— szerelmes vers

Berzsenyi Dániel: Szerelem

18 október 2015

Mi a földi élet s minden ragyogványa Berzsenyi
Nélküled, oh boldog Szerelem érzése?
Tenger, melyet ezer szélvész mérge hánya,
Melynek meg nem szűnik háborgó küzdése.

India kincsével légyen tömve tárod,
S Caesar dicsősége ragyogjon fejeden:
Mit ér? vágyásidnak végét nem találod,
S nem lel szíved tárgyat, hol megelégedjen.

De te, édes érzés, egek szent magzatja!
Az emberi lelket bétöltöd egészen,
Bájodnak ereje az égbe ragadja:
S a halandó porból egy félisten lészen.

Te a szerencsének játékát neveted,
Mert hatalma néked semmit nem ád s nem árt;
A nagyság álképét mint bábot elveted,
S nem szab semmi földi erő néked határt. (more…)

Juhász Gyula: Nénia

11 július 2015

Könyvekre hajtom le fejem, juhasz-gyula
Mint fáradt vándor sírhalomra;
Könyvek, ti bölcs és végtelen
Sírok, nem adtok már nekem
Vigasztalást a végtelen napokra.

Élet mély szomja égeti
Pusztába lankadt szívemet
És messzetűnő évei,
Mint bús echók, úgy zengetik
Feléje a hiú reményeket.

S míg sorsom altatót susog
S hagyom éjét leszállani,
A ködben rátok gondolok,
Tündöklő jóni oszlopok
És Annának tündöklő vállai!

Berzsenyi Dániel: Lilihez

15 március 2015

Jer, Lili! nézd, langyos szellők Berzsenyi
Lengetik a ligetet,
S illatozó híves ernyők
Mérséklik a meleget.

Jer, e szép juharlugosnak
Dőljünk le árnyékára,
S míg a gerlicék búgdosnak,
Vigyázz lantom szavára.

Kedves gyermek! fakadoznak
Kellemeid bimbai,
Pihegnek már s dagadoznak
Melled hattyúhalmai.

Az ifjuság kellemei
Mosolyognak orcádon,
S az életnek örömei
Virítnak zöld pályádon. (more…)

Kosztolányi Dezső: Vers egy leányról, akivel éjfél után találkoztam

3 május 2014

Éjfél után a Duna hídja kosztolanyi dezso
ó jaj, be könnyes, be setét.
Éjfél után a Duna hídján
egy néma lány jár szerteszét.
Ki ő? mi ő? kérdeztem én is,
de ő nem tudta a nevét.

Csak csendesen vállamra hajlott.
Sohase láttam ily szemet.
Olyan szomorgó, oly mosolygó,
félig sírt, félig nevetett.
A haldokló galamb tekint így,
vagy a kétéves kisgyerek.

A szívemet kezébe vette,
csókolta és nevetve hítt.
Labdázott véle, földre dobta –
ó szív, te vérző, gyenge szív! –
Aztán belétemette arcát
és letörölte könnyeit.

Mondtam neki: “Kis vízi ördög!” –
Reátapadt a hűs ruha.
Karján örökre útrakészen
ringott szegényes batyuja.
Vizes hajába csillag égett,
mert várta, várta a Duna. (more…)

József Attila: (HA NEM SZORÍTSZ…)

28 március 2014

Ha nem szorítsz úgy kebeledbe, jozsef-attila-003
mint egyetlen tulajdonod,
engem, míg álmodol nevetve,
szétkapkodnak a tolvajok
s majd sírva dőlsz a kerevetre:
mily árva s mily bolond vagyok!

Ha minden percben nem kecsegtetsz,
hogy boldog vagy, mert nekem élsz,
görnyedő árnyadnak fecseghetsz,
hogy gyötör a magány s a félsz.
Nem lesz cérna a szerelmedhez,
ha úgy kifoszlik, mint a férc.

Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek
a fák, a hegyek, a habok.
Én úgy szeretlek, mint a gyermek
s épp olyan kegyetlen vagyok:
hol fényben fürdesz, azt a termet
elsötétítem – meghalok.

1937 tavasza – nyara

Rajnai Lencsés Zsolt: Te meg én, együtt

13 március 2014

Hajad göndör-parázs szépe aliz-jpg
átmelegít, óv, félt, vigyáz,
felolvad szívemen szép csendbe’,
s tovalibben a szűzi gyász.

Szemednek őrző lángjai,
kicsi lány, éked az, s erőd,
ropog a meleg tűz, ha itt vagy,
tenáladnál semmi nincs előbb!

Átmorajlik, idemormol
lényed egész tisztasága,
és rendhez igazodik minden
alakzat összevisszasága.

Szeretlek, magammal viszlek,
de nem kell, jössz te boldogan,
együtt menetelünk, ölelünk,
mint Nap jár az Égen, – pontosan. (more…)

Anakreón: Szerelem játéka

12 november 2013

szerelemjateka

Engem a Szerelem piros
lapdával sziven ért, és egy
szépcipőjü, aranyhajú
lánnyal játszani hívott.

Lesbosban született a lány.
Csak csúfolta fehér fejem,
s elfutott gonoszul, gonosz
társnőjére kacsintva. (more…)

Ady Endre: Lázban

9 július 2013

Kit rég kerülnek a szerelmes álmok:ady
Szerelmes szívvel, álmodozva járok…
Május sugarát itta bé a lelkem –
Májusi fényben gyógyulásra leltem,
– Még csak kétszer láttam…

A sarkon állok lázban égve. Várva,
Merről villan meg hófehér ruhája,
Várom a régi, ifjú vággyal, kedvvel,
Várom a régi diákszerelemmel –
– Még csak kétszer láttam…

Kigyúl az arcom, elfog az igézet,
Újjászülettem, megváltott az élet,
Kinek még tegnap nem volt vágya semmi,
Ifjú, szerelmes trubadur fog lenni –
– Még csak kétszer láttam!…

József Attila: Távoli ének

28 február 2013

Ajkam hiába is haraptad,jozsef-attila-001
Lehámlik róla már a bőr.
S emlékemen se csókol ajkad,
Csak úgy piroslik messziről.

Csak úgy piroslik messziről, mint
Lámpás sötét mezőbe lenn,
Hol már nincsen nap és idő sincs,
Fölötte néma végtelen.

S a lámpás zárt üvegje koppan,
Rászáll nehány szép éjbogár,
Rászáll, futos, lehull halottan:
A lángra mind halott-sovár.

S a lámpás ég piros szinében,
Fölötte hűvös szél suhan,
A Távol száll a véren, éren
És szívem megremeg busan. (more…)

Ady Endre: Könnycseppek

14 február 2013

I. ady-endre

Hajadnak ékét adtad át:
Nem boldogít már e virág,
Éjszín hajadnak illatárja
Már nem bódít el… mindhiába!

Azt a virágot add nekem,
Mely ott hervad el kebleden,
Én könnyeim öntöm le rája…
Ez a virág a hit virága.

II.

Talán nem is a földön jártam:
A nőkben tiszta angyalt láttam,
Glória volt fejök felett,
Ők hozták földre az eget.

Most sétálok a sétatéren,
Amennyi szép lány, mind megnézem,
De jót egyről sem gondolok –
Hiszen csak gyönge nők azok! (more…)

Ady Endre: HA…

3 január 2013

ady_endreHogyha tudnád, látnád, mit szenvedek érted,
Óh, de megátkoznád csalfa hűtlenséged!
Koszorút kötöznél, könnyed hullna rája:
Letűnt boldogságom sötét fejfájára.

Óh, ha tudtad volna, mennyire szeretlek,
Nem hurcolna vállam nyomasztó keresztet,
Lihegő ajkaim nem átkot szórnának
Csak örökre Téged, Téged csókolnának.

Óh, ha tudtad volna, mennyi dicsőt, szépet
Dalolnék Terólad, dalolnék Tenéked,
Nem törted vón’ össze sóvárgó, bús lantom:
Elmerengnél sokszor annyi édes hangon! (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Kirajzolt kép

14 december 2012

Kirajzolt kép a világból,
hogy, mint vércsepp lóg ér faláról,
úgy csüng, tapad és reszket
lényed a szívemhez.

Akár gyönge ág a szélben,
vagy boldogság egy falat kenyérben,
úgy készülsz, röppensz hozzám,
mint félénk délelőttbe bátor délután.

S én várlak! A jövő topog türelmetlenül,
a lelkem tebenned fel- és elmerül,
s örvend minden tőled jövő jelnek,
melyek kulcsolva tehozzád ölelnek.

Mikor belépsz hozzám, s az életembe,
a múltból átcsordulsz boldog jelenbe.
S lényem, mint fuldokló, magát megadva,
tebenned-örök-önmagát odaadja!

2010.05.29.

Albius Tibullus: Bocsánatkérés

8 december 2012

Esküszöm – és ne szeress, ne legyen rám gondja
szívednek,
mely még pár nap előtt híven epedt szívemért,
hogyha egész fiatalságom ezer ostobasága
jobban bánt valaha, mint az a tegnapi egy
bánt: hogy csóktalan elmentem tőled haragomban,
és letagadta magát ajkamon a szerelem.

Petőfi Sándor: Szeretlek, kedvesem!

22 november 2012

Szeretlek kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Szeretem azt a kis
Könnyü termetedet,
Fekete hajadat,
Fehér homlokodat,
Sötét szemeidet,
Piros orcáidat,
Azt az édes ajkat,
Azt a lágy kis kezet,
Melynek érintése
Magában élvezet,
Szeretem lelkednek
Magas repülését,
Szeretem szivednek
Tengerszem-mélységét
Szeretlek, ha örülsz
És ha búbánat bánt, (more…)

Madách Imre: Önmegtagadás

28 október 2012

Ha csillag volnék Isten trónja mellett,
Mégis csak e porföldre szállanék,
Itt nyílna nékem a boldogság benned,
Minőt számomra mást nem ád az ég.

Ha éden kertének lennék virága,
S rideg lakásod lenne pusztaság,
Vagy vélem jőne éden illatárja,
Vagy hervadnék veled, mint sírvirág.

Körödbe helyze végzetem szeszélye.
S önakarat, ím, számüzésbe visz,
Birásodért ki édenről letenne,
Nyugalmadért elhagy még téged is.

Következő oldal »