Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- vers » Dsida Jenő: A Naphoz

Dsida Jenő: A Naphoz

24 július 2014

Te, ki szomorú lényegemmeldsida
kezdettől kezdve vagy rokon,
csókold, csókold, csókold meg tűzzel
az én csóktalan homlokom.

Látod, itt állok mindhiába,
kezem sóváran integet –
Mindenkitől csak csókot kérek
és szórom, szórom, kincsemet.

De szeretet-csók nincs szivökben
és tovább mennek hidegen,
s mire kincsem már mind a multé,
minden ember-arc idegen.

Csak Te osztod a csókot mindig,
csak Tőled van, ki lángra kap –
Te a természet ős szerelme,
ujjongó-lelkű, drága Nap.

Bíbor tüzed itt megfehérül,
mint szűzi, havas ormokon;
csak csókold, csókold, csókold tüzzel
az én csóktalan homlokom.

1924. augusztus hó 20-án

-- vers

Nincs hozzászólás to “Dsida Jenő: A Naphoz”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)