Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- Istenes vers » Dsida Jenő: Imádság

Dsida Jenő: Imádság

Uram! borzasztó! megöl ez a köd, dsida
Ez a homályos, titkos sejtelem!
Mint mázsasúly, mint vérszopó vámpírhad,
Úgy nyom lefelé, úgy ül lelkemen, –
Sehol menekvés! Sehol pihenő!
Homály előttem és hátam megett!…
Oh, ez a tespedt, gyilkos félhomály
Múljék el tőlem, Uram, ha lehet!

Szökkenjen lángba éther, levegő!
Tüzes lángkévét löveljen a föld!
Szemet-vakító tűztenger legyen,
Mi földet, eget és mindent betölt! –
S aki versenyt zúg, sír a felsikoltó,
Jajongó lánggal, énmagam legyek!…
– Csak ez a sápadt, kínzó félhomály,
Múljék el tőlem, Uram, ha lehet!

Vagy nem bánom, ha sötétség borúl rám,
A nem-tudásnak örök éjjele,
Melyben kialszik érzés, gondolat,
S az öntudatnak halvány mécsbele;
A mindenségből egy nagy semmiség lesz:
Nem lesz kérdés és nem lesz felelet…
Semmit se bánok, csak e félhomály
Múljék el tőlem, Uram, ha lehet!

1924. április 7.

-- Istenes vers

Nincs hozzászólás to “Dsida Jenő: Imádság”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)