Kezdőlap » - F I L O Z Ó F I A » -- VALLÁSBÖLCSELET » --- Hume: Dialógusok... » David Hume: Dialógusok a természetes vallásról (Hetedik rész)

David Hume: Dialógusok a természetes vallásról (Hetedik rész)

De ezen a ponton – folytatta Philo – megvizsgálván a világlélek ókori gondolatát, hirtelen elmémbe ötlik egy új gondolat, amely, ha helytálló, akkor csaknem teljesen fel tudja forgatni valamennyi érvedet, és lerombolja még első következtetéseidet is, amelyekbe oly nagy bizalmat helyeztél, Ha az Univerzum inkább hasonlít az állatokra és a növényekre, mint az emberi alkotásokra, akkor valószínűbb, hogy oka is inkább az előbbiek, mint az utóbbiak okára hasonlít, s így eredetét inkább a nemzésnek vagy sarjadásnak, nem pedig az értelemnek kell tulajdonítanunk. Következtetésed tehát még saját alapelveid szerint is gyenge és hiányos.
Kérlek, mutasd be ezt az érvet kicsit alaposabban – mondta Demea. Mert ebben a tömör formában én nem tudom megfelelően felfogni.
A mi Cleanthes barátunk – felelte Philo – mint hallhattad, azt állítja, hogy mivel semmiféle ténykérdés sem dönthető el másképpen, mint tapasztalat révén, ezért az Istenség létezését illetően sem engedhetünk meg semmilyen más forrásból eredő bizonyítást. A világ, mondja ő, hasonlít az emberi mesterségek alkotásaira. Ezért okának is hasonlítania kell ezek okára. Itt fel kell figyelnünk rá, hogy Cleanthes a természet egy nagyon kicsiny részének, tehát az embernek, egy másik nagyon kicsiny részén, az ember számára hozzáférhető anyagon kifejtett működése alapján akarja eldönteni az egész Mindenség eredetének kérdését; és ugyanazzal a mércével akar mérni két teljesen különböző arányú tárgyat. Azonban – ha átmenetileg el is tekintünk valamennyi, ezzel az eljárással szemben felhozható ellenvetéstől – most azt állítom, hogy vannak az Univerzumnak más részei (az ember által feltalált gépeken kívül), amelyek még inkább hasonlítanak a világ egészének felépítéséhez, és ezért lehetővé tesznek egy jobban megalapozott becslést az egész egyetemes eredetét illetően. Ezek a részei az Univerzumnak pedig az állatok és a növények. A világ nyilvánvalóan jobban hasonlít egy állatra vagy egy növényre, mint egy órára vagy egy szövőszékre. Ezért valószínűbb, hogy a világ oka is az előbbiek okára hasonlít. Ezek oka pedig a nemzés, vagy sarjadás. A világ oka ezért, arra következtethetünk, valami a nemzéshez, vagy sarjadáshoz hasonló dolog.
De hogyan gondolható el – kérdezte Demea – hogy a világ valami a sarjadáshoz vagy nemzéshez hasonló dologból alakult volna ki?
Nagyon könnyen – felelte Philo. Ugyanúgy, ahogyan egy fa a magjait szétszórja a szomszédos mezőkre, és új fák lesznek belőlük, a nagy növény, a világ, vagy ez a bolygórendszer magán belül létrehoz bizonyos magvakat, amelyek szétszóródnak a környező káoszban, és új világok nőnek belőlük. Egy üstökös például egy világ magva, és miután, Naptól Napig, és csillagoktól csillagokig szállva teljesen megérett, végül bekerül ama formátlan elemek káoszába, melyek ezt a Világegyetemet mindenünnen körülveszik és rögtön egy új rendszer sarjad belőle.
Vagy, ha a változatosság kedvéért (mert más előnyét ennek az ötletnek nem látom) azt feltételezzük, hogy ez a világ egy óriási állat, akkor egy üstökös az állatnak a tojása és ugyanúgy, ahogy egy strucc lerakja a tojásait a homokba, s a meleg homok, minden további gondoskodás nélkül, kikölti a tojást, és létrehoz egy új állatot, szóval…
Értelek – szakította félbe Philo fejtegetését Demea. De miféle vad, önkényes feltevések ezek? Milyen adataid vannak, amelyek ilyen rendhagyó következtetések mellett szólnának? És a világnak ez a csekély, képzeletbeli hasonlósága egy növényhez, vagy állathoz elégséges lenne, hogy megalapozza ugyanezt a következtetést mindkettő vonatkozásában? Olyan dolgok, amelyek általánosságban ennyire különböznek egymástól, lehetnek-e egymás mércéi?
Pontosan erről van szó! – kiáltotta Philo. Éppen ez az, amihez egész vitánk alatt végig ragaszkodtam. Végig azt állítottam, hogy nincsenek olyan adataink amelyekkel a kozmogónia bármelyik rendszerét alátámaszthatnánk. Tapasztalatunk, amely önmagában olyannyira tökéletlen, s terjedelmét valamint tartamát illetően oly körülhatárolt, nem adhat nekünk semmiféle valószínű sejtést a dolgok egészét illetően. De ha mindenképpen döntenünk kell valamelyik hipotézis mellett, akkor kérlek, mondjátok meg, miszerint dönthetnénk el, melyiket válasszuk? Van-e bármilyen más mércénk a hipotézisek értékelésére, mint az, hogy melyiknél hasonlítanak jobban egymásra az összehasonlított tárgyak? És egy növény vagy állat, amely a sarjadásból, vagy nemzésből származik, vajon nem hasonlít-e jobban a világhoz, mint bármilyen mesterségesen létrehozott szerkezet, amely az emberi észből és tervezésből származik?
No de mi ez a sarjadás és nemzés, amelyről te beszélsz? – kérdezte Demea. Meg tudod-e magyarázni működésüket, és fel tudod-e részletesen tárni ama bonyolult belső struktúrát, mely ezt a működést kifejti?
Legalább annyira – felelte Philo – amennyire Clanthes tudja elmagyarázza az ész működését, vagy részletesen elemezni az ész ama belső szerkezetét, amelytől ez függ. De bármiféle ilyen bonyolult vizsgálódás nélkül, ha látok egy állatot, akkor arra következtetek, hogy ez az állat nemzésből származik, éspedig éppen ugyanolyan bizonyossággal, mint ahogyan te arra következtetsz, hogy a ház terv szerint épült. Ezek a szavak, a nemzés, az értelem csak bizonyos természeti erőket és energiákat jelölnek a természetben, amelyek kihatásait ismerjük, de lényegük felfoghatatlan számunkra, és eme természeti elvek közül egyiknek sincs olyan előjoga a többivel szemben, hogy az egész természet alapelvévé tegyük meg.
Valójában, kedves Demea, ésszerűen azt várhatjuk, hogy minél átfogóbb képet alakítunk ki a dolgokról, annál megfelelőbb következtetésekre fog ez vezetni minket az ilyen rendkívüli és magasztos tárgyat illetően. Egyedül a világnak ebben a kis szogletében, ahol élünk, négy alapelv működik a természetben: értelem, ösztön, nemzés, sarjadás – melyek egymáshoz hasonlóak és hasonló okozatok okai. Milyen nagyszámú más alapelvet tételezhetnénk fel természetes módon a hatalmas kiterjedésű és változatos berendezésű Univerzumban, hogyha bolygóról-bolygóra és csillagrendszerből csillagrendszerbe utazgatva megvizsgálhatnánk e hatalmas épület minden egyes részét? E négy fentebb említett alapelv bármelyikére (és még száz másikra, amely sejtéseink előtt feltárulhat) hivatkozhatunk a világ eredetének magyarázatánál, és nyilvánvaló, égbekiáltó elfogultság kell ahhoz, hogy a szóba jövő lehetőségeket teljesen arra az alapelvre korlátozzuk, amely által a mi elménk működik. Hogyha ez az alapelv a többinél érthetőbb lenne, akkor ez az elfogultság némileg menthetőbb volna. Azonban az értelem, belső felépítését és szerkezetét illetően valójában éppoly kevéssé ismert számunkra, mint az ösztön, vagy a nemzés, és alapjában véve talán még az a homályos, meghatározatlan szó, a „természet”, amellyel a vulgárisan gondolkodók szeretnek minden magyarázni, sem megmagyarázhatatlanabb nála. Ezeknek az alapelveknek a hatásai mind ismertek számunkra a tapasztalatból. De maguk az alapelvek és működési módjuk teljesen ismeretlen. Az sem kevésbé értelmes vagy kevésbé a tapasztalatnak megfelelő, ha azt mondjuk, hogy a világ nemzés révén keletkezett egy másik világból származó magból, mintha azt mondjuk, hogy az isteni értelemből vagy tervből állt elő, abban az értelemben, ahogyan Cleanthes fogja fel ezt.
De én úgy gondolom – mondta Demea – hogyha a világ ki tudna sarjadni, mint egy növény, és új világok magvait tudná szétszórni a végtelen káoszba, akkor ez a képessége még mindig egy további érv volna Alkotójának terve mellett. Mert hiszen honnan származhatna máshonnét egy ilyen csodálatos képesség, mint isteni tervezésből? Avagy hogyan származhatna rend bármely dologból, mely nem tudja felfogni azt a rendet, melyet más dolgoknak átad?
Csak körül kell nézned a természetben – felelte Philo – hogy kielégítő választ kapjál erre a kérdésre. A fa átadja a maga belső rendjét és szervezeti felépítését a belőle származó másik fának, anélkül, hogy ismerné ezt a rendet, egy állat ugyanígy adja át ezt a maga utódának, egy madár a fészkének. S az ilyen példák még sokkal gyakoribbak a világban, mint az olyan rend példái, amely értelemből vagy tervezésből ered. Azt állítani, hogy az a rend, amit az álatokban és a növényekben találunk végső soron tudatos tervezésből ered, annyit jelent, mint megkerülni a kérdést; s e fontos kérdésben nem is szerezhetünk másképpen bizonyosságot, mint úgy, ha a priori módon bebizonyítjuk, hogy a rend, természetéből következően elválaszthatatlan a gondolattól, továbbá önmagától, vagy valamilyen számunkra ismeretlen elvek révén sohasem tartozhat inherensen az anyaghoz.
Továbbmenve, Demea, ezt az általad hangoztatott ellenvetést sohasem használhatná Cleanthes anélkül, hogy ezzel ne adna fel egy olyan védelmet, amelyet már alkalmazott ellenvetéseim egyike ellen. Amikor tudakozódtam annak a legfőbb értelemnek és intelligenciának az oka iránt, amelyre ő minden dolgot visszavezet, akkor azt mondta nekem, hogy azt, hogy nem tudjuk megválaszolni az ilyen kérdéseket, sohasem ismerhetjük el érvényes ellenvetésnek, a filozófia egyik ágában sem. Meg kell állnunk egy ponton, mondta ő, s az emberi értelem képességei számára nem is elérhető soha, hogy végső okokat megmagyarázzon, vagy megmutassa bármely tárgy végső összefüggéseit. Elegendő az, ha azokat a lépéseket, ameddig eljutunk, alá tudjuk támasztani tapasztalatainkkal és megfigyeléseinkkel. Mármost tagadhatatlan, hogy a sarjadásról és a nemzésről, akárcsak az értelemről tapasztaljuk, hogy a rend alapelvei a természetben. Ha kozmogóniám rendszerét az utóbbival szemben az előbbire építem, az az én dolgom. A dolog teljesen önkényesnek tűnik. És ha Cleanthes azt kérdezi tőlem, hogy mi az oka az általam feltételezett nagy sarjadási vagy nemzési erőnek, akkor ugyanennyi joggal kérdezhetem én őt arról, hogy mi az oka az ő nagy értelmi elvének. Abban állapodtunk meg, hogy az ilyen kérdések felvetésétől mindkét részről tartózkodnunk, s a jelen esetben elsősorban az ő érdeke, nem az enyém ezt a megállapodást betartani. Ugyanis – a mi korlátozott és tökéletlen tapasztalatunk fényében – a nemzésnek vannak bizonyos előnyei az értelemmel szemben. Ugyanis mindennap látjuk, hogy az utóbbi keletkezik az előbbiből, azonban azt sohasem, hogy az előbbi az utóbbiból.
Kérlek, figyeljük csak meg a következményeket mindkét oldalon. A világ szerintem hasonlít egy állathoz, tehát voltaképpen egy állat, s ezért nemzésből ered. Az ehhez a következtetéshez vezető lépések, ezt elismerem, meglehetősen nagyok és merészek, azonban minden egyes lépésnél meg van a hasonlóság némi látszata. Cleanthes szerint viszont a világ egy géphez hasonlít, tehát voltaképpen egy gép, ezért tervezés eredménye. A lépések itt is ugyanolyan nagyok, de az analógia kevésbé szembeszökő. Ha pedig arra tart igényt, hogy az én hipotézisemet gondolja tovább egy lépéssel és tervre vagy értelemre következtet a nemzés nagy elvéből, melyhez én ragaszkodom, én is, és pedig több létjogosultsággal, használhatom ugyanezt a szabadságot, hogy tovább vigyem az ő hipotézisét, és az ő értelmi elvéből egy isteni nemzésre, vagy theogóniára következtessek.
(Hésziodoszt és a mítoszok összes régi mestereit annyira megragadta ez az analógia, hogy ők a természet eredetét mind állati születésből és párzásból magyarázták. Platón szintén, amennyire érthető amit mond, valami ehhez hasonló felfogást tett magáévá a Timaioszban. )
(A Brahminok azt állítják, hogy a világ egy végtelen nagy póktól származik, akik az egész komplikált tömegeket a maga belső részeiből szőtte és azután megsemmisíti az egészet,.vagy bármelyik részét oly módon, hogy visszanyeli önmagába és felolvasztja saját lényében. Ime, itt van egy olyan kozmogónia, amely számunkra nevetségesnek tűnik, mert a pók egy kicsiny, szánalmas állat, amelynek műveleteit valószínűleg sohasem fogjuk az egész Univerzum modelljének tekinteni. Azonban itt mégis előttünk áll az analógia egy új fajtája, mely még a mi glóbuszunkon keletkezett. Ha pedig volna egy olyan bolygó, amelyet teljes egészében pókok népesítenek be (ami nagyon is lehetséges) ott ez a következtetés éppoly természetesnek és vitathatatlannak tűnne, mint az, amely a mi bolygónkon minden dolog eredetét a tervezésre és intelligenciára vezette vissza, ahogyan Cleanthes magyarázta el nekünk. Hogy miért ne lehetne egy rendezett szisztémát éppúgy kialakítanunk a gyomorból, mint az agyból, erre bizony nehéz lesz kielégítő indokot adnia.
Meg kell valljam Philo, válaszolta Cleanthes, hogy minden élő ember közül hozzád illik a legjobban az a feladat, melyet magadra vállaltál, tudniillik, hogy kételyeket és ellenvetéseket vessél fel, és úgy látszik, ez a számodra valamiképpen természetes és elkerülhetetlen. Oly termékeny a te találékonyságod, hogy nem szégyellem megvallani: hirtelenjében nem vagyok képes módszeresen megoldani az ilyen szokatlan nehézségeket, amelyeket szüntelenül rámzúdítasz, habár általánosságban világosan látom hibás és téves voltukat. És most éppen nem én kérdezek, hanem pillanatnyilag te kérdezed önmagadat ugyanebben a dologban, és nem vagy úgy kész a válasszal, mint az ellenvetésekkel, miközben tudatában kell lenned, hogy a józan ész és az értelem teljesen ellened fordul, s az ilyen szeszélyes ötletek, mint amilyeneket te szállítottál nekünk, fejtörőket ugyan feladhatnak nekünk, de sohasem győzhetnek meg minket.

(Fordította Szalai Miklós)

--- Hume: Dialógusok...

Nincs hozzászólás to “David Hume: Dialógusok a természetes vallásról (Hetedik rész)”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)