Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- érték » Endrődi Sándor: Szeretet

Endrődi Sándor: Szeretet

31 július 2011

Oh, ne fukarkodj’ szíved melegével
S amennyit adhatsz, adj a
szeretetnek!
Az évek – mint egy tüneményes álom
Árnyékcsoportja – gyorsan
el-lebegnek,
S mit adsz, ha majd csak hűlt hamuja reszket
Egykor vidáman
égő tűzhelyednek?
Elhidegül az ifjúság, az élet,
És nem lesz nálad
senkisem szegényebb.

 

Mert, oh, romok között borongni némán
És emlékezni – gazdagság-e
hát?
Láthatsz-e mást a legragyogóbb multban,
Mint földeríthetetlen
éjszakát?
Nem azt, nem azt látod, mit elvesztettél:
Csak a dúlt édent, a
romot magát,
S mint hogyha szörnyű terhek súlya nyomna:
Zúzott lélekkel
hullsz a drága romra.

 

Szeresd, szeresd, ki szivét hozza hozzád
S öleld szívedre, aki hőn
szeret!
Tudod, mi tartja fenn a nagy világot?
A szeretet, csupán a
szeretet!
Ha ez nem élne, ez nem járna köztünk:
Mi sem járnánk – csak
örvény s rom felett.
A gyűlölet az örök éj maga,
Villáma van, de nincsen
csillaga.

 

Szeress, szeress nagyon! s ha látod is, hogy
Milyen sok álság, bűn van a
világba’:
Ne csüggedj! nézz csak fölfelé, a fénybe,
És törj a porból
tisztább ideálra.
Annak, ki másokért él, amíg élhet,
A sírban sem
lesz zord az éjszakája;
Úgy látja: mélyén egy-egy csillag ég
S mintha az
árnyon át – hajnallanék…

-- érték

Nincs hozzászólás to “Endrődi Sándor: Szeretet”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)