)

1 február 2011

De hogy még több kényelmetlen következményét mutassam meg antropomorfizmusodnak, folytatta Philo, kérlek, újból tekintsd át alapelveidet. Hasonló okozatok hasonló okokat bizonyítanak. Ez a tudományos kísérleteket is vezérelő alapelv, és te is azt mondod, hogy ez az egyedüli istenérvünk alapja is. Mármost az bizonyos, hogy minél hasonlóbbak az okozatok, amelyeket látunk, és minél hasonlóbbak az okok, amelyekre következtetünk, annál erősebb az érvelés. Bármilyen eltávolodás a teljes egyformaságtól akár az okok, akár az okozatok oldalán csökkenti az érvelés valószínűségét, és kevésbé konkluzivvá teszi a kísérletet. Nem kételkedhetsz ebben az alapelvben, s nem is szabad elvetned következményeit.
A csillagászat minden egyes új felfedezése, melyek a természet műveinek rendkívüli nagyságát és magasztos voltát mutatják, a teizmus igaz rendszerének megfelelően megannyi új érvet ad a kezünkbe az Istenség létezése mellett. Ámde a te „experimentális teizmusod” hipotézise szerint ezek megannyi ellenvetéssé válnak, mert az ilyen módon feltárt világ, mint okozat, még távolabb kerül bármiféle hasonlóságtól az ember által alkotott dolgoktól, minden olyan okozattól, amelynek az oka az emberi alkotóképesség és mesterségbeli tudás. Mert mit gondoljunk, ha Lucretius, aki még a világ magyarázata régi (more…)

René Descartes: Elmélkedések az első filozófiáról; negyedik elmélkedés (Az igazról és a hamisról)

27 január 2011

Olyannyira hozzászoktam az utóbbi napokban ahhoz, hogy az elmét különválasszam az érzékektől, s olyannyira pontosan megfigyeltem, hogy a testi dolgokról csak nagyon kevés igaz észleletünk van, s hogy sokkal több mindent ismerünk meg az emberi elméről, de még ennél is sokkal többet az Istenről, hogy már semmi nehézséget nem jelent gondolkodásomat a képzelettel megragadható dolgoktól az értelemmel megragadhatók, vagyis a mindenféle anyagtól különváltak felé fordítani. Az is bizonyos, hogy az emberi elméről, amennyiben gondolkodó dolog – tehát amennyiben nem rendelkezik kiterjedéssel, hosszúsággal, szélességgel és mélységgel, és más egyébbel sem, ami a testtől származik – sokkal határozottabb ideám van, mint bármely testi dologról. Amikor pedig fölfigyelek arra, hogy kételkedem, vagyis hogy tökéletlen és függő létező vagyok, a független és tökéletes létezőnek, azaz Istennek oly igen világos és elkülönített ideája jelenik meg előttem, s csupán csak annak alapján, hogy megvan bennem ez az idea – vagyis hogy létezésemhez tartozik, hogy rendelkezem ezzel az ideával – olyannyira nyilvánvaló a következtetés, hogy Isten is létezik, valamint hogy egész létezésem minden egyes pillanatban őtőle függ, hogy megvallom, nem látok semmit, amit az emberi elme ennél evidensebben és ennél bizonyosabban képes lenne megismeri. Sőt mintha már úgy tűnnék, hogy valamiféle utat is látok, amelyen haladva az igaz Isten ama szemléletétől, (more…)

Következő oldal »