— érték

Márai Sándor: Csak addig

26 november 2015

Csak addig van jogod élni és írni, amíg munka közben, előtt vagy utána, de akár napközben is, egy kávéházban vagy villamoson, megborzadsz néha az írás felelősségétől, megrettensz e végzetes feladat nagyságától és iszonytató következményeitől, amíg a végzetet érzed minden emberi szó mögött, a végzetet, amely kijelölt téged, éppen téged az életveszélyes szerepre, elmondani az emberek helyett, jól, vagy rosszul, mit ők is tudnak, de nem mernek mindig és minden következménnyel kimondani. Csak addig van jogod írni, mint ahogy a papnak is addig van csak joga büntetni és feloldozni, amíg hisz és úgy érzi, hogy személyesen felelős Istennek. Ha nem borzadsz meg egy napon, akkor nem vagy többé senki és semmi; legföljebb sikeres író, semmi más.

József Attila: CURRICULUM VITAE

5 szeptember 2015

003

1905-ben születtem, Budapesten, görög-keleti vallású vagyok. Apám – néhai József Áron – három esztendős koromban kivándorolt, engem pedig az Országos Gyermekvédő Liga Öcsödre adott nevelőszülőkhöz. Itt éltem hét éves koromig, már ekkor dolgoztam, mint általában a falusi szegény gyerekek – disznópásztorkodtam. Hét esztendős koromban anyám – néhai Pőcze Borbála – visszahozott Budapestre s beíratott az elemi iskola II. osztályába. Anyám mosással és takarítással tartott el bennünket, engem és két nővéremet. Házaknál dolgozott, odajárt reggeltől estig s én szülői felügyelet nélkül iskolát kerültem, csibészkedtem. A harmadikos olvasókönyvben azonban érdekes történeteket találtam Attila királyról és rávetettem magam az olvasásra. Nem csupán azért érdekeltek a hun királyról szóló mesék, mert az én nevem is Attila, hanem azért is, mert Öcsödön nevelőszüleim Pistának hívtak. A szomszédokkal való tanácskozás után a fülem hallatára megállapították, hogy Attila név nincsen. Ez nagyon megdöbbentett, úgy éreztem, hogy a létezésemet vonták kétségbe. Az Attila királyról szóló mesék fölfedezése azt hiszem döntően hatott ettől kezdve minden törekvésemre, végső soron talán ez az élményem vezetett el az irodalomhoz, ez az élmény tett gondolkodóvá, olyan emberré, aki meghallgatja mások véleményét, de magában fölülvizsgálja; azzá, aki hallgat a Pista névre, míg be nem igazolódik az, amit ő maga gondol, hogy Attilának hívják. (more…)

Szabó Lőrinc: Pillanatok

8 augusztus 2015

Jack London: Egy szelet sült

14 július 2015
001Kenyere utolsó morzsáival Tom King tisztára törölte tányérjából a rántott leves utolsó cseppjét is, aztán lassan, eltűnődve majszolta a falásnyi kenyérdarabkát. Éhesen állt fel az asztaltól, és ettől rossz kedve lett. Pedig csak neki jutott az ételből. A két gyerek már aludt a szomszéd szobában, korán lefektették őket, hátha álmukban elfelejtik, hogy aznap nem volt vacsora. A felesége se nyúlt az ételhez, csak ült, és szótlanul, aggodalmas tekintettel nézte. Sovány, elfonnyadt proletárasszony volt, bár arcán még kiütközött elmúlt szépsége. A leveshez való lisztet a szomszédasszonytól kérte kölcsön. A kenyérre az utolsó pennyjét adta ki.
Tom King letelepedett az ablak melletti rozzant székre, amely nyikorogva tiltakozott a súlya ellen, öntudatlan mozdulattal a szájába dugta pipáját, és beletúrt kabátja oldalzsebébe. Csak arról jött rá, mit tesz, hogy szemernyi dohányt sem talált a zsebben. Feledékenységén bosszankodva eltette a pipát. Lassan, szinte tunyán mozgott, mintha súllyal nyomasztanák hatalmas izomkötegei. Óriás termetű, egykedvű ember volt, megjelenése éppenséggel nem megnyerőnek mondható. Ócska, gyűrött ruhát hordott. Cipője felsőrészét annyira elnyűtte már, hogy a bőr alig bírta meg a vaskos újratalpalást, amely különben szintén nem volt friss keletű. Foszlott gallérú pamutinge olcsó, kétshillinges áru, s pecsétjei kitisztíthatatlan festékfoltok.

(more…)

József Attila versek Latinovits Zoltán előadásában

28 február 2015

Pilinszky János: Passió

21 december 2014

Csak a vágóhíd melege,pilinszky-2
muskátliszaga, puha máza,
csak a nap van. Üvegmögötti csöndben
lemosdanak a mészároslegények,
de ami történt, valahogy mégse tud végetérni.

Arany János: Ágnes asszony (ballada)

4 december 2014

Ágnes asszony a patakban arany-janos-001
Fehér lepedőjét mossa;
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Odagyűl az utcagyermek:
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
“Csitt te, csitt te! csibém vére
Keveré el a gyolcs leplet.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Összefutnak a szomszédnők:
Ágnes asszony, hol a férjed?
“Csillagom, hisz ottbenn alszik!
Ne menjünk be, mert fölébred.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Jön a hajdu: Ágnes asszony,
A tömlöcbe gyere mostan.
“Jaj, galambom, hogy’ mehetnék,
Míg e foltot ki nem mostam!”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Mély a börtön: egy sugár-szál
Odaférni alig képes;
Egy sugár a börtön napja,
Éje pedig rémtül népes.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. (more…)

Arany János: Az egri leány (ballada)

15 október 2014

I arany-janos-001

Kassa mellett, egy fölvárban,
Tivornyázott a cseh rabló;
Ordas újbor a pohárban:
Hozzálátnak ketten-hárman.

Szólt az egyik: ez fölséges!
Szólt a másik: milyen édes!
Boldog ország, áldott ország,
Melynek földje ilyen bort ád!

Szóla Telef, zord vezérök:
“A keservét! hisz ez méreg!
Semmi tűz a rossz csigerben:
Lőre volna ez Egerben.

Egri püspök nagy pincéje
Drága borral teljes-teli:
Szegény csehet nem szíveli,
De a lengyelt vendégeli.

Lóra tehát, indulóra!
Fel, borinni, víg leventék:
A pap, a csap adja mindég,
Kevés neki annyi vendég.”

S mint a holló, mint a felhő,
Mint az árnyék, mint a szellő,
Oly sötéten, annyi zajjal,
A zsiványhad messze nyargal. (more…)

Pilinszky János: Különitélet

12 október 2014

pilinszky-001

Különitélet minden éjjel.
Magányos exhumáció.
Kiemelek egy ismeretlen embert
a semmiből és eleresztem őt.

Pilinszky János: Önarckép 1944-ből

15 augusztus 2014

Pilinszky-Jn

Sírása hideg tengelyében
áll a fiú.

Nabucco – Hebrew Slaves Chorus

12 április 2014

Kabós Éva: Rég volt

5 április 2014

remenykedo

Rég volt, még szőke  voltam és reménykedő,
álmaim voltak, mind elérhető:
Párizst akartam látni és az Óceánt,…
ha majd nem hull a bomba reánk…

De akkor a félig-csendben,
félig-békében, gond volt a tanyán,
– a kék virágok surolták ruhám,
s ha én voltam kékben,
a mezőn margitvirágok
álltak hófehérben, –
a természet szereti a harmóniát -,
virágok, gondok között jártam a tanyát, –
és még nem láttam Párizst, sem az Óceánt… (more…)

… de a bohóc sírt trónja alján…

22 március 2014

bohoc

Ott ült a Császár. Dús hajában hét csillag volt a diadém. Rabszolganépek térden állva imádták, barna köldökén a Göncöl forgott, válla balján lámpásnak állt a holdkorong: de a bohóc sírt trónja alján: “Mit sírsz” – rivallt reá –  “bolond, nincs szív, mit kardom át ne járna, enyém a föld!”… S hogy este lett, egy csontváz tántorgott eléje s elfutta, mint egy porszemet. (Faludy György, Haláltánc-ballada, részlet)

Samuel L Jackson verset mond # Karinthy Frigyes – Előszó # /Kőszegi Ákos hangja/

21 március 2014

Michelangelo utolsó imája

23 december 2013

Üllőd a föld s az égi boltra állván faludy
oly ívet írsz karoddal, mint a nap.
Hetvenhat éve állok fenn az állvány
deszkázatán, de nem találtalak.

Vésőm alatt porladva hullt a márvány
s öklömben torzó, vagy bálvány maradt.
Nem leltelek meg, illanó szivárvány,
ki ott ragyogtál minden kő alatt.

Magam lettem vén kőtömb, száz bozótban
megszaggatott, mogorva, durva, szótlan,
de lelkemben még égi fény ragyog.

Hogy tudnám testem börtönét levetni?
Üss rám, ha tudsz még vén bűnöst szeretni,
Istenszobrász! A márvány én vagyok.

(Firenze, 1935)

Következő oldal »