– Rajnai Lencsés Zsolt művei

Haldokló óriások…

29 június 2014

alvo

Haldokló óriások tenyerünkbe szöknek. Vágyják a vigyázást, mert elesettségük bármily hatalmas, parány a stabilitásuk… (RLZs)

Kiégett roncstemetők között…

23 június 2014

kiegett

Kiégett roncstemetők között aprócska élet világol, piheg és megpihen…
Idesejlik minden létező gazdagság, mit nem pusztított még el a féktelen egoizmus… (RLZs)

Világunk…

5 május 2014

2668737

Világunk lapos korong, és négy elefánton nyugszik. Az elefántok egy hatalmas teknősbékán vetették meg lábukat. A teknősbéka a nagy semmi felett lebeg… Régen így hitték…

Aztán meg úgy, hogy Isten, a semmiből teremtette szavával a Mindenséget… Az égre helyezte a Napot, a Holdat és a csillagokat, a Földre meg embert, állatot és növényeket alkotott…

Annyi hit, kultúra, elképzelés, hipotézis…

A tudomány egészen más képet fest ma a világról… De ahány kor, annyiféleképp írta le a tudomány is a valóságot…

Vajon, hogy van mindez ténylegesen? Milyen a világ, miért olyan amilyen, honnan ered, és hová tart?
Nagy kérdések ezek… (RLZs)

Drága barátom!

29 április 2014

draga

Drága barátom! Évek jöttek-mentek, és mi hasonlóvá váltunk! Megérettünk immár, egymáshoz csiszolta énünket száz kicsi apró élmény és történés, s most lám, mennyi hasonlóság kötöz minket egybe! Nem csak a külső, de a belső is egymáshoz igazodott…. Tekintetemből értesz, én is tudom mi jár fejedben, és örömmel csaholjuk körbe egymást. Aztán figyelmezz szavamra! Maradj a barátom, amíg e pár mostoha évem elszelel! Tudod, hogy jól állunk egymásnak, s a szívünk is egy ütemre ver! Hidat építettünk ember és állat között, közös munkánk gyümölcsét pedig élvezzük, amíg lehet! (RLZs)

Rajnai Lencsés Zsolt: Hétköznapok örömére

2 április 2014

HETKOZNAP

Villamosok farolnak síneken,
autók koccannak össze,
a két szemem keres csak szelíden,
s  kérdezve kérdi ma, jössz e?

Játszik a város, fények zsibongnak,
széltoló kedvem is pajkos,
a fájdalmak illannak búsongva,
örömök tüze emészt, faldos! (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Ezer seb emlékére

28 március 2014

ezer

Tolvaj szerencse szülte most e percet,
min csüng mélán, búsongón agg korom,
elfáradt idők jajszavához szerzett
mégis csöndes órát ez alkonyon.

Leült épp a szívem, s tán le is rogyott,
múlt korokba szállt emlékezete,
gyermekkor meséje kissé megkopott:
szavai, vesszői s ékezete… (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Érzéseink viharában…

20 március 2014

makrancos

Érzéseink viharában
– amihez vonzódunk kényszerűn -,
hol a szenvedélyhez, hol meg a békéhez igazítjuk a szívünk.

S vágyba, könnybe, tűzbe esünk,
lélektánc ez is, és rabság,
– de ölelni, szülni, halódni, halni kell, – mert magára ölt a Minden…

Szenvedélyeink leplezőn,
halk-titokban meglapulnak,
és ereinkben buzog akaratunk sebzett gyámoltalansága. (more…)

Elhullatta szírmait

15 március 2014

konyv

Elhullatta szirmait a könyv értéke… Az olvasás, a szépirodalom, a bölcselkedés, a világos értelem, a meggondolás, mind odalett… Elmúlt századokban tűnt el lassan-lassan… Mára már alig akad belőle… De maradt az ezotéria, a felszínesség, a megalapozatlan “hit”, a babona, a közöny és a közösségi oldalak… Fejlődik a világ… (?)

Rajnai Lencsés Zsolt: Te meg én, együtt

13 március 2014

Hajad göndör-parázs szépe aliz-jpg
átmelegít, óv, félt, vigyáz,
felolvad szívemen szép csendbe’,
s tovalibben a szűzi gyász.

Szemednek őrző lángjai,
kicsi lány, éked az, s erőd,
ropog a meleg tűz, ha itt vagy,
tenáladnál semmi nincs előbb!

Átmorajlik, idemormol
lényed egész tisztasága,
és rendhez igazodik minden
alakzat összevisszasága.

Szeretlek, magammal viszlek,
de nem kell, jössz te boldogan,
együtt menetelünk, ölelünk,
mint Nap jár az Égen, – pontosan. (more…)

Mesébe lépnék…

12 március 2014

mesebe

Egy szép, színes, tarka mesébe lépnék, hol felhők felett égről néznek rám szelíden a csillagok, és arany fényüket gombolyítják arcomon… Csend lenne ott, vagy vigalom? Mindegy… Mert a zajban is a jók örülnének, a csend ízét pedig ugyanők innák minden pillanatban… Utópiák, mesék, vágyak, hitek, álmok? Nem tudom, de jó elvágyódni oda… (RLZs)

Rajnai Lencsés Zsolt: Az idő meg pereg

10 március 2014

Három nap, három perc, három év… ido
Az idő meg pereg.
Ma még itt vagy, holnap merre mész?
Eltűnnek emberek…

Lágyan ülök, megadom magam.
Ki marad itt velem?
Emlékek, sorsok, be sok kacat,
– nem lelem a helyem.

Eltűntek, koptak, mennyi másság!
Idő falta, vitte
őket mind. Idegen újdonság,
a múlt (hogy így lesz) alig hitte… (more…)

Író, költő, írj…

16 február 2014

muzsaÍró, költő, írj, mire kényszerít a Múzsa!  Akkor is, ha az, amit írsz, nem hízelgő és nem szobatiszta…
Írj, mit írnál, írd le, ne csak tervezd, mert éveid elröpülnek, s oda lesz az ihlet, az erő,  meg a vágy is! Alkoss hát, hogy tudd meg, ki vagy! Hisz’ rajtad jár át mind a vándor s a földi szomjazó a Múzsák otthonába… (Rajnai Lencsés Zsolt)

Ez is élet, és szép…

3 február 2014

eziselet

Ha a húst toronyba rakják, összetapadnak érző, nemző felei. És csak álca a tánc, álca a szemérem, rég másról szól már minden! Mást jelent a jó hiszem, mást minden indíték és érzés… Inkább az összetapadásról, az összekulcsolódásról szólnak a lélegző sóhajok, melyek mámorosan rakják egymásba a termékeny valóság hússzeleteit… Ez is élet, és ez is szép ám! Nem lelketlen dolog e történés, nagyon is érző! (Rajnai Lencsés Zsolt)

Ember és állat…

2 február 2014

ELO

Meghitt, szép és különös formája a barátságnak, mikor ember és állat lép erre a nem mindennapi szövetségre.  Nem a szavak, nem a gondolatok, hanem az érzések, a benyomások és a közös élmények lehetnek kapcsai és tartópillérei…  Ahogy egymásra néznek, érintik és érzik egymást, hordoz az valami titkosat, valami világ elöli elrejtettséget, olyasmit, amit csak ők értenek, ők ismernek, ők értékelnek… Ez csak az övék, senki másé… Hogy az ember mit gondolhat, mit érezhet, azt nagyjából sejtem, de hogy az állatban mi játszódhat le, és hogy hogyan éli meg ezt az egészet, abba szívesen bepillantanék, ha lehetne! (Rajnai Lencsés Zsolt)

Rajnai Lencsés Zsolt: Disszonáns lány

30 január 2014

vonatA vonat lassan zötyögött… A lány mellettem ült, szép hosszú haja puhán ringott vállán. Csöndes volt, mogorva és rosszindulatú.

Milyen érdekes – gondoltam -, ifjú sihederként azt hittem, hogy a nő, ki szép, az mindjárt jó is… Kamasz bolondság, naivitás!

A fejét csóválta elégedetlenül, barna haja visszaverte az est szálldosó fényeit… Ifjú lány volt; épp huszonegy éves. Évei jók és puhák, de ő kemény, s egy cseppet se jó! Hanglejtése, tekintete és megjegyzései elárulták őt.

Másfél éve utazom vele a vonaton minden este, ismerem – kiismertem őt. Néha beszélgetünk is, mesél ezt-azt, mindig valami rosszat, bántót, sértőt, cinikust…

Ó mily’ bolondok vagyunk mi férfiak, tűnődtem… Az ilyen nőkért kéne vérünk adni, szeretni őket és odáig lenni értük, csak mert szépek? Dehogy! Kár hiányuk okán könnyet ejteni is… (more…)

« Előző oldalKövetkező oldal »