Ajándékodból egy csipetnyi
Maradt az alkonyi órákra
S Uram-Isten,
Most kezdek szépen örvendezni.

Áldott sors, hogy hogy’ vettem észre
Idejében az ifjuságom:
Így kisebb lesz
Élő-voltom megbüntetése.

Szívem utja, szemem látása
Sohse volt a szabad hajósé -
S önmagamnak
Valék mindig vak, furcsa mása.

Bölcseség fulánkja sebemben
S tele vagyok vigadozással,
Mert páratlan,
Szentséges dolgot cselekedtem.

Úgy éltem, hogy mind egybefolytak
Multam és jövőm folyókái
S hiú, lármás,
Ifju napjaim sohse voltak.

Vad hévvel vagy tétlen vénséggel
Éltem egyszerre és kavartan,
De nem tudtam,
Mikor van nappal, mikor éjjel.

Nem voltam a hivalkodóknak
Fajtájából való rossz ember
S ifjuságom
Sohse volt: Ma, mindig: a Holnap.

Megállok hát bátran előtted,
Nincs bűnöm, mert nincs ifjuságom,
Uram-Isten,
Én sohse mertem vakmerőket.

S engem ne véníts meg halálig,
Mert tilalomfáid kerültem,
Szépen nézz rám
S a többi – tán holnap elválik.

Végigmegyek a Kossuth‑utcán és hallom, hogy valaki a nevemet kiáltja. Megfordulok. Egy mosolygó ábrázatú úriember áll előttem. Széles vállú, barna arcú, korán megőszült fejű ember. Arcán ott van a könnyedségnek, vagy mondjuk a gavalléros léhaságnak szinte bájos kifeje­zése, melyet komoly férfiak is rokonszenvesnek, a nők pedig ellenállhatatlannak találnak.

- Ugye, nem ismersz? – kérdi.

- Igazán zavarban vagyok…

- Badacsonyi Miklós vagyok. Öt‑hat esztendővel ezelőtt barátkoztunk meg a nagyszilvási vadászaton.

- Persze, persze!

- Én tegnap érkeztem haza – folytatta Badacsonyi. – Talán hallottál róla, hogy két esztendeig Afrikában csavarogtam?

- Hogyne hallottam volna!

- Most már budapesti lakos leszek és remélem, sűrűbben találkozunk. Különben is ugyanegy kaszinó tagjai vagyunk.

- Nagyon örülök neki…

- Hanem tudod, miért állítottalak meg tulajdonképpen? A lakásod címét szeretném tudni. Ne nevess ki, de én hoztam neked egy kis ajándékot.

- Nekem?

- Afrikából. Bátran elfogadhatod, hiszen semmiség az egész. Egy abesszíniai mécses.

- Igazán megszégyenítesz és én nem értem egészen…

- Mindjárt meg fogod érteni! Én odalenn négy hónapig maláriában feküdtem. Az unalom talán megölt volna, ha te nem gondoskodol a szórakoztatásomról…

- Én?

- Mielőtt útra keltem, a húgom, aki neked hű olvasód, a poggyászomba dugott néhányat a könyveid közül. Nem ismertem addig írásaidat, mint lábadozó beteg azonban nagy mohón rájuk vetettem magamat. Nem is mondhatom, hogy milyen hatással voltak rám azok a derűs kis történetek! Megvigasztaltak elhagyatottságomban, reménységet és életkedvet öntöttek belém…

- A beteg ember rendesen nagyon fogékonylelkű – szerénykedtem.

- A végtelen hosszú estéken, melyeket sátram ponyvája alatt töltöttem, nagy rokonszenvvel és hálával gondoltam rád. Akkor határoztam el, hogy emlékül neked ajándékozom a kis mécsest, mely egész idő alatt az ágyam mellett állott.

Néma meghatottsággal szorítottam meg Badacsonyi kezét.

- Az ajándékot köszönettel elfogadom. Kedves emlékem lesz. Arra fog emlékeztetni, hogy tengernyi irka‑firkám mégsem volt egészen hiábavaló.

Mondanom sem kell, hogy ettől a pillanattól kezdve nagy és meleg rokonszenvet éreztem az afrikautazó iránt.

- Tehát a viszontlátásig!

Én aztán megfeledkeztem az abesszíniai mécsesről és alkalmasint Badacsonyi is megfeled­kezett róla. Fél esztendeig hírét sem hallottam. Akkor a véletlen összehozott minket a Keleti Pályaudvar ebédlőjében. Badacsonyi gondolkozva összeráncolta szemöldökét, mikor meg­pillantott, majd egyszerre megvillant a szeme.

- Hja igaz, úgy‑e, én neked ígértem valamit? Egy abesszíniai mécsest? Meglesz, barátom, meglesz! De nem is képzeled, mennyi bajom és gondom volt az utóbbi időben.

- No? – kérdeztem részvevően.

- Tizenhat ládára való holmim érkezett Afrikából! Azt mind elvámoltatni, kirakosgatni, elren­dezni! De most már, hála Allahnak, elkészültem vele. A te kis mécsesed is előkerült valahára! Ha megengeded, elküldöm a lakásodra.

- Hiszen nem sietős a dolog. Majd alkalmilag…

Badacsonyi maga sem tarthatta sietősnek a dolgot, mert hetekig színét sem láttam. Se neki, se az abesszíniai mécsesnek. Akkor a Piros cipő előadásán egymás mellé kerültünk az operában. Kissé elpirult, mikor meglátott, de aztán hirtelen megragadta kezemet és keserű szemre­hányás­sal mondta:

- No hallod, a ti magyar iparosaitok… szép banda.

- Mi bajod velük? – kérdeztem.

- Tudod, arról a mécsesről, melyet Abesszíniából hoztam neked, leszakadt a kis lánc, mely a koppantót tartja. Meg akartam csináltatni és odaadtam egy előkelőnek nevezett fővárosi iparosnak… Barátom, mennyi mérget nyeltem azóta! A legényem tízszer is járt nála, de a lánc sehogy se akart elkészülni. Végül magam mentem oda és mivel mindenáron látni akartam a mécsest, hát bevallotta a jeles úr, hogy Bécsbe küldte javítóba. Hát barátom, így nem lehet magyar ipart teremteni! Így nem! Ma végül megkaptam a mécsest és holnap nálad lesz…

Nem küldte el másnap. Sőt egy hónap múlva sem. Pedig mi tagadás benne: amióta meg­tudtam, hogy koppantó is van rajta, már kíváncsi lettem rá.

Egy hónap múlva szembetalálkoztunk a Bécsi‑utcán. Amint meglátott, félrekapta a fejét és beosont egy házba, ahol alkalmasint nem volt semmi dolga. Engem most már bosszantott a dolog. Mi szükségem nekem egy abesszíniai mécsesre? Ha eddig elvoltam nélküle, a jövőben is ellehetek. Az ostoba lámpás még megutáltat ezzel a kedves fiúval.

A véletlen aztán összehozott Badacsonyival a dunai csavargőzösön. Már a hajóhídról láttam, hogy ott ül a födélzeten. Arca eltorzult a kínos zavartól. Egy pillanatig azon gondolkoztam, hogy jobb volna talán visszafordulnom. A jegyszedő azonban rám ordított és én a hajóra léptem. Badacsonyi elszántan lépett elémbe.

- Te, – mondta haragosan, – hol van tulajdonképpen az a bizonyos Torz‑utca, ahol te tanyázol?

- Én a Borz‑utcában lakom – válaszoltam zavartan.

- Na lám! – kiáltotta az afrikai. – És én hónapok óta mindig a Torz‑utcát kajtatom.

Kivette zsebéből a jegyzőkönyvét és dühös nagy betűkkel – a B‑t különösen kikerekítve, hogy T‑nek ne lássék – beleírta az utcám nevét. Közben az ajkát rágta, az arca pedig vérvörös volt. Bizonyára tisztában volt vele, hogy belelátok a kártyáiba és ez megalázta és fölháborította. A mécsest ezúttal egy szóval sem említette. De nem is küldte el…

Elmúlt télen Sándorffyék szalonjában láttam viszont afrikai barátomat. Mikor váratlanul meg­pillantott, piros ábrázata egyszerre elfakult. Egy kétségbeeséssel, gyűlölettel és undorral telt pillantást vetett felém, mintha azt akarná mondani:

- Hát már egy csésze teát sem ihatom meg békében ettől a nyomorulttól? – Majd komor arccal és kimérten hozzám lépett.

- Ŕ propos! – mondta. – Kaptál te tőlem egy abesszíniai mécsest?

Vakmerősége megdöbbentett.

- Igenis, kaptam! – mondtam szemérmetlen flegmával.

Erre alkalmasint nem volt elkészülve. Arca elborult, miközben dühösen harapdálta az ajkát.

- Azért kérdezem, – morogta, – mert mostanában sült ki, hogy az inasom, akiben évek óta föltétlenül megbíztam, galád módon meglopott és megcsalt.

- A gazember! – hörögtem, csakhogy én is mondjak valamit.

- Többek közt elsikkasztott egész csomó afrikai emléktárgyat is, melyet rábíztam, hogy elvigye egyik‑másik ismerősömnek… Így hát nem is tudhatom, elvitte‑e neked az abesszíniai mécsest… Erős a gyanúm, hogy nem…

Hohó! – gondoltam magamban. – A mécses dolgát nem fogjuk újból kezdeni! Most már végleg eltüntetem a nyomorult cserepet a föld színéről.

- Megkaptam a mécsest és annakidején meg is köszöntem neked hosszabb levélben – hazud­tam vakmerően. – Lehet azonban, hogy a levelem elkallódott annak a gazfickónak a kezén…

A háziasszony fülét megütötte a mécses.

- Igen, a mécses! Láttam! Tegnap voltunk az urammal Badacsonyi lakásán… Roppantul érdekes dolgai vannak. Az a mécses Abesszíniából való, úgy‑e?

- Az más mécses – mormogta az afrikai. – Az nem abesszíniai…

A háziasszony tréfásan megfenyegette Badacsonyit.

- Fogadni mernék, az a mécses magát valami kellemetlen kalandra emlékezteti! Mikor a kezembe vettem, elborult a maga arca és később egy hímzett kendőt tett rá, hogy ne is lássa… Adnék valamit érte, ha tudnám, mi van azzal a mécsessel!

Szegény Badacsonyi! Mennyi keserűséget okozhatott neked az a cserép.

Azt hittem, humánus hazugságommal végleg elintéződött a mécses dolga, de hamarosan ki­tűnt, hogy csalódtam. A mécses feljárt még a sírjából is. Az afrikai e naptól fogva úgy visel­ke­dett velem szemben, mintha halálos ellensége volnék. Az utcán már alig fogadta a köszöntése­met. Ha véletlenül összetalálkoztunk társaságban, fagyos tartózkodást tanúsított velem szemben.

Sándorffyék nemrégiben nagy ebédet adtak. Engem is meghívtak, örültem a meghívásnak, mivel szeretem az örökké jókedvű asszony társaságát. Két nappal az ebéd előtt levelet kaptam, melyben arról értesítenek, hogy a vendégség elmarad. Később nagy meglepetésemre arról értesültem, hogy az ebéd mégis megvolt. Nélkülem. Badacsonyi azonban ott volt! Vajjon mit jelent ez? Azóta már több jóbarátom bizalmas kérdést intézett hozzám, hogy mivel sértettem meg Badacsonyit. Valahányszor kiejtik előtte a nevemet, elkedvetlenedés vesz rajta erőt. Nem mond rólam semmi jellembevágó dolgot, de nem is titkolja, hogy én nem tartozom azok közé, akikkel szívesen ül egy asztal mellett.

Tegnap az utcán találkoztam vele. Azt a gőgös, sötét és megvető pillantást, mellyel elfor­dította a fejét, sokáig nem fogom elfelejteni. Így még senki sem nézett reám.

Az éjjel, mikor keresztülvágtam a körúton, majd elgázolt a villamos. Félarasznyira vágtatott el mellettem és a hajam égnek meredt. Első gondolatom az volt: mekkora kő esnék le szegény Badacsonyi szívéről, ha holnap azt olvasná a lapokban, hogy a bonctani intézetben fekszem! Az emberek igazán különösek.

Napok óta fagy és északi szél támadott mindent, fájt lélegezni az utcán, a szemedet is fagyni érezted. Aztán a Világ kinyílt, és 2012. február első napjaiban már élhető lett a külvilág, megbeszéltem, Gérard-al elmentem Clendy-be, ami sokak számára teljesen ismeretlen, de a világ egyik legmélyebb titkú helye.

Marin-től nincs messze.

45 kilométer. A Neuchâtel-i tó másik vége.

A tó túloldala, túlsó vége.

Valójában, mint táj, jelentéktelen.

Hogy mi van ott? Senki sem tudja. A szakirodalom menhireknek nevezi ezeket a köveket.

Hogy kik alkották, rejtély, de évezredekig volt egy civilizáció kultuszának tárgya.

Azt sem tudjuk, hogy műszaki, vagy metafizikai?

Lehetnek csillagászati számítógépek, de szellemek ketrecei is.

A formátlan kövek két sora egy allét alkot.

Aztán a sortól kissé távolabb egy újabb sor -8-10 menhir-, irányt változtat és úgy halad, látszólag minden összeköttetés nélkül a másik két sorral.

A kövek nagysága fél méter és hat méter között ingadozik.

A kicsik határozottan antropomorfok (talán holt gyermekek emlékei?)

Végtelen a csend, a nyugalom, az időtlenség érzete.

A kövek hol finoman csiszoltak, hol nyers, Herkules szaggatta hatalmas kövek.

Kivétel az ember formájú kis kövekkel, nem asszociálhatók az Emberrel.

Mintha két entitás közös, ismeretlen célú parkja lenne.

Istenek önarcképei? Vagy törzsek primitív tagjai?

Engem Clendy teljesen megváltoztatott. Mivel visszaereszkedhettem a legősibbhez, legegyszerűbbhöz, mert rejtélye teljes kapacitásra serkenti agyamat. Gondolom, emberek műve, egy határig. Ez az ismeretlen nép megalkotta saját, kisebb menhireit, emberléptékűeket és a leszálló istengigászok elültették saját kolosszális jeleiket, melyeknél nem számított a megmunkálás, pusztán a kozmikus tömeg, a világon túli hatalom deklarálása. Talán e civilizáció együtt élt az „égből alászállt királysággal”, ami y tanította őt, vasszigorral gondolkodni és beindította az emberi agy naturális értelmi logikáját, összecsapni majd az évezredekkel. Elképzelhető Clendy hétezer éves kolosszusán megtalálhatjuk egy isten ujjlenyomatát, esetleg sikerül analizálni DNS-ét, talán hanglenyomatok is maradtak, amiket a mai technikánk képesek analizálni.

Nekem mindez Clendy. A kőbe menekült, rejtőző emberi és isteni lélek.

A hibákat klinikailag kell elemezned, más szóval meg kell győződnöd tárgyilagosságodról. Fontold meg azt a lehetőséget, hogy esetleg, amit te hibának látsz, az egyáltalán nem az, hanem valami olyasmi, amit te neveltetésed, programozottságod miatt nem szeretsz. Ha a hiba még ezután is ott van, akkor értsd meg, hogy a hiba eredete gyermekkori élmények, múltbéli programozottság, hibás gondolkodás és észlelés, és leginkább a tudatosság hiányának következménye, s nem a rossz akaraté. Ahogy erre ráébredsz, hozzáállásod szeretetté és megbocsátássá alakul, mert tanulmányozni, megfigyelni és megérteni annyi, mint megbocsátani. Miután a hibákat így végigtanulmányoztad, most keresd meg azokat a kincseket, amelyek ebben a személyben rejtőznek, s amelyeket idegenkedésed miatt eddig nem láttál meg. S miközben ezt teszed, figyeld meg a hozzáállásodban vagy érzésedben bekövetkező változást. Idegenkedésed ugyanis, eddig elhomályosította látásodat, akadályozott téged. Most aztán sorba vehetsz minden egyes személyt, akivel csak élsz és dolgozol, és figyeld meg, ahogy szemedben mindegyikük átalakul, ha így nézel rájuk. Ha így nézed őket, akkor a szeretetnek sokkal határtalanabb ajándékát ajánlod nekik, mint amit a szolgálat bármely cselekedete tudna adni. Mert így átalakítod őket, megteremtetted őket a szívedben, s ha van valamelyest kapcsolat köztetek, akkor a valóságban az is átalakul. Most pedig add ugyanezt az ajándékot önmagadnak. Ha mással képes voltál ezt megtenni, akkor igazán nem lesz nehéz. Kövesd a már említett lépéseket: egyetlen hibát és egyetlen idegbetegséget se ítélj meg, s főleg ne ítélj el. Nem ítéltél meg másokat, s meglepődsz, hogy te sem vagy megítélve. A hibákat vizsgáld meg, tanulmányozd és elemezd őket a jobb megértés végett, ez szeretethez és megbocsátáshoz vezet, s örömmel fedezed fel, hogy téged is átalakított ez a furcsán szerető beállítottság, hozzáállás, amit magadban érzel saját magad iránt. Ez a beállítottság belőled ered, belőled jön és árad minden más élőlény felé.

És látni, hogy a kínba’ vajúdó
gondolat szent gyötrelmét élvezed,
amit a művész benned, nagy zsidó,
századokon át kiérezett.

Te boldog vagy: már csak kőmásod töpreng;
az én agyamban még küzd a velő,
én még itt bolygok lenn e földi ködben,

és fáradok csiholni fényt elő -
nagy rokonom! én is gondolkodom, ládd,
és szenvedek s méltó vagyok tehozzád.

A vendégnek egyszerre eszébe jutott valami:

- Kellene nekem egy ember – mondta. Egy ember.

- Minek?

- Valami ember, akinek a zsebében megférne egy kis mellékes pénz. Valami ördög, afféle szegény nép, aki körmölget, ha munkát kap. Akad nálad ilyen bizonyára.

- Hogyne.

- De megbízható…

- Persze…

- Mert kényes kissé a dolog, tudod, olyan ember kell hozzá, aki nem fecseg. Valami leány pört akasztott a nyakamba egy gyermekért, ami hát: lett. Lett valahogy, megszületett. Az ügyvédem most arra az álláspontra helyezkedik, hogy ő akasztotta magát a nyakamba. Bizonyítani is tudjuk. Egész csomó levelem van tőle, amiben kunyorál, hogy csak még egyszer lásson, meg még egyszer. Ezekről kell másolatot venni… Hát ha az embered arra való, beszélnénk tán vele.

- Most mindjárt?

- Most, ha már itt vagyok.

- Majd a Kulecz megcsinálja.

Az előadó úr becsöngetett egy szolgát s még mindig az érdekes ügy járhatott a fejében, mert mosolyogva adta ki neki a parancsot.

- Küldje be a Kuleczet.

Vártak egy darabot és az ajtót nézték. Odakünn valaki a lábát törölte a pokrócon, de még mindig nem jött be. Talán megnyálazta a kezét s végigkefélte vele a kabátját. Valami olyas nesz hallszott, aztán meg halk, tartózkodó kopogás és Kulecz benyitotta az ajtót.

Komikus kis szürke ember volt, hosszú fekete felöltőben, amit a szobában se vetett le magáról. Nagy csizmáin megfeszült a nadrág s mintha a nagy, kitaposott lábbelibe ólom lett volna öntve, úgy látszott, hogy nélkülök, csak a maga erején, mindjárt földőlne a kis vézna, öreg test. Aztán nagyon bő, hosszú formátlan mellénye is volt még és módfölött nagy zsebei a kabáton. Most semmi se volt bennük és mégis úgy lógtak kétfelől, mintha teljesen hozzáformálódtak volna már a sok burgonyához, zöldséghez, a miből egy-egy nagy kosárra valót cepelt haza bennük a kicsi vén ember. Csetlett-botlott az öreg, a megriasztott állat félő pillantásával nézett ki pillái alól az urakra és pislogva gyámoltalanul várta, hogy mi következik.

Az urak mulattak rajta, de csak magukban s hagyták várni. A főnökúr egy kis tréfát is megengedett magának.

- Fegyelmi, öreg, fegyelmi… – mondta neki.

Az öreg elsápadt s félszegen kapkodott, mintha megingott volna alatta a csizmatalapzat.

- Nekem?

- Persze. No ne ijedjen meg. Nem igaz. Csak úgy mondtam.

Az öreg azért még nyögött egyet. A főnök megsajnálta és sietett elmondani a jó hírt.

- Egy kis munkát kap öreg, otthonra. Itt a nagyságos úr valami megbízható embert keres, aki lemásoljon egyet-mást, hát én magát ajánlottam. Kényelmesen csinos kis pénzt szerezhet, csak pontosság, tudja, pontosság, az a fő…

Az öreg föllélegzett s boldog mosolygás telepedett aszott, ránczos arcára.

- Ez már jobb – motyogta. – Sokkal jobb. Mikorra tetszik?

- Hát elvállalja?

- A nagyságos úr meg lesz elégedve. Biztosítom.

A nagyságos urat mulattatta az a nagy készség, amivel ez a vén ember kapálózott a húsz-huszonöt forint után, amit majd fizet neki s lassan, kimérten kezdett el tárgyalni, hogy tovább görnyedjen előtte a vén legény.

- Fontos dologról van szó, öregem. Nem szabad megmutatni senkinek. Titok, érti? Hol fog majd dolgozni? Otthon? Néhány napig eltart a munka.

- Otthon. Úgy szoktam, hogy a leányom diktál én meg írok, mint a víz, olyan gyorsan. Meg lesz elégedve a nagyságos úr.

- Leánya is van?

- Van.

- Szép-e?

Az öreg hallgatott, de a főnöke megfelelt helyette.

- Persze. Úgy nézz erre a vén kujonra, hogy gyönyörű lánya van. Általában szépség dolgában nem lehet panasza a familiájára. A felesége ma is szemrevaló asszony, olyan kövérkés… Hazajött már?

Az öreg komoran nézett maga elé és a vendéghez szólott.

- Mikor jöhetek el az írásért?

Egy kis csend lett, de aztán megint szaporán beszélt az előadó úr.

- Otthagyta az öreget. Fiatalt keresett magának. Vagy igazabban az öreg kidobta…

- Igazán?

- Persze. Hét gyereket hagyott otthon. Jó vérű fehérnép…

Az öreg ember remegett a nagy csizmákban és annyira felizgatta a beszéd, hogy kettétörött a szájában minden szó, míg kijutott a világra.

- Mikor mehetek az írásért nagyságos úr? Hét gyerek, igaz, hét… Mikor mehetek?

A vendég úr gyorsan felelt:

- Majd én viszem el magához. Este csak várjon rám. Nem szabad erről az írásról tudni senkinek, hiszen mondtam már.

Este, kissé későn is már, kis levélcsomaggal ment el az öreghez. Nagyon szegény kis kétszobás lakásban lakott a vén irnok. Az udvarról kellett benyitni hozzá s az első szoba már akkor sötét volt. Az ágyakban, meg a földön, szalmazsákokon sorjában aludt a sok gyerek. Izzadtság és forró meleg párolgott föl a párnákról s valamelyik a nagyobbak közül horkolt is, ütemesen, hosszan elnyújtva, mintha lassan végig huzgált volna valaki mindig egy mély hangot a csellón. A másik szobában várt az öreg meg a lány.

Mikor a finom úr jött, fölállottak mind a ketten s nagyot és alázatosat bókolt az öreg. A leány inkább csak éppen hogy köszönt s úgy nézett végig a vendégen, mintha idegenkednék tőle kissé. Anélkül, hogy ismerné, csak éppen mert olyan a kedve, hogy ne lássa szívesen. A vendég is hamar végzett vele. Gyorsan, anélkül, hogy jóformán rápillantott volna, meghajolt előtte egy kicsit s azután az öreggel tárgyalt. Hosszan magyarázta neki a leveleket. Passzusokat mutatott, amiket ki kell majd hagyni a másolatban, megkérdezte, hogy van-e pénze pennára, papirosra s tíz forintot tett az asztalra, hogy azzal szerezze be a holmit, amire szüksége van. Lopva nézett néha a lányra, aki megbántottan, néma dühvel pillantott vissza rá, amikor látta, hogy ő úgy áll ebben a szobában, mintha nem is léteznék. Észre se veszi ez az úr. Nem a szegény úri kisasszony forrott benne, hanem a lány, az örök lány, a minden lány, akit szabad szóval akár összetörni, de nem szabad észre se venni. És szép volt, máskor talán nem is annyira, mint most. Magas, szálas, merész nézésű s azért mély szemű, kopott, de majdnem kihívó büszkeség volt benne, ami néha kivirul a rongyból, ha arravaló a rongy, szép asszonyforma leány, aki úrnak termett. És ez az ember úgy ment el, hogy megint csak alig pillantott reá, csak éppen hogy mondott valamit, mint ahogy odamorog az ember akárkinek az utcán. Csoda, hogy nem hozta magával az ostort is, amivel rókát hajszol, amikor arravaló kompániája van. A leány nagy fekete szeme úgy villant utána, mintha a szikrájával leütni akarná s mikor visszament az apjához, csak ennyit mondott, kibámulva a sötét, szegényes kék vászon holmival elfüggönyözött ablakon át az udvarra:

- Utálatos. Csupa gőg egy ilyen úr.

Mindjárt munkához láttak. Az öreg szép sima papirost terített ki maga elé az asztalra és a körmén próbálgatta a pennát. Amikor rendbejött, a leány előszedegette a leveleket s lassan, hogy az írással mindig utolérje az apja, olvasni kezdett a szagos papirosokról. Míg az öreg írt, előreszaladt a levelekben. Rohanvást ment végig a szegény otthagyott leány nagy szerelmén, ami epekedett, sírt, fenyegetőzött és követelt s az öregnek néha rá kellett szólani:

- No, hogy megy tovább?

Másnap újra jött a finom úr és harmadnap is. Akkorra már vége volt a munkának, de újat hozott. Most már egy csomó versre volt szüksége írásban, nagy, hosszú versekre, amiket mind be akart tanulni. Vagy talán nem is igaz, hogy ez volt a szándéka, mert a verseket furán válogatta ki. Számokat írt egy papirosra: négy, nyolc, kilenc, tizenegy…

- Ezeket írja ki öregem – mondta – azután ha készen van, csak szóljon. Aztán majd kijegyzem a többit.

S a sötét szobából, a gyermekálom nagy békességéből, néha behallszott egy-egy fojtott hang, amint a férfi rekedtesen beszélt a leánynak. Egy-egy szék is megmozdult s nagy csend következett a lármára. Aztán halk, leheletszerű beszéd, csak éppen hogy sejteni lehetett, hogy valaki szólott valamicskét, megmozdult a levegő, a lusta – s az is hallatszott, hogy a szép, nagy leányban pihegve zakatol az indulat s becézi a fiút:

- Te rossz, otthagytad. Mindenkit megbolondítasz. Te kisasszonyfiú, te szép…

S egy délelőtt, vasárnap, amikor kibeszélte magát az ember, komoran, egészen összetörve mondani kezdte a leánynak az öreg, ami összegyűlt benne, míg a sok verset összeírta a könyvből.

- Nem tudok beleszólani a dologba. Csináld, ahogy tudod. Szemrehányást se teszek neked, ha valami olyat cselekszel, amiért szigorú bírója voltam a feleségemnek. Nem törődöm az éjszakáddal, de amíg ennyi szegény gyermek van reánk szorulva, add nekem a nappalod. Ha reám hagyod őket, elpusztulnak, pedig hát kötelességünk az, hogy neveljük őket, amíg lehet. Már nem vagyok követelő. Szegény, összetörött ember vagyok, csinálj, ami neked tetszik. De a gyerekekből embert kell csinálni valahogy. Ez a becsület.

Volt egyszer három kicsi gyermek,
Egy szép napon tallózni mentek…

Ez a nevezetes szöveg kifejezetten azt állítja, hogy egy kegyetlen mészáros az ártatlanokat „lesózta, mint a disznót szokták”. Ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy feldarabolva és sós pácba rakva akarta őket eltenni. A sertés lesózása ugyanis így történik; de meglepődve olvashatjuk kissé odébb, hogy a három kicsi gyermek hét álló esztendeig a sós pácban maradt, holott rendesen már a hatodik hét elteltével ki kezdik szedegetni a húsdarabokat a kádból egy favilla segítségével. Pedig a szöveg egyértelmű; hét év telt már el a bűnös cselekedet óta, amikor – a ballada szerint – Nagy Szent Miklós belépett az átkozott fogadóba. Vacsorát kért. A fogadós sonkával kínálta.

„Nem kell a sonka, mert büdös”
„Jobb lesz talán a borjúhús?”
„Nem kell, a színe is gyanús.
Inkább a sózott húsból kérek,
Amely hét évig kádban érett!”
A hentes hallja, nagyot bámul,
Egyszerre kiszaladt a házbul.

Az Isten embere pedig azonnyomban kinyújtotta kezét a sózókád fölé, s feltámasztotta a fogadós zsenge áldozatait.

Ez volna hát dióhéjban a régi Névtelen elbeszélése; magán viseli az ártatlanság és jóhisze­műség utánozhatatlan jegyeit. A szkepticizmus rossz úton jár, amikor a nép gondolatvilágának ennyire eleven emlékeit próbálja kikezdeni. Ezért töltött el élénk megelégedéssel, hogy végre sikerült összeegyeztetnem a ballada tekintélyét a lükiai főpap életrajzíróinak hallgatásával. Örömömre szolgál, hogy most előadhatom hosszú töprengéseim és tudós kutatásaim ered­ményeit. A sózókád csodája valóban megtörtént, a lényege mindenesetre igaz. Csakhogy nem Müra szentéletű püspöke tette ezt a csodát, hanem egy másik Szent Miklós, mert kettő is van belőlük: az egyik, mint említettük, a lükiai Müra püspöke, a másik, a fiatalabb, a bergengóciai Dinomvásárhely főpásztora. Rám várt a megtisztelő feladat, hogy megkülönböztessem őket. A három kisfiút Dinomvásárhely püspöke mentette ki a sózókádból; hiteles dokumentumokkal fogom ezt bizonyítani, s így arra sincs szükség, hogy elsirassuk egy legenda halálát.

Kutatásom oly szerencsével járt, hogy megtaláltam Miklós püspök és a feltámasztott gyerekek történetének minden részletét. Elbeszélést írtam belőle; remélem, élvezettel és haszonnal olvassák.

1

Miklós előkelő bergengóciai családból származott. Már kicsiny gyermekkorában számos tanújelét adta szent jámborságának, s tizennégy éves korában fogadalmat tett, hogy az Úrnak szenteli életét. Egyházi pályára lépett, s egész fiatal volt még, midőn a nép nagy tetszésére s a káptalan kívánságára Bergengócia apostolának és Dinomvásárhely első püspökének, Szent Kromadáriusnak székébe emeltetett. Főpásztori hivatását ájtatosan gyakorolta, papjait bölcsességgel kormányozta, a népet tanította, és attól sem riadt vissza, hogy a hatalmasokat igazságosságra és mértékletességre intse. Bőkezű volt, alamizsnálkodó, s javainak túlnyomó részét a szegényekre fordította.

Kastélyát, amelynek csipkézett bástyái, tornyokba szökkenő tetői ott meredeztek a város mögött emelkedő dombon, menedékhellyé varázsolta, amely védelmet nyújtott bárkinek, akit a világi törvény üldözött. Az óriási alsó teremben, amelyhez fogható egész Bergengóciában nem akadt, olyan hosszú asztalt terítettek étkezéshez, hogy azok, akik az egyik végén ültek, csak bizonytalan, semmibe vesző pontnak látták a másik végét; ha pedig fáklyákat gyújtottak, az asztal annak az üstökösnek az uszályára emlékeztetett, amely Comus király halálát jött jelenteni Bergengócia egére. Az asztalfőn ült Miklós, a szent püspök. Körülötte vendégei, a város és a királyság vezető emberei, valamint egy sereg egyházi és világi férfiú. De jobbján egy helyet mindig üresen hagyatott: oda azt a szegényt ültette, aki az ő ajtaján kopogtatott kenyérért. A gyermekeket különösképpen féltő gondoskodással vette körül a jóságos Szent Miklós. Gyönyörködött ártatlanságukban, s úgy érezte, apai szívvel, anyai lélekkel van irán­tuk. Erényei, szokásai apostolra vallottak. Minden esztendőben egyszer közönséges barát­csuhát öltött, fehér botot vett a kezébe, s végiglátogatta nyáját, mert mindent a maga szemével akart látni; és hogy a legkisebb szerencsétlenség vagy rendellenesség se kerülhesse el a figyelmét, egyetlen pap társaságában bebarangolta megyéje legeldugottabb tájait, megáradt folyókon kelt át télvíz idején, jéggel borított hegyeket mászott meg, és erdők sűrűjébe hatolt. Hát egy ízben, napszálltakor, miután Modernus diakónus társaságában már hajnal óta lovagolt sűrű erdők mélyén, amerre csak a hiúz és a farkas jár, meg vén fenyvesek közepette, amelyek az Irgumburgum hegység csúcsait borítják, Isten embere tüskés bozótba jutott, ahol a derék jószág csak nagy nehezen jutott előre, lassan törve kanyargós útját a sűrűben. Modernus diakónus így is alig tudott vele lépést tartani öszvérén, amely a málhát is cipelte.

A fáradtságtól és az éhségtől elcsigázva, Isten embere így szólt Modernushoz:

- Álljunk meg fiam, s ha van még egy kevéske kenyered és borod, vacsorázzunk meg itt, mert alig érzek erőt a továbbhaladásra, s bár fiatalabb vagy nálam, bizonyára te is majdnem olyan fáradt lehetsz, mint én.

- Püspök uram – válaszolta Modernus -, nem maradt sem egy csepp borom, sem egy morzsá­nyi kenyerem, mert parancsodra mindent odaadtam az úton olyanoknak, akiknek sokkal kevésbé volt rá szükségük, mint jómagunknak.

- Hát bizony – mondta a püspök – ha maradt volna az általvetőben egy kevéske maradék, örömmel elfogyasztottuk volna, hiszen úgy illik, hogy akik az egyházat kormányozzák, a szegények hulladékaival táplálkozzanak. De minthogy semmid sem maradt, nyilván Isten akarta így, és bizonyára javunkra és hasznunkra akarta. Lehet, hogy örökre elrejti előlünk jótéteménye okát; az is lehet, hogy hamarosan tudomásunkra hozza. Addig is, úgy vélem, nem tehetünk egyebet, mint hogy tovább megyünk előre, míg csak szamócára vagy szederre nem bukkanunk, hogy éhségünket csillapíthassuk, és fűre, hogy öszvéreinket is ellássuk, s így testben megerősödve pihenhessünk le lombból vetett ágyunkra.

- Ahogy parancsolod, uram – felelte Modernus, s megcsapkodta öszvérét.

Egész éjszaka lovagoltak, sőt még a hajnali órákban is, de aztán felkaptatva egy elég meredek lejtőn, hirtelen az erdő szélén találták magukat, alattuk pedig egy síkságot pillantottak meg; vörhenyes ég terült fölébe, s négy halvány, ködbevesző út szaladt rajta végig. A baloldalira tértek, egy régi római útra, amelyen valaha kereskedők és zarándokok jártak, de elhagyatottá vált, mióta háború dúlta fel Bergengóciának ezt a vidékét. Sűrű felhők gyülekeztek az égen, a madarak riadtan cikáztak, fojtó lég nehezedett az ólomszürke és néma földre. Villanó fények remegtek a látóhatár szélén, és sietésre ösztökélték a kimerült öszvéreket. Hirtelen heves szélroham kerekedett, meghajlította a fák csúcsát, megrecsegtette ágaikat, s megzúgatta összekuszált lombjuk. Megdördült az ég, s kövér cseppekben megeredt az eső.

Ahogy mentek tovább a viharban, a villámok fényénél, a rohanó árrá változott úton, az egyik felvillanásban megpillantottak egy házat, amelyre a vendéglátás jeleként magyalág volt tűzve. Megállították a jószágokat.

A fogadó elhagyottnak látszott, de csakhamar előkerült a fogadós – alázatos s egyszersmind félelmes alak, övében hatalmas kés – és megkérdezte, mit óhajtanak.

- Fekhelyet s egy karéj kenyeret ujjnyi borral – felelte a püspök -, mert tagjainkat meggyötörte a fáradtság és a hideg.

Mialatt a fogadós a kamrába ment borért, Modernus pedig az istállóba vezette az öszvéreket, Szent Miklós letelepedett a kemence elé, a halódó tűz közelébe, s tekintetét körüljáratta a füstös falú helyiségen. Por és mocsok borította a padokat és lócákat; pókok szőttek hálót a szúette gerendák közé, amelyekről fonnyadt hagymafüzérek csüngtek alá. S az egyik sötét sarokban a sózókád pöffeszkedett vaspántos hasával.

Abban az időben az ördögök sokkal bensőségesebb kapcsolatban álltak a mindennapi élettel, mint manapság. Bejártak a házakba, s meglapulva a sótartóban, a vajas cserépben vagy más efféle zugban, figyelték az embereket, s lesték az alkalmat, mikor kísérthetnék meg és vihet­nék bűnbe őket. Akkoriban az angyalok is sokkal gyakrabban jelentek meg a keresztények között.

Így történhetett, hogy egyszer csak megszólalt egy mogyorónyi kis ördög – ott lapult a parázsban – s azt mondta a szent püspöknek:

- Vedd csak szemügyre atyám, ezt a kádat: megéri a fáradságot. Nincs ennél jobb sózókád egész Bergengóciában. Ez a sózókád a sózókádak példaképe és büszkesége. E ház ura, Garum mester, borókafenyő, kakukkfű és rozmaring illatával itatta át, amidőn átvette alkotója, egy ügyes kádár kezéből. Nincs még ember, aki olyan figyelmesen, gondosan, szerelmesen tudná a húst kivéreztetni, kicsontozni, feldarabolni és a só mindent megőrző, balzsamos levével átitatni, mint ő. Ahogy ő fűszerezi, töményíti, sűríti, fölözi, szűri, deríti a pácot, ahhoz nincsen fogható. Kóstold csak meg, atyám, az ő sózott húsát, mind a tíz ujjadat megnyalod utána! Kóstold csak meg, Miklós, a sózott húst, majd meglátod, milyen kitűnő.

De beszédmódjáról, különösen pedig hangjáról, mely csikorgott, mint a rossz fűrész, a szent püspök azonnal ráismert a gonoszra. Keresztet vetett, s abban a pillanatban a kis ördög – mint a gesztenye, ha megvágatlanul dobják a tűzbe – borzalmas pukkanással szétpattant, s fertelmes bűzt hagyott hátra.

Miklós előtt pedig égi fényben tündökölve, megjelent egy angyal, s így szólt hozzá:

- Miklós, te ki kedves vagy az Úrnak, tudd meg, hogy három kisgyermek fekszik hét év óta ebben a kádban. Garum, a fogadós darabokra vágta, aztán sóba és pácba rakta ezeket a zsenge teremtményeket. Kelj fel, Miklós, és imádkozz, hogy feltámadjanak. Mert ha te közbenjársz érettük, nemes főpap, az Úr, aki szeret téged, életre kelti őket…

E szózat közben Modernus visszajött a szobába, de nem látta az angyalt, és a hangját sem hallotta, mivel nem volt eléggé szentéletű ahhoz, hogy érintkezhetett volna a mennyei lelkekkel.

Az angyal még azt is mondta:

- Miklós, Isten kedves gyermeke, tedd kezed a sózókádra, s a három kisgyermek nyomban föltámad.

A szentéletű Miklós lelkét borzalom, szánakozás, buzgóság és remény töltötte el. Hálát adott az Úrnak, s amikor a fogadós újra megjelent, mindkét kezében egy-egy füles korsót cipelve, a szent rémséges hangon kiáltott rá:

- Garum, nyisd föl a sózókádat!

E szó hallatára Garum mindkét korsóját elejtette rémületében. Miklós pedig, a szent püspök felemelte karját és így szólt:

- Gyermekeim, keljetek fel!

Ezekre a szavakra felemelkedett a sózókád fedője, s három fiatal fiú lépett ki a kádból.

- Gyermekeim – mondta a püspök -, dicsérjétek Istent, ki kezem által kimentett benneteket a sózókádból.

Aztán a minden tagjában remegő fogadós felé fordulva, így szólt:

- Kegyetlen ember, ismerj rá e három gyermekre, akiket gyalázatos módon meggyilkoltál! Vajha meg tudnád utálni és bánni vétkedet, hogy elnyerhessed az Úr bocsánatát!

A fogadós rémülten menekült ki a viharba; mennydörgés és villámok kísérték útját.

2

Szent Miklós megcsókolta a három gyermeket, s nyájasan kikérdezte őket nyomorúságos haláluk felől. A fiúk elmesélték, hogy a mezőn tallóztak, amikor Garum odament hozzájuk, becsalogatta őket a fogadójába bort itatott velük, s álmukban meggyilkolta őket.

Még mindig azok a rongyok voltak rajtuk, amelyeket haláluk napján viseltek, s feltámadásuk után is félénk és vad maradt a tekintetük. Hármuk közül a legerősebb, Maximianus, egy őrült asszonynak volt a fia, aki szamárháton járt a háborúban a katonák nyomában. A fiú egy éjszaka kiesett a kosárból, amelyben az anyja hordozta, s ottmaradt elhagyatva az úton. Azóta csak abból élt, amit a mezőn lopott. A legsatnyább, Lopinus, alig emlékezett szüleire: hegy­vidéki parasztok voltak, túl szegények, vagy túl zsugoriak ahhoz, hogy etessék – kitették hát az erdőbe. Sulpicius, a harmadik, semmit sem tudott származásáról, de egy pap megtanította az ábécére.

A vihar elült. A madarak hangos csiviteléssel szólongatták egymást a tiszta és könnyű légben. A föld kizöldült és kacagott. Miután Modernus elővezette az öszvéreket, Miklós püspök felült az övére, felvette Maximianust, betakargatta köpenyével; a diakónus maga mögé ültette Sulpiciust és Lopinust, aztán megindultak Dinomvásárhely városa felé.

Az út búzaföldek, szőlők és rétek között vezetett. Útközben Nagy Szent Miklós, aki máris szíve egész melegével szerette ezeket a gyermekeket, néhány életkoruknak megfelelő tárgy­körből faggatta őket, könnyű kérdéseket intézvén hozzájuk, mint például: „Mennyi ötször öt?” vagy „Ki az Isten?” Nem kapott kielégítő válaszokat. De eszébe sem jutott, hogy megszégye­nítse őket tudatlanságukért, hanem egyre azon töprengett, miként lehetne jobb pedagógiai módszerek alkalmazásával fokozatosan eloszlatni a lelküket borító homályt.

- Modernus – mondta -, először is megtanítjuk nekik az üdvösségre vezető igazságokat, másodszor a szabad művészeteket, különösen pedig a zenét, hogy az Úr dicséretét zenghessék. Illő megtanítanunk őket a retorikára, a filozófiára, az emberiség történetére, az állatok és a növények életére is. Azt szeretném, ha tanulmányoznák az állatok szokásait és testi felépítését, mert az állatok minden szerve csodás tökéletességével az Úr dicsőségét hirdeti.

Alig fejezte be szavait a tiszteletre méltó főpap, midőn egy parasztasszony bukkant fel előttük az úton; egy vén kancát vonszolt maga után kötőféken. Az állat úgy meg volt rakva rőzsével, hogy az ina is remegett tőle, s minden lépésnél megbotlott.

- Fájdalom! – sóhajtott Nagy Szent Miklós. – Nézzétek ezt a szegény csődört! Több terhet kell cipelnie, mint amennyit elbír. Igazságtalan és durva gazda kezébe került a szerencsétlen. Semmiféle teremtményt sem szabad túlterhelni, még a teherhordó jószágot sem.

E szavakra a három fiúból kitört a nevetés. A püspök megkérdezte tőlük, min nevetnek oly nagyon.

- Azon, hogy… – felelte Lopinus.

- Hát mert… – mondta Sulpicius.

- Azért nevetünk – szólt Maximianus -, mert csődörnek mondtad a kancát. Nem veszed észre a különbséget? Pedig elég jól látható. Talán nem értesz az állatokhoz?

- Azt hiszem – szólt Modernus -, mindenekelőtt az udvariasságra kellene megtanítanunk ezeket a kölyköket.

Ahány város, falu, tanya, kastély csak az útjukba került, Szent Miklós mindenütt megmutatta a lakosoknak a sózókádból kimentett gyermekeket, és elmesélte a nagy csodát, amelyet Isten az ő közvetítésével vitt véghez. Mindenki örvendezett és áldotta érte. Dinomvásárhely népe, amely hírnökök és utasok révén már értesült a csodás eseményről, egytől egyig főpásztora elé vonult; drága szőnyegeket terített lába alá, útjára pedig virágot hintett. A polgárok szeme könny­be lábadt, ahogy a kádból kimentett három áldozatra néztek, s azt kiáltották: „Hozsanna!” De azok a szegény gyerekek egyebet se tudtak, csak nevettek meg a nyelvüket öltögették; s a nézőket ez még nagyobb szánalomra és csodálatra késztette, mert benne ártatlanságuk és elesettségük eleven bizonyságát látták.

Miklósnak volt egy árva unokahúga. Mirandának hívták, nemrég múlt hétéves, s a szent püspök jobban féltette, mint a szeme világát. Miranda egy Bazina nevezetű tisztes özvegy­asszonynál nevelkedett nagy ájtatosságban és illedelemben; a rosszat még hírből sem ismerte. Miklós erre a hölgyre bízta a három csodásan megmentett fiút is. Bazinából nem hiányzott az ítélőképesség: hamar észrevette, hogy Maximianus bátor, Lopinus körültekintő, Sulpicius pedig elmélkedő hajlamú, s arra törekedett, hogy megerősítse bennük ezeket a jó tulajdonsá­go­kat, amelyek, sajnos, az egész emberi nem bűnre hajló természete következtében mindun­talan elfajzottak és visszájára fordultak: Lopinus óvatossága gyakran képmutatássá változott, s többnyire féktelen mohóságot takart; Maximianus hajlamos volt a dühös kitörésekre; Sulpicius pedig a legfontosabb kérdésekben is csökönyösen hajtogatta tévedéseit. Egyébiránt egyszerűen gyerekek voltak, akik kifosztogatták a madárfészkeket, gyümölcsöt loptak a ker­tekből, serpenyőket kötöztek a kutyák farkára, tintát öntöttek a szenteltvíztartókba, s lóvakaró kefét dugtak Modernus atya ágyába. Éjjelente lepedőkbe burkolózva, gólyalábakon sétálgattak a kertekben, s élvezték, ha a szeretőik karjában kissé elidőző szolgálók elájulnak a rémülettől. Szögekkel rakták ki Bazina asszony kedvenc székét, s ha leült, gyönyörködtek fájdalmában, és figyelték zavarát, amikor a hölgy kénytelen volt őrködő és segíteni kész kezét nyilvánosan a sérült testrész tájékára tenni, holott semmiért a világon át nem hágta volna az illendőség szabályait.

A derék hölgy, bár koros volt és erényes, nem keltett bennük sem vonzódást, sem félelmet. Lopinus vén kecskének nevezte, Maximianus vén tyúknak, Sulpicius pedig Bálaám nőstény szamarának. Minden elképzelhető módon kínozták a kis Mirandát is: bepiszkították szép ruháit, s elgáncsolták, hogy orra bukjék a köveken. Egy alkalommal nyakig belenyomták a fejét egy melaszos hordóba. Megtanították rá, hogyan kell nemét s az illendőséget meghazud­toló módon kerítésen lovagolni és fára mászni, s olyan szokásokra és kifejezésekre kapatták, amelyeken messziről érződött a fogadó és a sózókád szaga. Példájuk nyomán a tiszteletre méltó Bazina asszonyságot Miranda is vén tyúknak nevezte, sőt – egy tagról nevezve az egészet – tyúkseggnek. De azért megmaradt tökéletesen ártatlannak. Lelke tisztaságát semmi sem tudta beszennyezni.

- Boldog vagyok – mondta Miklós, a szent püspök -, amiért ezeket a gyermekeket kiment­hettem a sózókádból, s jó keresztényeket nevelhetek belőlük. Isten hű szolgái lesznek, s érdemeiket nekem is jóváírják az égben.

Nos, három évvel feltámadásuk után, immár nagyra nőve és megerősödve, egy tavaszi napon ott játszottak mindhárman a réten, a patak partján, amikor egyszer csak Maximianus, pilla­natnyi dühében és természetében rejlő indulatosságát követve a vízbe taszította Modernus diakónust, aki fennakadván egy fűzfa ágában, segítségért kiáltozott. Lopinus odament, úgy tett, mintha ki akarná húzni a kezénél fogva, de csak a gyűrűjét húzta le, s azzal odébbállt.

Sulpicius pedig mozdulatlanul, karját mellén keresztbe fonva ült a parton, s így szólt:

- Bizony, Modernus rossz véget ér. Hat ördögöt látok, amint denevér képében közelegnek, hogy már az ajkáról vigyék magukkal kiröppenő lelkét.

Amikor Bazina asszony és Modernus atya beszámoltak erről a súlyos ügyről, a szent püspök elszomorodott, és mélyeket sóhajtott.

- Ezek a gyermekek – mondta – méltatlan szülők keze alatt, szenvedésben nőttek fel. Jellemük elferdülését mérhetetlen nyomorúságuk okozta. Hibáikat kifogyhatatlan türelemmel és makacs szelídséggel kell helyrehoznunk.

- Püspök uram – felelte Modernus, aki vacogott a láztól hálóköntösében, s szüntelen tüsszögött hálósipkája alatt, mert náthát kapott a fürdéstől – lehetséges, hogy gonoszságuk szüleik go­noszságából ered. De hogyan magyarázod meg azt, atyám, hogy a rossz bánásmód különféle, sőt mondhatnám, éppen ellentétes bűnöket váltott ki bennük, s hogy az elhagyatottság és nélkülözés, amelyben részük volt, mielőtt a sózókádba kerültek volna, az egyiket kapzsivá, a másikat erőszakossá, a harmadikat pedig képzelődővé tette? A te helyedben, uram, ez utóbbi miatt nyugtalankodnék leginkább.

- Mindegyik gyermekünk jelleme – válaszolta a püspök – ott szenvedett törést, ahol a leggyengébb volt. A rossz bánásmód lelküknek azt a részét torzította el, amely a legkevésbé tudott ellenállni. Nagy-nagy körültekintéssel kell meggyógyítanunk e sérült részeket, nehogy növeljük a bajt, ahelyett, hogy csökkentenők. A szelídség, a megbocsátás és a türelem az egyedüli eszközök, amelyeket az emberek jobbátételére felhasználhatunk – kivéve persze az eretnekeket.

- Kétségkívül, uram, kétségkívül – felelte Modernus, és hármat tüsszentett. – De nincsen jó nevelés fenyítés nélkül, sem fegyelem fegyelmezés nélkül. Tudom, amit tudok. És ha nem bünteted meg ezt a három csirkefogót, gonoszabbak lesznek Heródesnél. Ezt meg én mondom neked!

- Modernusnak alighanem igaza van – jegyezte meg Bazina asszony.

A püspök nem válaszolt. Csak ballagott a diakónussal és az özveggyel egy hosszú sor gala­gonya előtt, amely a méz és keserűmandula bódító illatát árasztotta. Egy kisebb mélyedésnél, ahol a föld felfogta egy közeli forrás vizét, megállt egy bokor előtt: sűrűn nőtt, tekervényes ágai tele voltak fénylő, csipkés szélű leveleivel és sátorvirágos fehér fürtjeivel.

- Nézzétek – mondta – ezt a tömött lombú és jóillatú bokrot, ezt a szép májusfát, ezt a nemes galagonyát; mennyi élet, mennyi erő van benne! Az egész soron nincs még egy bokor, amely ilyen gazdagon hajtana levelet, s ilyen pompával pazarolná a virágot! De látjátok, ágai halvány héján alig nő tövis, s azok is gyengék, puhák és tompák. Miért van ez így? Azért, mert nedves és zsíros földből szítta táplálékát, sohasem kellett féltenie az életet biztosító bőséget, így a föld nedveit hatalma és pompája növelésére fordíthatta; s mert ereje teljében sohasem kellett arra ügyelnie, hogy gyenge ellenfelei ellen védekezzék, teljesen átadhatta magát lenyűgöző és elragadó termékenysége gyönyörűségének. S most menjetek néhány lépéssel odább ezen az ösvényen felfelé, és fordítsátok figyelmeteket arra a másik galagonyabokorra, amely köves és száraz földjéből keserves kínlódással tudott csak a napfényre törni, éppen hogy tengődik, alig van ága, levele, s nehéz élete során egyre arra kellett gondolnia, hogyan fegyverezze fel ma­gát, s hogyan védekezzék a gyenge lényeket fenyegető számtalan ellenséggel szemben. Nem csoda, ha egy rakás tövis az egész. Ami kevés nedvet fel tudott szívni, mind arra fordította, hogy minél több szélestövű, kemény és hegyes tövist neveljen, de gyengeségéből eredő félénkségét még ez sem nagyon nyugtatja meg. Semmije sem maradt illatozó és életet termő virágra. Barátaim, mi is csak úgy vagyunk, mint a galagonya. A gyermekkorunkban kapott féltő gondoskodás jobbá tesz bennünket. A túl kemény nevelés megkeményíti a lelkünk.

3

Tizenhét éves korában Maximianus a szentéletű Miklós püspök lelkét szenvedéssel, hivői lelkét pedig megbotránkozással töltötte el. Vele egykorú csirkefogokból bandát szervezett és képzett ki azzal a céllal, hogy elrabolják a lányokat egy Nagylepencs nevű faluból, amely Dinomvásárhelytől négy mérföldnyire északra feküdt. A vállalkozást csodás siker koronázta. A lányrablók éjszaka értek vissza a városba, s mellükhöz egy-egy kibomlott hajú szűzet szorítottak, kik hasztalan emelték az ég felé égő tekintetüket és esdeklő karjukat. Ám midőn az atyák, fivérek és jegyesek az elrabolt hajadonok keresésére jöttek, a lányok nem voltak haj­lan­dók visszatérni szülőföldjükre; arra hivatkoztak, hogy nem tudnák elviselni a szégyent, és gya­lázatukat inkább azon karok közt akarják rejtegetni, amelyek azt okozták. Ami Maxi­mianust illeti, ő kiválasztotta a három legszebbiket, s a püspöki uradalom egyik kis vidéki házában élvezte társaságukat. Modernus diakónus a püspök parancsára felkereste a lányokat, amikor elrablójuk éppen távol volt, s bekopogott ajtajukon, hangosan jelentvén, hogy szaba­dításukra jött. A lányok nem voltak hajlandók ajtót nyitni, s midőn Modernus ecsetelni kezdte előttük, milyen fertőben élnek, fejére zúdítottak egy dézsa mosogatóvizet, sőt magát a dézsát is, amely berepesztette a diakónus koponyáját.

Miklós, a szent püspök, nyájas szigorúsággal korholta Maximianust erőszakosságáért és eltévelyedéséért:

- Ó, mily fájdalom – szólt hozzá -, hát ezért mentettelek ki a sózókádból, hogy Bergengócia szűzeinek vesztére légy?

És figyelmeztette bűne nagyságára. De Maximianus csak a vállát vonogatta, s válasz nélkül faképnél hagyta.

Ez idő tájt – uralkodásának tizennegyedik esztendejében – Hübele király hatalmas hadsereget gyűjtött össze, hogy legyőzze országa megátalkodott ellenségeit, a bumburnyákokat, akik partra szállván Bergengócia földjén, feldúlták és elnéptelenítették ennek a hatalmas országnak leggazdagabb tartományait.

Maximianus búcsú nélkül elhagyta Dinomvásárhelyt. A várostól néhány mérföldnyire megpillantott a legelőn egy sánta, fél szemére vak, de különben még egészen jóravaló kancát, felpattant a hátára s elvágtatott. Amikor pedig másnap reggel véletlenül összeakadt egy béreslegénnyel, aki éppen itatni vitt egy nagy igáslovat, azonnal a földre ugrott, felvetette magát a nagy ló hátára, s ráparancsolt a legényre, üljön a félszemű kancára és kövesse. Még megígérte neki, hogy megteszi csatlósának, ha jól viselkedik. Maximianus aztán jelentkezett Hübele királynál, aki szolgálatába fogadta. Alig néhány nap leforgása alatt Bergengócia egyik leghíresebb kapitánya lett belőle.

Eközben Sulpicius a szent püspöknek talán még nagyobb fájdalmat – mindenesetre sokkal komolyabb gondot okozott. Maximianust, bármily súlyosan vétkezett is, nem vezette gonosz szándék, szinte tudta és akarata, nélkül követte el bűnét. Sulpicius viszont határtalan és egészen sajátos elvetemültséggel cselekedte a rosszat. Mivel gyermekkorától kezdve egyházi pályára készült, kitartó szorgalommal tanulmányozta a vallásos és világi írásokat, de lelke elátkozott edény volt, amelyben az igazság rendre hamisságá változott. Sulpicius lélekben vétkezett; meglepő koraérettséggel tévelygett a hitigazságok terén, s olyan életkorban, amikor az embernek még egyáltalán nincsenek eszméi, ő máris tele volt téves gondolatokkal. Egyszer különös ötlete támadt – nyilván az ördög sugalmazta. A püspök egyik rétjén nagy csapat magakorabeli fiút és lányt csődített össze, s egy fa tetejéről arra biztatta őket, hagyják el apjukat és anyjukat, hogy Jézus Krisztust követhessék, s bandákba verődve vonuljanak az országban, felégetve a kolostorokat és plébániákat és így vezessék vissza az egyházat az evangéliumi szegénységhez. A felajzott és megszédített ifjúság vakon követte a bűnöst Ber­gen­gócia útjain, és zsoltárokat zengedezve gyújtogatta a csűröket, fosztogatta a templomokat, s dúlta az egyház földjeit. Sokan elpusztultak az esztelenek közül: végzett velük a fáradtság, az éhség, a fagy, vagy a parasztok verték őket agyon. A püspöki palota a szerzetesek pana­szától s az anyák jajveszékelésétől visszhangzott. A jámbor Miklós püspök maga elé rendelte a felfordulás értelmi szerzőjét, s határtalan szomorúsággal és végtelen szelídséggel vetette szemére, hogy visszaélt az igével, midőn bűnre csábította a lelkeket; és megmagyarázta neki: Isten nem azért mentette ki a sózókádból, hogy az Anyaszentegyház javaira támadjon.

- Lásd be, fiam – mondta neki -, milyen nagyot hibáztál. Zavargással, lázadással és gyilkosság­gal vádolva állsz pásztorod előtt.

De az ifjú Sulpicius rettenetes nyugalommal hallgatta végig a püspököt, és magabiztos hangon azt válaszolta, hogy nem követett el bűnt, és nem sértette meg Istent, sőt ellenkezőleg: az Úr parancsára s az egyház javára cselekedett. Aztán az elképedt főpap előtt fejtegetni kezdte a manicheusok, ariánusok, nesztoriánusok, szabelliánusok, valdensek és begárdok hamis tanait, s oly hévvel vallotta magáénak a szörnyűséges tévedéseket, hogy még azt sem vette észre, mennyire ellentmondók, s egymást falják föl a közös anya keblén, aki őket melengette.

A jámbor püspök mindent megtett, hogy Sulpiciust a helyes útra terelje, de nem tudta megtörni a szerencsétlen ifjú makacsságát. Amikor végül is elbocsátotta, letérdelt és így szólt:

- Hálát adok neked, Uram, hogy megajándékoztál ezzel az ifjúval, mert rajta, mint valamely köszörűkövön, kiélesíthetem türelmemet és könyörületességemet.

Mialatt a kádból kimentett gyermekek közül kettő ennyi szenvedést okozott Szent Miklósnak, a harmadik legalább némi vigasztalást nyújtott neki. Lopinus cselekedeteiben nem volt féktelen, és gondolataiban sem volt felfuvalkodott. Nem volt erős termetű és pirospozsgás képű, mint Maximianus, a kapitány; tekintetéből nem áradt merészség és komolyság, mint Sulpiciuséból. Kisnövésű, vézna, sápadt, görnyedt, aszott, alázatos, hajbókoló és szégyenlős lévén, igyekezett jó szolgálatokat tenni a püspöknek és az egyház embereinek, segített a püspöki javadalmak számvitelében a papoknak: rudakra fűzött golyók segítségével bonyolult számtani műveleteket hajtott végre, sőt palatábla és kréta nélkül, pusztán fejben oly gyorsan tudott szorozni és osztani, hogy még egy vén kincstartónak, vagy tárnokmesternek is díszére vált volna. Örömmel vezette a könyveket Modernus diakónus helyett, aki megöregedvén összezavarta a számokat, és el-elbóbiskolt a pulpitus mellett. Nem ismert sem vesződséget, sem fáradságot, ha lekötelezhette a püspök urat, és pénzt szerezhetett neki: a lombardoktól megtanulta, hogyan kell kiszámítani napra, hétre, hóra, évre valamely összeg egyszerű és kamatos kamatját; nem átallotta felkeresni a gettó sötét utcáiban a mocskos zsidókat, hogy elbeszélgetve velük, megismerje a fémek összetételét, a drágakövek értékét, s megtanulja, hogyan lehet a pénzdarabokat körülreszelni. Végül is csodás szorgalmával egy kis vagyonkára tett szert, amellyel aztán bejárta Bergengóciát, sőt a hőzönfittyek és bumburnyákok földjét is, megjelent a vásárokon, lovagi tornákon, zarándokhelyeken, búcsúkon, ahová a keresztény világ minden tájáról özönlöttek a minden rendű és rangú népek: parasztok, polgárok, papok és nemesek; mindenütt pénzváltással foglalkozott, és minden alkalommal valamivel gazda­gabban tért meg, ahogyan elment. De Lopinus nem költötte el a pénzt, amit keresett, hanem átadta a püspök úrnak.

Szent Miklós nagyon vendégszerető volt, és bőkezűen osztogatta az alamizsnát; saját vagyo­nát és az egyház javait egyaránt a zarándokok ellátására és a szerencsétlenek megsegítésére költötte. Ezért aztán örökösen pénzszűkében volt, s nagy hálára kötelezte őt Lopinus buzgó­sága és ügyessége, amellyel az ifjú kincstárnok előteremtette a szükséges ősszegeket. Csakhogy szokásos pénzzavarát, amelybe a szent püspököt bőkezűsége és nagylelkűsége juttatta, most még alaposan meg is tetézték az idők viszontagságai. A Bergengócia földjén dúló háború tönkretette a dinomvásárhelyi egyházat. A város körül kószáló fegyveres népség kifosztotta a tanyákat, megsarcolta a parasztokat, világgá kergette a szerzeteseket, fölégette a kastélyokat és az apátságokat. Sem a papság, sem a hívők nem tudtak hozzájárulni a szer­tartások költségeihez, viszont a martalócok elől menekülő parasztok mindennap ezrével jöttek a püspöki palota kapujához, s kenyérért könyörögtek. A jó Szent Miklós nem is törődött volna a maga szegénységével, de miattuk sokat szenvedett tőle. Szerencsére Lopinus mindig készséggel rendelkezésére bocsátotta a szükséges pénzösszeget, a szent főpap pedig, amint illik, megígérte, hogy boldogabb időkben majd megadja.

Sajnos, a háború most már északtól délig, kelettől nyugatig az egész királyságon végig­szántott, s nyomában ott járt két hűséges kísérője, a dögvész és az éhhalál. A földművesek felcsaptak útonállónak, s a barátok beálltak a hadseregbe. Dinomvásárhely lakóinak nem volt már se fájuk, se kenyerük, és hullottak, mint ősszel a legyek. A farkasok bejöttek a külváro­sokba, s felfalták a kisgyermekeket. Ilyen szomorú állapotok uralkodtak, midőn Lopinus egy nap bejelentette a püspöknek: ezentúl semmiféle, még egészen jelentéktelen összeget sem tud kölcsönadni, sőt, minthogy semmit sem bír behajtani adósain, hitelezői pedig szorongatják, kénytelen minden követelését a zsidóknak átengedni.

Ezt a kínos hírt a szokott mézesmázos udvariasságával hozta jótevője tudomására, de sokkal kevésbé látszott szomorúnak, mint amennyire ilyen végletesen fájdalmas helyzetben lennie kellett volna. Valójában nagy megerőltetésébe került, hogy fancsali képet vágjon, s el ne árulja vidám hangulatát és élénk megelégedését. Sárga, száraz, alázatos szemhéjának pergamenje alig-alig rejtette el az öröm fényét, amely szúró szembogarában villogott.

Szent Miklós, bár fájdalmasan sújtotta a csapás, nyugodt maradt.

- Isten majd rendbehozza zilált dolgainkat – mondotta. – Nem engedheti, hogy összeroskadjon az a ház, amelyet maga épített.

- Bizonyára így van – szólt Modernus -, de afelől nyugodt lehetsz, hogy ez a Lopinus, akit a sózókádból húztál elő, összejátszik az Ó-híd környékén lakó lombardokkal meg a gettó zsidaival, hogy kifosszon téged, s magamagának szerzi meg a zsákmány oroszlánrészét.

Modernus igazat mondott. Lopinus egyáltalán nem vesztette el vagyonát; gazdagabb volt, mint valaha, s a király éppen akkor nevezte ki kincstartójává.

4

Miranda ebben az időben lett tizenhét éves. Szép volt és jóalakú. Tisztasága, ártatlansága és nyíltsága fátyolként lengte körül. Hosszú pillái finom rácsként takarták kék szemét; gyerme­kien kicsi szája láttán az a gondolat támadt az emberben, hogy a rossz nem is találna utat a lelkéhez. Füle annyira apró, kecses, nemes vonalú és finom volt, hogy még igen szabadszájú emberek sem mertek mást belésuttogni, mint ártatlan szavakat. Egész Bergengóciában nem akadt szűz, aki annyi tiszteletet ébresztett volna, mint ő, s nem akadt senki, akinek nagyobb szüksége lett volna rá, mert csodálatosan egyszerű, hiszékeny és védtelen volt.

Nagybátyja, a jámbor Miklós püspök, napról napra jobban kedvelte, és erősebben vonzódott hozzá, mint amennyire földi lényhez egyáltalán vonzódni szabad. Igaz, hogy az Úrban szerette, de megkülönböztető módon szerette. Kedvét lelte benne, szerette szeretni: ez volt egyetlen gyengesége. Még a szentek se tudnak mindig megszabadulni minden testi köteléktől. Miklós unokahúgát tiszta lélekkel, de nem minden gyönyörűség nélkül szerette. Miután meg­tud­ta Lopinus csődbejutását, másnap szomorúsággal és nyugtalansággal telve felkereste Mirandát, hogy ájtatosan elbeszélgessen vele, amint lelkiismerete parancsolta, hiszen atyja helyett atyja volt, s kötelességének érezte, hogy oktassa.

Miranda a felsővárosban lakott, a katedrális közelében, abban a házban, amelyet a Muzsi­kusok Házának neveztek, mert homlokzatán különféle hangszereken játszó embereket és állatokat lehetett látni. Volt köztük nevezetesen egy furulyázó szamár, valamint egy filozófus – könnyen rá lehetett ismerni hosszú szakálláról meg írószerszámairól -, aki a cimbalmot verte. Ezeket az alakokat aztán mindenki a maga módján magyarázta. Nem is volt szebb lakóház az egész városban.

Unokahúgát a püspök a padlón elterülve találta; haja csapzott volt, szemében könny csillogott: ott kuporgott egy nyitott és üres láda mellett, a szétdúlt szoba közepén.

A püspök megkérdezte, mi okozta fájdalmát s a körülötte uralkodó felfordulást. Akkor a lány feléje fordította vigasztalan tekintetét, s szüntelen sóhajtozás közepette elmesélte, hogy mivel Lopinus, a sózókádból kiszabadított Lopinus, a kedves kis Lopinus gyakran felajánlotta, ha megkívánna valamilyen ruhát, ékszert vagy más csecsebecsét, örömmel kölcsönadná a szük­séges összeget, ő bizony elég gyakran igénybe is vette határtalannak látszó szívességét; de ma reggel egy Seligmann nevezetű zsidó állított be hozzá négy porkolábbal, felmutatta azokat az elismervényeket, amelyeket ő írt alá Lopinusnak, s minthogy nem volt pénze, hogy kifizesse, a zsidó elvitte minden ruháját, fejdíszét, ékszerét, mindenét, amije csak volt.

- Elvitte a bársonyból, csipkéből, brokátból készült ruhaderekakat és szoknyákat – mondotta nyöszörögve -, elvitte a gyémántjaimat, smaragdjaimat, zafírjaimat, jácintjaimat, ametisztjei­met, rubinjaimat, gránátjaimat, türkizeimet, elvitte a nagy gyémántkeresztemet, amin azok a zománcozott angyalfejek voltak; a két sor gyémánttal, három, metszés nélküli, csiszolt drága­kővel, hat négyes gyöngykoszorúval kirakott nagy nyakláncomat; elvitte a sodrott arany­fonalra készített nagy nyakékemet, amelyiken tizenhárom sor gyémánt volt, és egy körte alakú gyöngyfűzért, húsz igazgyönggyel…

Nem is szólt többet, hanem zsebkendőjébe temette arcát és zokogott.

- Lányom – mondta a szent püspök -, a keresztény szüzet eléggé felékesíti, ha a szerénység a nyaklánca és a szűzesség a deréköve. Mégis, minthogy igen híres és előkelő család sarja vagy, illő volt, hogy gyémántokat és gyöngyöket viselj. Drágaköveid a szegények kincsei voltak, és ezért sajnálom, hogy elragadták tőled.

Aztán megnyugtatta, hogy bizonyára visszakapja majd őket ezen a világon vagy a másikon; elmondott mindent, ami csak enyhítette bánatát, csillapíthatta fájdalmát, és lassanként meg is vigasztalta. Mert Miranda lelke szelíd volt, és vágyott a vigasztalódásra. De a püspök maga nagyon elszomorodva távozott tőle.

Másnap, amint a szent ember éppen misére készülődött a katedrálisban, felkereste őt a sekrestyében három zsidó, Seligmann, Issachar és Meyer – fejükön a zöld sapka, vállukon a sárga folt – s nagy alázatosan átadták neki a Lopinustól kapott adósságleveleket. És mivel a tiszteletre méltó főpap nem tudta őket kifizetni, behívtak vagy húsz, kosarakkal, zsákokkal, kampókkal, targoncákkal, kötelekkel, létrákkal felszerelt teherhordót, s kezdték felnyitogatni a szekrényeket, ládákat és szentségtartókat. A szent ember olyan tekintettel mérte végig őket, amely halálra sújtott volna három keresztényt. Megfenyegette őket minden elképzelhető büntetéssel, ami csak a szentségtörésért ezen a világon meg a másikon kijár; kifejtette előttük, hogy már puszta jelenlétük annak az Istennek a hajlékában, akit keresztre feszítettek, kén­köves esőt idéz a fejükre. A zsidók azoknak az embereknek a nyugalmával hallgatták végig, akik megszokták, hogy naponta kiátkozzák, fenyegessék, szidalmazzák és gyalázzák őket. Akkor a püspök könyörögni, rimánkodni kezdett; megígérte, hogy mihelyt fizetni tud, meg­adja a kétszeresét, háromszorosát, tízszeresét, százszorosát is adósságainak, amelyre a jogot megszerezték. Amazok udvariasan mentegetőzve közölték, hogy nem halaszthatják el kis mű­veletüket. A püspök erre azzal fenyegetőzött, hogy félrevereti a harangokat, fellázítja ellenük a népet, s az majd agyonveri őket, mint a kutyákat, ha látja, hogy megszentségte­lenítették, megbecstelenítették, elrabolták a csodatevő képeket és a szent ereklyéket. A zsidók moso­lyogva mutattak a védelmükre kirendelt porkolábokra. Hübele király oltalma alatt álltak, mert pénzt kölcsönöztek neki.

Erre a látványra a szent püspök – felismervén, hogy az ellenállás lázadássá válna, s emléke­zetébe idézvén Azt, aki visszaragasztotta Málkus fülét – csak állt mozdulatlanul és némán, szeméből pedig folytak a keserű könnyek. Seligmann, Issachar és Meyer összeszedték a drágakövekkel, zománcokkal és gyémánttal kirakott aranyszelencéket, a kehely, lámpás, hajó vagy torony formájú ereklyetartókat, az arany és ezüst foglalatú, alabástromból készült hordozható oltárokat, a zománcozott ladikokat, amelyeket Limoges és a Rajna vidék ügyes mesterei készítettek, az oltárkereszteket, a faragott elefántcsonttal és antik kámeákkal borított misekönyveket, a szőlőlevéldíszes füzérekkel kihímzett miseruhákat, a konzuli diptichonokat, az ostyatartókat, a gyertyatartókat, a kandelábrumokat, a mécseket, melyeknek szent lángját elfújták, és szentelt olaját a kőpadlóra öntözték, az óriási koronához hasonlatos csillárokat, a rózsafüzéreket, melyeknek szemeit ámbrából és igazgyöngyből faragták, az eucharisztikus galambokat, a cibóriumokat, a kelyheket, a paténákat, a békecsókokat, a tömjénezőket, a mise­kannácskákat, a számtalan fogadalmi ajándékot: az ezüstből mintázott lábakat, kezeket, karokat, lábszárakat, szemeket, szájakat, belső részeket és szíveket; elvitték Ühüm király orrát és Szösze királynő keblét, valamint Bergengócia apostolának és Dinomvásárhely boldogságos patrónusának, Szent Kromadárius úrnak színaranyból készült fejét. Végezetül magukkal vitték Szent Dudora asszony csodatevő képét, amelyhez sohasem fordult hasztalanul pestis, éhínség és háború idején Bergengócia népe. Ez a nagyon régi és nagyon tiszteletre méltó kép cédrusalapra szegezett, vert aranylemezekből készült, s teljesen elborították a drágakövek, melyek akkorák voltak, mint egy-egy kacsatojás, s piros, sárga, kék, lila és fehér fényeket lövelltek. Háromszáz éven át nézett le arany arca és tágranyílt, zománcozott szeme Dinom­vásárhely lakóira, s a szent asszony oly tiszteletet keltett bennük, hogy még éjszaka, álmukban is őt látták, tündökletes és borzalmas fenségében, amint igen-igen kegyetlen csapásokkal fenyegeti őket, ha nem adnak neki elegendő mennyiségben friss viaszt és hatfontos tallérokat. Szent Dudora feljajdult, megreszketett, megingott talapzatán, aztán ellenállás nélkül tűrte, hogy kivigyék a bazilikából, hová időtlen idők óta megszámlálhatatlan sok zarándokot vonzott.

A szentségtörő tolvajok távozása után Miklós, a szent püspök, felment a kifosztott oltár lépcsőin, és Mi Urunk Jézus Krisztus vérét egy hitvány és összevissza horpadt, német ezüst­kehelyben ajánlotta fel. Aztán imádkozott a szenvedőkért, különösképpen pedig Lopinusért, akit valaha Isten akaratából kimentett a sózókádból.

5

Kevéssel ezután Hübele király egy nagy csatában legyőzte a bumburnyákokat. Eleinte nem is vette észre, mert az ilyen fegyveres küzdelmek mindig hatalmas kavarodással járnak, meg aztán a bergengóciaiak két évszázad óta teljesen elszoktak a győzelmektől. De a bumburnyá­kok fejvesztett és rendetlen menekülése ráébresztette, hogy ezúttal felülkerekedett. Nem fúvatott tehát visszavonulót, hanem az ellenség üldözésére vetette magát, s visszaszerezte királysága felét. A győztes hadsereg bevonult Dinomvásárhely városába, amely tiszteletére zászló- és virágdíszbe öltözött, és erőszakosságok, fosztogatások, gyilkosságok és más kegyetlenkedések hosszú sorát követte el Bergengócia e nagyhírű fővárosában, felgyújtott több házat, kirabolta a templomokat, s a székesegyházból is mindent elvitt, amit a zsidók még meghagytak – bár, az igazat megvallva, ez nem volt valami sok. Maximianus, aki közben lovag lett és nyolcvan lándzsás kapitánya, s akinek nagy része volt a győzelem kivívásában, az elsők közt hatolt a városba. Egyenesen a Muzsikusok Háza felé vette útját, ahol a szép Miranda lakott, akit hadbavonulása óta nem látott. Szobájában, fonás közben találta, s oly hévvel rontott rá, hogy az ifjú kisasszony szinte észre sem vette, amikor elvesztette ártat­lanságát. S midőn meglepetéséből felocsúdva felkiáltott: „Te vagy az, Maximianus lovag? De hát mit akarsz itt?” – és kezdett felkészülni rá, hogy a támadást elhárítsa, Maximianus nagy nyugalommal kisétált az utcára, megigazította fegyverzetét, és a lányokra kacsingatott.

Miranda talán sohasem jött volna rá, miféle sérelem érte, ha kevés idővel azután, hogy áldozatául esett, nem kezdte volna magát anyának érezni. Maximianus kapitány akkor már a bumburnyákok földjén hadakozott. Az egész város megtudta Miranda szégyenét; a lány bevallotta Nagy Szent Miklósnak, aki a megdöbbentő hír hallatára az égre emelte szemét, s így szólt:

- Ó, Uram, hát csak azért mentetted ki őt a sózókádból, hogy ragadozó farkas gyanánt felfalja bárányaimat? Imádandó a Te bölcsességed, de kifürkészhetetlenek az útjaid, s titokzatosak a szándékaid.

Ugyanebben az évben, nagyböjt negyedik vasárnapján, Sulpicius a szent püspök lába elé vetette magát:

- Gyermekkorom óta az volt a leghőbb vágyam – mondta -, hogy az Úrnak szenteljem életem. Engedd meg, atyám, hogy szerzetes legyek, s fogadalmat tehessek a dinomvásárhelyi kolduló barátok kolostorában.

- Fiam – mondta neki a jóságos Szent Miklós -, nincs szebb hivatás, mint a szerzetesé. Boldog, ki a kolostor rejtekén él, távol a világi hívságoktól! De mit ér a vihar elől menekülni, ha a vihar bennünk tombol? Mire jó az alázatosság látszatát színlelni, ha keblünk kevélységgel teli szívet takar? Mit használ majd neked, ha az engedelmesség szolgaruhájába öltözöl, lelked pedig lázadó marad? Láttalak, fiam, midőn több tévelygés szakadékába zuhantál, mint Sabellius, Arius, Nestorius, Eutükhész, Manes, Pelagius és Pachosius együttvéve, s húsz éves sem voltál, mikor már felújítottad tizenkét évszázad minden hóbortos tanítását. Igaz, egyikhez sem kötötted magad tartósan, de abban, hogy újra meg újra megtagadtad felfogásodat, nem annyira Anyaszentegyházunk iránt tanúsított engedelmességed mutatkozott meg, mint inkább a heves vágy, hogy az egyik tévedéstől a másikhoz rohanj, s a manicheizmusból a szabellia­nizmusba, az albigensek bűneiből a valdensek gyalázatosságaiba vesd magad.

Sulpicius olyan töredelmes szívvel, oly lelki egyszerűséggel és annyi alázattal hallgatta végig ezt a szónoklatot, hogy Nagy Szent Miklós könnyekig meghatódott.

- Szánom-bánom, elvetem, elítélem, megtagadom, kárhoztatom, gyűlölöm, utálom minden régi, mostani és jövendő tévedésemet – mondta – teljesen és tökéletesen, nagyban és egészben, őszintén és egyszerűen alávetem magam egyházunknak; nincs más vallásom, mint az ő vallása, más hitem, mint az ő hite, más gondolatom, mint az ő gondolata; csak általa látok, hallok és érzek. Ha azt mondaná, hogy az a légy, mely most Modernus diakónus orrára szállt, valójában teve, azonnyomban, minden vita, ellenvetés vagy zúgolódás, minden ellenállás, habozás és kétkedés nélkül hinném, hirdetném, hangoztatnám, vallanám a kínpadon, sőt a halálban is, hogy teve szállt Modernus diakónus orrára. Mert az egyház az Igazság forrása, én pedig a magam erejéből nem vagyok egyéb, mint tévelygések hitvány gyűjtőmedencéje.

- Vigyázz, atyám – szólt Modernus -, Sulpicius még arra is képes, hogy az eretnekségig eltú­lozza egyházunk iránt való engedelmességét. Nem látod, hogy őrjöngve, rajongva, ájuldozva készül az alázatosságra? Ő megsemmisül benne, szinte beléöli magát!

De a püspök megdorgálta diakónusát, amiért az irgalmassággal összeférhetetlen szavakat mondott, és a kérelmezőt a dinomvásárhelyi kolduló barátokhoz küldte noviciusként.

Sajnos, egyetlen év is alig telt bele, s ezeket a szerzeteseket, akik mindaddig alázatban és békességben éltek, borzalmas szakadárságok osztották meg, s a katolikus igazsággal ellenkező tévelygések légiói kerítették hatalmukba; napjaik zavargásokban múltak el, lelkük lázadással volt tele. A derék barátokba Sulpicius csepegtette ezt a mérget. Feletteseivel szemben s azok ellenében azt állította, hogy nincs igazi pápa, amióta egyházfejedelmek megválasztását nem kísérik csodák, sőt voltaképpen egyház sincs, amióta a hívők felhagytak az apostolok és az el­ső keresztények életmódjával; azt hirdette, hogy nincs purgatórium; hogy szükségtelen a pap­nak való gyónás, ha meggyónunk Istennek; s hogy az emberek rosszul cselekszenek, amikor arany- és ezüst pénzeket használnak, holott a föld összes javait közössé kellene tenniök. Ezek a förtelmes elvek aztán, melyekhez csökönyösen ragaszkodott, egyeseknél ellenkezésre, másoknál egyetértésre találván, rettentő botrányokat okoztak. Sulpicius pedig csakhamar új tant hirdetett, a semmivel be nem szennyezhető tökéletes tisztaság tanát, s a derék barátok kolostora kezdett hasonlatossá válni a majomketrechez. És a ragály nem maradt meg a kolostor falai között. Sulpicius prédikációkat tartott szerte a városban; ékesszólása, belső tüzű, féktelen lobogása, egyszerű életmódja, rendíthetetlen bátorsága meghódította a szíveket. A reformátor szava nyomán ez az ősi város, amelyet Szent Kromadárius térített meg, s Szent Dudora példája erősített meg a hitben, a rendetlenség és felbomlás állapotába zuhant, s szüntelen hóbortosságok és istentelenségek színterévé változott. Nagy Szent Miklós hasztalan figyelmeztette nyáját, hasztalan buzdított, fenyegetett, mennydörgött. A baj egyre növekedett, s fájdalommal kellett tapasztalnia, hogy a ragály a gazdag polgárokat, nemes urakat és papokat éppúgy, sőt még inkább megfertőzi, mint a szegény iparosokat és az alantas foglalkozású embereket.

Egy nap, midőn Isten embere a székesegyház kanonoki épületében éppen a bergengóciai egyház siralmas állapotán kesergett, töprengéseiből furcsa üvöltözés zavarta fel, és egy asszonyt látott, aki anyaszült meztelenül, négykézlábra ereszkedve haladt, s farok gyanánt odatűzött pávatollat viselt. Ugatva közeledett, a földet nyalogatta, s lihegve szimatolt. Szőke haja csupa sár volt, egész testét undorító mocsok borította. És e nyomorult teremtésben Szent Miklós püspök unokahúgára, Mirandára ismert.

- Mit csinálsz itt, leányom? – kiáltott fel. – Miért vetkőztél meztelenre, s miért jársz a térdeden meg a kezeden? Nem szégyelled magad?

- Nem, bácsikám, egyáltalán nem szégyellem magam – válaszolt Miranda szelíden. – Ellenkezőleg: akkor szégyelleném magam, ha más volna a magatartásom és a járásom. Így kell járnunk és viselkednünk, ha tetszeni akarunk Istennek. A szent Sulpicius testvér tanított meg rá, hogy így viselkedjem, mert csak így válhatok hasonlóvá az állatokhoz, akik közelebb állnak Istenhez, mint az emberek, mert nincsenek vétkeik. És mindaddig, amíg így járok-kelek, ahogy most látsz, elkerülöm a bűn veszedelmét. A szeretet és könyörületesség nevében szólok hozzád, nagybátyám, tegyél te is úgy, mint én, mert enélkül nem üdvözülsz. Kérlek, vesd le ruháidat, és tartásodban kövesd az állatokat, kikben Isten gyönyörködve szemléli tulajdon képmását, melyet nem torzított el a bűn. Erre serkentelek a szent Sulpicius testvér parancsára, sőt következésképp magának Istennek a parancsára, mert a szent fráter ismeri az Úr titkait. Vetkőzz meztelenre, nagybátyám, gyere velem, s mutassuk meg magunkat a népnek, hogy üdvös épülésére szolgáljunk!

- Hihetek-e szememnek és fülemnek? – sóhajtotta a szent püspök zokogásba fúló hangon. – Volt egy unokahúgom, szépség, erény és jámborság virága; s íme, a három gyermek, akit ki­mentettem a sózókádból, ebbe a nyomorúságos állapotba taszította, amelyben most láthatom! Az egyik megfosztja minden vagyonától, amely az alamizsna bőséges forrása s a szegények kincsesháza volt; a második elrabolja a becsületét, a harmadik eretnekké teszi!

Ezzel a kőpadlóra vetette magát, s átölelvén unokahúgát, esedezve kérte, hagyjon fel ezzel a kárhozatos életmóddal; könnyezve könyörgött hozzá, öltözzék fel, és járjon a talpán, mint az emberi teremtmények, akiket megváltott az Mi Urunk Jézus Krisztus vére.

De Miranda minderre csupán éles rikácsolással és szánalmas üvöltözéssel válaszolt.

Dinomvásárhely városa hamarosan megtelt mezítelen férfiakkal és asszonyokkal, akik négykézlábra ereszkedve s ugatva járkáltak; az Éden Gyermekeinek nevezték magukat, s a tökéletes ártatlanság korába, az Ádám és Éva szerencsétlen megalkotását megelőző időkbe akarták visszavezetni a világot. A nagytiszteletű Terpenyő Egyed atyát, domokosrendi szer­zetest, aki a hit inkvizitora volt Dinomvásárhely városában, egyetemén és egyházmegyéjében, nyugtalanította az újdonság, s ezért kíváncsian kezdte figyelni. A lehető legnyomatékosabb módon, pecsétjével ellátott levelekben hívta fel Miklós püspök urat, hogy vele egyetértésben fogassa el, vesse börtönbe, vallassa meg és ítélje el az Úrnak ezen ellenségeit, különösképpen pedig fő-fő vezetőiket, a Sulpicius nevű ferences szerzetest s a Miranda nevű feslett nő­személyt. Nagy Szent Miklós lázas buzgalomban égett, hogy visszaállítsa az egyház egységét, és kiirtsa az eretnekséget, de gyengéden szerette unokahúgát. Elrejtette püspöki palotájában, és nem volt hajlandó kiszolgáltatni Terpenyő inkvizitornak, aki erre feljelentette őt a pápánál, mint zavargások szítóját és kárhozatos új tanok terjesztőjét. A pápa felszólította Miklóst, hogy ne rejtegesse tovább a bűnöst törvényes bírái elől. Miklós megkerülte a parancsot, biztosította engedelmességéről a pápát, s nem engedelmeskedett. A pápa kihirdette ellene a Maleficus pastor* kezdetű bullát, amelyben a tiszteletre méltó főpapot engedetlennek, eretneknek vagy eretnekgyanúsnak, ágyastartónak, vérfertőzőnek, népek megrontójának, vénasszonynak és hetvenkedőnek nevezte, s szenvedélyesen megdorgálta.

A püspök ily módon sokat ártott magának, s nem segített hőn szeretett unokahúgán. Hübele király, akit kiközösítéssel fenyegettek meg, ha nem nyújt segítő kezet az egyháznak Éden Gyermekei felkutatásában, fegyvereseket küldött a dinomvásárhelyi püspökségre; ezek elhurcolták rejtekhelyéről Mirandát, Terpenyő inkvizitor elé vitték, föld alatti tömlöc fenekére vetették, s olyan kenyérrel etették, amely még a börtönőrök kutyáinak sem kellett; de a lányt mindennél jobban keserítette, hogy egy ócska ruhát és sapkát erőszakoltak rá, s így már nem lehetett biztos benne, vajon nem vétkezik-e. Sulpicius barát nem került az inkvizíció kezére; sikerült a bumburnyákokhoz menekülnie, menedékre lelt a királyság egyik kolostorában, ahol még az előbbinél is veszedelmesebb új szektákat alapított.

Eközben az eretnekség, amely csak megerősödött az üldözéstől és fellángolt a veszedelemben, egész Bergengóciára kiterjesztette pusztításait, s szerte az országban ezrével lehetett látni a mezőkön mezítelen férfiakat és nőket, akik füvet legeltek, bégettek, mekegtek, bőgtek, nyerítettek, esténként pedig a birkákkal, marhákkal és lovakkal dulakodtak a cserények, ólak és istállók birtokáért. Az inkvizitor jelentette a Szentatyának ezeket a förtelmes botrányokat, és figyelmeztette, hogy a baj csak növekedni fog mindaddig, amíg Éden Gyermekeinek párt­fogója, a szégyenletes Miklós püspök, Szent Kromadárius székében marad. E véleménynek megfelelően a pápa kihirdette a Deterrima quondam** kezdetű bullát Dinomvásárhely püspöke ellen, mely megfosztotta főpásztori hivatalától, és kitaszította a hivők közösségéből.

6

Krisztus földi helytartójának szava összetörte a szent férfiút; keserűséggel eltelve, a fájdalom terhétől összeroskadva, de sajnálkozás nélkül hagyta el fényes püspöki székét, s örökre eltávozott Dinomvásárhely városából, amely harminc éven át tanúja volt főpapi erényeinek és apostoli munkálkodásának. Nyugat-Bergengóciában van egy magas hegység, melynek csúcsait örök hó borítja; oldalán minden tavasszal tajtékzó és csobogó vízesések zuhognak alá, s égszínkék vízzel töltik meg a völgy patakjait. Itt, ezen a tájon, ahol a vörösfenyő nő, és áfonya meg mogyoró terem, remeték éltek tejen és bogyókon. Ezt a hegyet a Megváltás hegyének nevezik. Szent Miklós elhatározta, hogy ide menekül, s itt kesereg majd, távol a világtól, az emberek bűnein és a saját vétkein.

Egyre feljebb és feljebb, kapaszkodott a hegyen, hogy valamilyen elhagyott zugra leljen, ahol felüthetné hajlékát, és amikor már túljutott a felhőkön is, amelyek szüntelenül ott gyülekeznek a sziklák oldalán, egy kunyhó küszöbén öregembert pillantott meg, aki együtt falatozott egy szelídített szarvassutával. Skapuláréja homlokára hullt, s arcából nem látszott egyéb, mint az orra hegye és hosszú, fehér szakálla.

Miklós, a szent férfiú, ezekkel a szavakkal köszöntötte:

- Béke legyen veled, testvérem.

- A béke szívesen időz ezen a hegyen – válaszolta a remete.

- Azért is jöttem ide – szólt Miklós, a szent férfiú – hogy nyugalomban végezzem be életemet, amelyet feldúlt a világ háborúsága és az emberek gonoszsága.

Miközben így beszélt, a remete figyelmesen nézte.

- Nem te vagy a dinomvásárhelyi püspök – szólt végül -, az a Miklós, akinek messze földön magasztalták tetteit és erényeit?

Mikor pedig a szent főpap intett, hogy ő az, a remete a lábai elé vetette magát.

- Uram, neked köszönhetem majd lelkem üdvösségét, ha, mint remélem, lelkem a mennybe jut.

Miklós jóságosan felemelte és megkérdezte:

- Testvérem, mondd el, hogyan ért engem az a boldogság, hogy üdvösségeden munkálkod­hattam!

- Húsz évvel ezelőtt – válaszolt a remete – fogadós voltam egy erdőszéli elhagyott út mentén, s egy nap három tallózó gyermeket láttam a mezőn; becsalogattam őket a házamba, bort itattam velük, álmukban megöltem, majd darabokra vágtam és lesóztam őket. Az Úr érdemeidre tekintett, és közbenjárásodra mindhármukat feltámasztotta. Amikor láttam, hogy kilépnek a sózókádból, megdermedtem a rémülettől, de feddő szavaid felolvasztották szívemet, üdvös megbánást éreztem, s az emberek elől menekülve, idejöttem erre a hegyre, hol napjaimat Istennek szenteltem. Az Úr békéjét árasztotta rám.

- Lehetséges ez? – kiáltott fel a szent püspök. – Te vagy az a kegyetlen Garum, akit oly fertelmes bűn terhel? Dicsérem az Urat, aki megadta neked a szív békéjét, bár három gyermeket gyilkoltál meg borzalmas módon, s a sózókádba raktad őket, mint a disznót szokás; de jaj, az én életem, amiért megmentettem őket, tele volt nyugtalansággal, lelkemet keserűség itatta át, s egész püspökségemet pusztulás dúlta fel. Engem a hivők közös atyja megfosztott tisztségemtől és kiátkozott! Miért kell ilyen kegyetlenül bűnhődnöm azért, amit tettem?

- Imádjuk Istent – szólt Garum – és ne kérjük számon tetteit!

Nagy Szent Miklós kunyhót épített magának Garum hajléka mellett, s imádságban és vezeklésben töltötte hátralevő napjait.

Gyűlölködve kiáltom: – Idegen kéz,
eressz! ne vezesd utam! megtagadlak! –
Mégis te formálsz ujjá, idegen kéz,
és csak nő az erőd, ha megtagadlak.

Nem tudom, mi történt… Talán az Isten
játszik velem s te vagy a fény szemében.
Ha eldoblak, megjelenik az Isten
s nehéz harag hömpölyög nap-szemében.

Eloltotta a villanyt, végigment a hallon, és a nappali felé indult. Az ajtóban megállt, és hallgatózott. Az ajtó túlsó oldaláról mintha hallott volna valamit: nem is neszt, csak mintha mozdult volna valami. Megesküdött volna rá, hogy nem hallott semmit, mégis mintha valami másképp lett volna, mint ahogy megszokta. Valami zavarta az éjjel csendjét. Arra gondolt, hogy talán valamelyik cseléd mászkál odabenn. Az inas, aki különleges alkalmak kivételével mindig korán lefeküdt, semmi esetre sem. A szobalány se, mert neki ma estére kimenőt adott.

Odalépett a nappali ajtajához, és csukva találta. Ahogy benyitott és a szobába lépett, bár semmit se látott, azonnal érezte, hogy ami zavarta, bármi legyen is az, itt van a szobában. Sötét volt; kitapogatta a kapcsolót, és felkattintotta. Amint kigyulladt a fény, egy lépést hátrált és felkiáltott. Csupán ennyi volt: „Ó!” – és az se hangos.

Vele szemben, a kapcsoló mellett, a falhoz lapulva egy férfi állt. Kezében, feléje szegezve, revolvert tartott. Rémületében is észrevette, hogy a fegyver fekete, és hogy rendkívül hosszú csöve van. Felismerte, hogy Colt. Középmagas, rosszul öltözött férfi volt, barna szemmel és napbarnított, kreol bőrrel. Nyugodtnak látszott. Csípőhöz szorított kezében a nő gyomrának célzott revolver meg se rezzent.

- Ó – szólalt meg a nő. – Bocsánat. De megijesztett. Mit kíván?

- Gondolom, ki akarok jutni innen – felelte vidám fintorral a férfi. – Eltévedtem itt ebben a kis viskóban, és ha volna oly kegyes, és megmutatná nekem a kijáratot, azonnal elkotródnék, és nem csinálnék semmi zűrt.

- De mit keres maga itt? – kérdezte a nő, parancsoláshoz szokott éles hangon.

- Egy kis rablás, kisasszony, ennyi az egész. Körbeszaglásztam, hogy mit lehet itt begyűjteni. Azt hittem, hogy nincs itthon senki, mert láttam magát is elgurulni az autóban az öregével. Gondolom, a kedves papája volt, maga pedig Setliffe kisasszony.

Mrs. Setliffe magában megköszönte a naiv bókot, és elhatározta, hogy meghagyja hitében az embert.

- Miből gondolja, hogy én Setliffe kisasszony vagyok? – kérdezte.

- Ez az öreg Setliffe háza, nem?

A nő bólintott.

- Eddig nem tudtam, hogy lánya is van, de gondolom, maga csak az lehet. És most, ha maga se bánja, nagyon lekötelezne, ha megmutatná nekem a kijáratot.

- Miért mutatnám meg? Maga rabló, betörő.

- Ha én közönséges betörő lennék, akkor most ahelyett, hogy itt udvariaskodom magával, begyűjteném a gyűrűket az ujjáról – vágott vissza a férfi. – Azért jöttem, hogy megcsapoljam az öreg Setliffe-et, nem pedig hogy nőktől raboljak. Ha félreáll az utamból, magam is megtalálom a kijáratot.

Mrs. Setliffe élénk eszű asszony volt, és azonnal megérezte, hogy ettől az embertől nem kell tartania. Hogy nem igazi bűnöző, abban egészen biztos volt. A beszédén érződött, hogy vidéki; érezte benne a tágas, nagy térségeket.

- És ha sikítok? – kérdezte kíváncsiskodva. – Mondjuk, ha segítségért kiáltanék? Csak nem lőne le engem… egy nőt?

Egy pillanatra meglepetést látott a férfi barna szemében. Lassan, elgondolkozva válaszolt, mintha valami súlyos problémán töprengene.

- Úgy gondolom, hogy akkor kénytelen lennék megfojtani magát.

- Egy nőt?

- Kénytelen lennék – válaszolta, és a nő látta, hogy elkomorul az arca. – Nézze, kisasszony, maga csak egy finom kisasszony, de én nem engedhetem meg magamnak, hogy börtönbe kerüljek. Egyáltalán nem engedhetem meg magamnak. Egy barátom vár rám Nyugaton. Nyakig ül a csávában, és nekem kell kihúznom. – A férfi még komorabb lett. – Azt hiszem, meg tudnám fojtani, anélkül, hogy különösebben nagy fájdalmat okoznék magának.

Az asszony tágra nyílt szeme gyermeki csodálkozással, hitetlenkedve nézett rá.

- Még sose találkoztam betörővel – bizonygatta -, és nem is hinné, hogy mennyire érdekel.

- Én nem vagyok betörő, kisasszony. Nem valódi – tette hozzá sietve, mikor látta, hogy a nő hitetlenkedve mosolyog. – Tudom, hogy az a látszat, tekintve, hogy itt vagyok a házában. De ez az első eset, hogy ilyesmivel próbálkozom. Pénzre volt szükségem… nagyon. Mellesleg, csak azt szedem össze, ami amúgy is engem illet.

- Nem értem – mosolygott rá a nő bátorítóan. – Maga azért jött ide, hogy raboljon, és a rablás azt jelenti, hogy mások tulajdonát veszi el.

- Ebben az egy esetben igen is, meg nem is. De azt hiszem, hogy jobb lesz, ha most már megyek.

Az ebédlő ajtaja felé indult, de a nő gyönyörű akadálynak elébe állt.

A férfi bal keze felemelkedett, hogy félrelökje, de aztán tétovázni kezdett. A lágy nőiesség lenyűgözte.

- Látja! – kiáltott a nő diadalmasan. – Tudtam, hogy nem teszi meg.

A férfi zavart volt.

- Még sose bántam durván nővel – magyarázta -, és nem megy könnyen. De ha sikoltozni kezd, megteszem.

- Nem maradna még egypár percig? Elbeszélgetnénk – unszolta a nő. – Igazán, annyira érdekel. Szeretném, ha elmagyarázná, hogy van az, hogy csak azt szedi össze, ami megilleti.

A férfi csodálattal nézett rá.

- Mindig azt hittem, hogy a nők félnek a betörőktől – vallotta be. – De maga nem látszik valami ijedtnek.

A nő jókedvűen felnevetett.

- Tudja, nem egyformák a betörők. Magától nem félek, mert biztos vagyok benne, hogy maga nem az a fajta ember, aki bántana egy nőt. Jöjjön, beszélgessünk egy kicsit. Senki se fog zavarni. Teljesen egyedül vagyok. A… az apám New Yorkba utazott az esti vonattal. A személyzet pedig alszik. Szívesen megkínálnám valami ennivalóval – a nők mindig vacsorával kínálják a betörőket, legalábbis a folytatásos regényekben. De nem tudom, hogy hol találok ételt. Nem inna valamit?

A férfi egy ideig tétovázott, nem felelt, de az asszony látta a szemében, hogy csodálata egyre nő.

- Csak nem fél? – kérdezte. – Nem fogom megmérgezni, ígérem. Én is magával iszom, hogy bebizonyítsam, az italnak semmi baja.

- Maga aztán a zsákbamacska – jelentette ki a férfi, és most először, amióta találkoztak, leeresztette a revolvert. – Nekem többet soha senki nem meséli be, hogy a városi nőszemélyek félősek. Nem nagy eset maga, csak egy kis csinos jószág. De mersze, az van. És ráadásul még becsületes is. Nem sok nő van, de még férfi sem, aki így bánna valakivel, akinél fegyver van.

Az asszony örült a bóknak, elmosolyodott, de amikor megszólalt, ismét komoly volt az arca:

- Ez azért van, mert tetszik nekem a megjelenése. Sokkal rendesebbnek látszik, semhogy betörő legyen. Nem volna szabad ilyesmit csinálnia. Ha nincs szerencséje, hát miért nem megy el dolgozni? Jöjjön, tegye el azt a csúnya revolvert, és beszéljük meg ezt a dolgot. Magának dolgoznia kell.

- De nem ebben a városban – jegyezte meg a férfi. – Öt centit kopott a lábam, amióta munkát kezdtem keresni. Komolyan, olyan szép szál, magas ember voltam valamikor, míg munka után nem kezdtem járni.

Láthatóan megörült a vidám nevetésnek, amivel a nő a tréfáját fogadta; ezt a nő észre is vette, és azonnal ki is használta. Az ajtótól a pohárszékhez ment.

- No, erről mesélnie kell nekem, amíg töltök magának. Mit iszik? Whiskyt?

- Igen, nagysád – mondta, és a nő után indult, bár a nagy revolvert még mindig nem tette le, és vonakodva vissza-visszapillantott az őrizetlenül hagyott tárt ajtóra.

Az asszony kitöltött egy pohárral.

- Azt ígértem, hogy magával iszom – mondta bizonytalankodva. – De én nem szeretem a whiskyt. Én, én… inkább sherryt innék.

És beleegyezésére várva felemelte a sherrys üveget.

- Persze – bólintott a férfi. – A whisky férfinak való ital. Nem szeretem, ha nők whiskyt isznak. Inkább bor való nekik.

A nő hálától olvadozó szemmel koccintott vele.

- Lássuk csak; szóval kellene magának valami jó állás…

De amikor a férfi arcán megpillantotta a meglepett utálkozást, azonnal elhallgatott. A férfi fintorogva letette alig érintett poharát.

- Mi a baj? – kérdezte aggódva az asszony. – Nem ízlik? Valamit rosszul csináltam?

- Ez aztán fura whisky. Olyan az íze, mintha megégették, megfüstölték volna.

- Ó! Jaj de buta vagyok! Skót whiskyt adtam magának. Maga pedig biztos rozspálinkához van szokva. Adja csak, azonnal kicserélem.

Szinte anyás gondossággal cserélte ki a poharat, és keresgélte ki az üvegek közül a megfelelőt.

- Jobb? – kérdezte a férfit.

- Igen. Ebben nincs füst. Ez az igazi. Egy hete nem ittam egy kortyot se. Ez olyan sima, olajos, tudja; ezt nem a gyárban csinálták.

- Maga iszik?

Félig kérdés, félig kihívás volt.

- Szóra sem érdemes, nagysád. Néha-néha jókedvemben, de csak ritkán. De azért egyszer-másszor jólesik egy kis jó itóka, mint most is. És köszönöm a kedvességét, kisasszony, de most már igazán eltűnök.

De Mrs. Setliffe nem akarta elveszteni a betörőjét. Annál sokkal kiegyensúlyozottabb volt, sem­hogy romantikus hajlandóságai lettek volna, csak éppen érzett valami izgatót a szituáció­ban, ami kedvére való volt. És mellesleg azzal is tisztában volt, hogy nincs veszély. A férfi, állkapcsa és kemény, barna szeme ellenére is, nagyszerűen kezelhető volt. Valahol, tudata mélyén, bámuló barátok képe is feltünedezett. Kár, hogy most nem látja senki.

- Még nem magyarázta el nekem, hogy van az, hogy a betörés magánál csak azt jelenti, hogy összeszedi, ami amúgy is a magáé – mondta. – Jöjjön, mondja el, üljön ide az asztalhoz.

A nő odakormányozta magát megszokott helyéhez, leült, a férfit pedig szembe, az asztal másik végére ültette. Észrevette, hogy a férfi ébersége nem csökkent, szeme sebesen cikázik ide-oda, de bámuló tekintete mindig vissza-visszatért a nőre, bár hosszabb időre sohasem állapodott meg. Azt is észrevette, hogy amíg beszélt hozzá, a férfi egészen más hangokra figyelt feszülten. Revolveréről se mondott le egészen; ott feküdt az asztal sarkán, kettejük között, agya egész közel a férfi jobb kezéhez.

A férfinak ez új terep volt, és nem ismerte ki magát rajta. Ő, a nyugati, aki az erdei és mezei tudományok minden fortélyában jártas volt, most tágra nyitott szemmel és füllel, gyanakvóan, feszülten figyelt, és nem tudta, hogy az asztal alatt, közvetlenül a nő lába mellett egy csengőgomb van. Sose hallott, sose álmodott ilyesmiről, és így minden igyekezete, minden óvatossága kárba veszett.

- Úgy áll a dolog, kisasszony – kezdte a nógatásra -, az öreg Setliffe egyszer egy kis ügyletben kikészített engem. Ronda dolog volt, de azért végigcsinálták. Mindent végig lehet csinálni szépen, törvényesen, ha van mögötte pár száz millió. Nem panaszkodom, és nem is az apukáját rántom én itt le. Azt se tudja, hogy a világon vagyok, és gondolom, arról sincs fogalma se, hogy engem tönkretett. Túl nagy ember ő, aki milliókban gondolkodik meg üzletel, ahhoz, hogy tudomást vegyen egy olyan kis senkiről, mint én vagyok. Ő üzletember. Van neki egy csomó mindenféle szakértője, akik gondolkoznak, terveznek meg dolgoznak neki; hallom, egyiknek-másiknak nagyobb a fizetése, mint az Egyesült Államok elnökéé. Én meg csak egy vagyok a sok ezer közül, akiket a maga apukája tönkretett; hát csak ennyi az egész.

Látja, kisasszony, volt egy kis lyukam a földben: ócska kis egylovas, hidraulikus berendezésű bánya. Mikor aztán Setliffe emberei lerohanták Idahót, és átszervezték a kohótrösztöt, bekerítették az egész láthatárt, és Twin Pinesnál felállították a nagy hidraulikus berendezést, engem pedig végképp megfojtottak. Többet egy vasat se láttam. Letöröltek a térképről, mielőtt még magamhoz térhettem volna, így aztán ma este, teljesen lerobbanva, a barátomra gondolva, akinek nagy szüksége van rám, benéztem ide, hogy egy kicsit megvágjam a papáját. Mert hogy az amúgy is jár nekem, és most nagy szükségem van rá.

- Még akkor is, ha mindenben igaza van – szólalt meg a nő -, a betörés csak betörés marad. Evvel nem védekezhetne a bíróság előtt.

- Tudom – ismerte be engedékenyen. – Az igazság nem mindig törvényes. És ezért érzem én magam itt ebben a székben, magával beszélgetve, olyan kényelmetlenül. Nem mintha nem élvezném a társaságát… nagyon is élvezem… csak éppen egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy elfogjanak. Nagyon jól tudom, hogy mit csinálnának velem itt ebben a városban. Egy fiatal legény épp a múlt héten kapott ötven évet, mert két dollár nyolcvanöt centet rabolt egy járókelőtől. Az újságban olvastam róla. Nehéz időkben, mikor nincs munka, az emberek elkeserednek. És akkor azok, akiknek van valamijük, amit el lehet rabolni tőlük, azok is elkeserednek, és kizsigerelik a többit. Ha elkapnának, biztos nem úsznám meg tíz évnél kevesebbel. Ezért van már olyan mehetnékem.

- Ne, várjon. – Felemelte a karját, hogy tartóztassa, és ezzel egyidejűleg levette lábát a csengőgombról, amit akkor egy ideje már nyomkodott. – Még a nevét se mondta meg.

A férfi tétovázott.

- Szólítson Dave-nek.

- Akkor… Dave… – kedves zavartsággal felnevetett. – Valamit kell tenni magáért. Maga fiatal ember, és a rossz útnak még csak az elején van. Ha most azzal kezdi, hogy megpróbálja összeszedni azt, amiről úgy gondolja, hogy megilleti magát, később már olyan dolgokat is össze fog szedni, amihez egészen biztosan nincs semmiféle joga. És maga is tudja, hogy mi lesz a vége. Ehelyett valami becsületes munkát kell találnunk magának.

- Nekem pénzre van szükségem, mégpedig most – felelte a férfi makacsul. – Nem magam miatt teszem, hanem a barátomért, akiről már beszéltem magának. Bajban van, és segítségre van szüksége, most, vagy soha.

- Én tudnék találni magának valami állást – mondta a nő gyorsan. – Én… igen, ez lesz a legjobb!… kölcsönadom magának azt a pénzt, amit a barátjának el akar küldeni. És aztán majd a fizetéséből visszafizeti.

- Úgy háromszáz elég lenne – mondta lassan a másik. – Háromszáz kihúzná a bajból. Egy év alatt össze tudnám kaparni, hozzá, még annyit, amiből fenntartom magam, és egypár centet, hogy Bull Durhamot vegyek rajta.

- Ah! Dohányzik! Erre nem is gondoltam.

Átnyúlt a revolver fölött, és az árulkodó sárga foltra mutatott a férfi ujján. Szemével felmérte, milyen közel van kezük a fegyverhez. Égett a vágytól, hogy egyetlen gyors mozdulattal megragadja. Biztos volt benne, hogy meg tudná csinálni, de ugyanakkor mégse bízott benne; uralkodott magán, és visszahúzta a kezét.

- Nem akar rágyújtani? – kérdezte.

- Majd meghalok érte.

- Akkor csak gyújtson rá. Engem nem zavar. Tulajdonképpen szeretem is: mármint a cigaret­tát.

A férfi bal kezével kabátzsebébe nyúlt, vékony szalmapapírt vett elő, és letette a jobb keze mellé, a revolver közvetlen közelébe. Újra zsebébe nyúlt, és egy csipet barna vágott dohányt tett a papírra. És aztán, mindkét keze a revolver fölött, kezdte megsodorni a cigarettát.

- Annyira ragaszkodik ahhoz a csúnya pisztolyhoz, hogy kezdem azt hinni, fél tőlem – gúnyolódott a nő.

- Nem félek, csak a jelen körülmények között kicsit óvatos vagyok, kisasszony.

- De én nem féltem magától.

- Magának nincs vesztenivalója.

- Csak az életem – vágott vissza az asszony.

- Ebben igaza van – ismerte el azonnal a férfi. – És maga mégse fél tőlem. Lehet, hogy kicsit túl aggályos vagyok.

- Én nem tudnék magának ártani. – Amíg beszélt, papucsos lábával a csengő gombját kereste, aztán rálépett. De a szeme komoly és becsületes maradt. – Maga elítéli az embereket. Tudom én. A nőket is. Még most is, amikor én megpróbálom lebeszélni magát a bűnös életről, és megpróbálok magának keríteni valami becsületes munkát…

A férfin azonnal látszott a megbánás.

- Nagyon kérem, kisasszony, ne haragudjon rám – mondta. – Azt hiszem, nem nagyon hízelgő, hogy ilyen ideges vagyok.

Amíg beszélt, felemelte jobb kezét az asztalról, és miután meggyújtotta cigarettáját, nem tette vissza, hanem ölébe ejtette.

- Igazán köszönöm, hogy így megbízik bennem – lehelte lágyan a nő, és szándékosan nem nézett a revolver felé, lábát pedig továbbra is a csengő gombján tartotta.

- Ami pedig azt a háromszázat illeti – kezdte a férfi. – Még ma éjjel feladhatom nyugatra táviratilag. És kész vagyok egy év alatt ledolgozni.

- Többet is fog keresni. Megígérhetek magának legalább havi hetvenöt dollárt. Ért a lovakhoz?

A férfi arca felvidult, és a szeme is felcsillant.

- Akkor dolgozhatna nálam… vagyis az apámnál, bár a személyzetet mindig én fogadom fel. Szükségem lenne egy második kocsisra…

- És libériát hordjak? – vágott közbe élesen, ajkán és hangjában a szabadnak született nyugati gúnyával.

A nő elnézően mosolygott.

- Hát akkor ez nyilvánvalóan nem jó. Gondolkozzunk csak. Igen. Tud idomítani, csikókat betörni?

A férfi bólintott.

- Van egy tenyészméntelepünk, oda most éppen kell egy olyan ember, mint maga. Ez megfelel?

- Hogy megfelel-e? – Hangjában hála és lelkesedés volt. – Hol az az állás? Már holnap beállok És egy dolgot megígérhetek. Sose fogja megbánni a kisasszony, hogy segítségére volt Hughie Lukenak a bajában…

- Úgy emlékszem, azt mondta, hogy Dave-nek szólítsam – dorgálta megbocsátóan a nő.

- Igen, kisasszony. Azt mondtam. És most bocsánatot is kérek érte. Csak blöff volt. Az igazi nevem Hughie Luke. És ha megadja nekem a címét annak a maguk méntelepének, meg az útiköltséget, holnap reggel már indulok is.

Beszélgetés közben az asszony szüntelenül nyomogatta a csengőt. Minden riasztó jelzést kipróbált – három rövid, egy hosszú; két rövid, egy hosszú; öt rövid. Megpróbálkozott sok rövid csöngetéssel, és egyszer három egész percig egyfolytában lenyomva tartotta a gombot. Magában hol az ostoba, hétalvó inast szidta, hol pedig azon gondolkozott, vajon működik-e egyáltalán a csengő.

- Annyira örülök – mondta -, annyira örülök, hogy beleegyezik. Nem lesz szükség sok elő­készületre. De még bizalommal kell lennie irántam addig, amíg fölmegyek az erszényemért. – Látta, hogy a férfi szemében egy pillanatra felvillan a kétkedés, ezért gyorsan hozzátette. – Én megbízom magában, mikor odaadom a háromszáz dollárt.

- Hiszek a kisasszonynak – válaszolta gálánsan. – De nem tehetek róla, ideges vagyok.

- Szóval felmenjek érte?

De még mielőtt választ kaphatott volna, a távolból halk, fojtott nyikordulás ütötte meg a fülét. Megismerte a személyzeti folyosó csapóajtajának hangját. De annyira halk volt – inkább csak erőtlen rezdülés, mint hang -, hogy meg se hallotta volna, ha nem számít rá, ha nem várja annyira. De a férfi meghallotta. Meglepődött, a maga higgadt módján.

- Mi volt ez? – kérdezte.

Válasz helyett a nő egyetlen villámgyors mozdulattal megragadta a revolvert. Előnyben volt a férfival szemben, de szüksége is volt rá, mert a következő pillanatban már annak a keze is az asztalon volt, de már csak levegőt markolt ott, ahol az elébb a revolver feküdt.

- Üljön le! – parancsolta élesen a nő, új, ismeretlen hangon. – Ne mozduljon. Tegye a kezét az asztalra.

Tanult a férfitól. Nem tartotta el magától, nyújtott kézzel a nehéz fegyvert, hanem az agyat az asztalra támasztotta, és nem a férfi fejére célzott, hanem a mellére. Az nyugodtan engedelmes­kedett parancsainak, és jól tudta, hogy ha a lövés fel is rántja a revolver csövét, a golyó akkor is talál. Azt is látta, hogy a cső nem rezdül, a nő keze nem remeg, és azzal is tökéletesen tisztában volt, hogy mekkora lyukat üt a lereszelt hegyű golyó. Nem is a nőt figyelte, hanem az ütőszeget, amely megemelkedett, mert a nő túl erősen szorította a ravaszt.

- Azt hiszem, figyelmeztetnem kell magát, hogy a ravasz rettentő finoman meg van reszelve. Ne szorítsa olyan erősen, mert másképp még csinál rajtam egy mogyorónyi lyukat.

A nő kicsit visszaeresztette az ütőszeget.

- Így már jobb – jegyezte meg a férfi. – Jobb lenne, ha egészen visszaeresztené. Most már látja, milyen könnyen működik. Ha akarja, csak meghúzza egy kicsit a ravaszt, és már föl is emelkedik, visszacsapódik, és összepiszkítja a szép padlóját.

Háta mögött kinyílt az ajtó, és hallotta, hogy valaki belép a szobába. Nem nézett hátra. A nőt nézte, és az arc, amit látott, egy egészen más nő arca volt – kemény, hideg, könyörtelen, mégis ragyogóan szép. Hideg fényben villódzó szeme is kemény volt.

- Thomas – parancsolta -, menjen a telefonhoz, és hívja fel a rendőrséget. Miért csak ilyen sokára jött?

- Mihelyt meghallottam a csengőt, jöttem, asszonyom – hangzott a válasz.

A nő és a betörő egész idő alatt farkasszemet néztek; mikor a csengőt említette, a nő egy pillanatra zavart látott a férfi szemében.

- Bocsánat, asszonyom – szólalt meg az inas a háta mögött -, nem lenne jobb, ha én is fegyvert hoznék, és felébreszteném a személyzetet?

- Nem; hívja a rendőrséget. Én addig sakkban tartom ezt az embert. Menjen és hívja már… gyorsan.

Az inas kicsoszogott a szobából, s a nő és a férfi tovább ültek egymással szemben, farkas­szemet nézve. A nő számára izgalmas és szórakoztató, újfajta élmény volt, fejében már a társasági pletykák jártak, már látta a lapok társasági rovatában a hírek közt, hogy a szépséges Mrs. Setliffe puszta kézzel elfogott egy felfegyverzett betörőt. Nagy szenzáció lesz, ebben biztos volt.

- Majd ha már megkapta azt az ítéletet, amiről beszélt – szólt Mrs. Setliffe hidegen -, lesz ideje elmélkedni azon, hogy milyen ostoba volt, hogy mások tulajdonát akarta elvenni, és hogy nőket revolverrel fenyegetett. Lesz ideje megtanulni a leckét alaposan. Most pedig mondja el, mi az igazság. Nincs semmiféle barátja, aki bajban van. Amit nekem elmondott, az mind hazugság volt.

A férfi nem válaszolt. Bár a nőre nézett, szeme kifejezéstelen volt. Igazság szerint nem is látta a nőt, lelki szemeivel a Nyugat napsütötte tájait látta, ahol a férfiak és asszonyok sokkal nagyobbak voltak, mint azok a rohadt idegenek, akikkel ezekben a háromszor is rohadt keleti városokban találkozott.

- Gyerünk! Mi lesz? Miért nem beszél? Miért nem hazudik még valamit? Miért nem könyörög, hogy engedjem futni?

- Tehetném – válaszolta a férfi, és megnyalta kiszáradt ajkát. – Kérném, hogy hagyjon futni, ha…

- Ha mi lenne? – kérdezte a nő követelőzően, mikor a másik szünetet tartott.

- Egy szón gondolkozom, hogy milyen is maga. Szóval, amint mondtam, megkérném, ha maga rendes nő lenne.

A nő elsápadt.

- Vigyázzon magára – figyelmeztette.

- Úgyse mer megölni – mosolyodon el gúnyosan a férfi. – Ahhoz ugyan elég aljas hely a világ, hogy olyanok is mászkáljanak benne, mint maga, de azt hiszem, annyira azért nem rohadt, hogy megengedje, hogy maga itt kilyukasszon engemet. Maga igazán elég gonosz, csak az a baj magával, hogy még a gonoszságában is gyenge. Nem olyan nagy dolog megölni egy embert, de maga nem képes rá. És ez az, ahol maga veszít.

- Vigyázzon, mit mond – figyelmeztette újra az asszony. – Figyelmeztetem, hogy rosszul járhat. Rajtam is áll, hogy milyen lesz az ítélet: enyhe vagy súlyos.

- Valami nincs rendben Istennel! – folytatta a férfi, mintha meg se hallotta volna a nő megjegyzését. – Különben maga nem szaladgálhatna szabadon. Nekem persze magas, hogy miért csinál az Isten ilyen vicceket ezzel a nyomorult emberiséggel. De ha én lennék az Isten…

Nem folytathatta tovább, belépett az inas.

- Asszonyom, valami baj van a telefonnal – jelentette. – Talán a vonalban van zavar, vagy valami más, mert nem tudom hívni a központot.

- Menjen, hívjon valakit a személyzetből – utasította az asszony. – Küldje el rendőrért, aztán jöjjön ide vissza.

Újra kettesben maradtak.

- Válaszolna nekem egyetlen kérdésemre, asszonyom? – kérdezte a férfi. – Ez a szolga valami csengőt emlegetett. Úgy figyeltem magát, mint a macska, és egész biztos vagyok benne, hogy nem nyomott meg semmiféle csengőt.

- Maga szerencsétlen bolond, a csengő az asztal alatt van. A lábammal nyomtam meg.

- Köszönöm, asszonyom. Gondoltam, hogy találkoztam már a fajtájával, és most már egészen biztos vagyok benne. Én őszintén beszéltem magával, bíztam magában, maga pedig egész idő alatt hazudott nekem, mintha könyvből olvasná.

A nő gúnyosan nevetett.

- Csak folytassa. Mondjon, amit akar. Nagyon érdekes.

- Meregette rám a szemét, gyengéden, kedvesen nézett rám, egész idő alatt azt játszotta ki, hogy szoknyát visel nadrág helyett – közben meg a lábával a csengőt nyomkodta az asztal alatt. Azért van ebben valami vigasztaló is. Inkább vagyok szegény Hughie Luke, és lenyomom a magam tíz évét, mint hogy a maga bőrében legyek. Asszonyom, a pokol tele van az olya­nokkal, mint maga.

Egy ideig csend volt, és ezalatt a férfi, egy pillanatra se véve le szemét a nőről, döntött.

- Folytassa – nógatta a nő. – Mondjon még valamit.

- Igen, asszonyom, még mondok valamit. Biztos lehet benne, hogy van még egy szavam. Tudja, mit fogok csinálni? Fölállok, és kisétálok az ajtón. Elvehetnem a pisztolyt is, de nem teszem, mert még bolondot csinál és elsüti. Legyen a magáé. Nagyon jó revolver. Ahogy mondtam, most kisétálok az ajtón. És maga nem fogja elsütni azt a revolvert. Lelőni egy embert, ahhoz is bátorság kell, és maga gyáva. Készüljön neki, és lássuk, meg meri-e húzni a ravaszt? Én nem bántom magát. Kisétálok az ajtón; most indulok.

Mereven farkasszemet nézve a nővel, hátratolta székét, és lassan felegyenesedett. Az ütőszeg megemelkedett. Mindketten rámeredtek.

- Húzza meg erősebben – tanácsolta a férfi. – Még félig se emelkedett. Rajta, húzza meg, öljön meg egy embert. Azt mondtam, öljön meg egy embert; loccsintsa ki az agyvelejét a szőnyegre, vagy lőjön egy lyukat a mellébe, akkorát, mint az ökle. Megölni egy embert: ezt jelenti.

Az ütőszeg finoman visszaereszkedett. A férfi hátat fordított, és lassan az ajtóhoz ment. A nő a hátára célzott. Az ütőszeg kétszer is felemelkedett, de mind a kétszer tétován vissza­ereszkedett.

Mielőtt továbbment volna, a férfi az ajtónál egy pillanatra még visszafordult. Gúnyos mosoly volt az ajkán. Hangja halk volt, szinte fojtott, de abban az egyetlen, kimondhatatlan és rút szóban benne volt minden gyűlölete és megvetése.

(Bart István)

Monaco felől elegáns zarándokok érkeztek: selyemruhás kisasszonyok, angolok. Kicsípett monte-carlói krupiék meg affektáló, tarka ruhás monacói leányok is akadtak a zarándokok között. Aki csupán kíváncsiságból jött, mindenekelőtt a laghet-i kolostorral szemben épült valamelyik fogadóba sietett, hogy felfrissítse magát, és megebédeljen. Az igazi zarándokok tüstént a kolostorba igyekeztek. A fogadókban a cselédek az istállóba vezették az öszvéreket. A zarándokok – férfiak, nők vegyesen – beléptek a kolostor kapuján, és elvegyültek a korábban érkezett hívek tömegében, akik már hajnal óta keringtek lassú léptekkel az udvaron, a rózsafüzért morzsolgatva, és a megszámlálhatatlan fogadalmi képet, szobrocskát, táblát nézegetve.
Ismeretlen művészek alkotásaival gazdag hely a rejtélyes laghet-i kolostor.

A primitív művészet csodálatos, aprólékos sutasága még a hitetlent is magával ragadja itt. Mindenféle festmény akad a kolostorban – csak arckép nincs egy se. Minden küldeményt örök időkre állítanak ki. Csupán az a feltétel, hogy a festmény olyan csodát ábrázoljon, mely a laghet-i Miasszonyunk közbenjárásának köszönhető.

A világ valamennyi balesete, végzetes betegsége, mélységesen mély fájdalma, minden emberi nyomorúsága itt van ezeken a naiv, jámbor, ártatlan festményeken…

Az elszabadult tenger vad hullámain árboca vesztett árva lélekvesztő hányódik, egy férfi térdel rajta, nagyobb, mint maga a bárka. Mindennek vége!… de a kép sarkában a Laghet-i Szűz őrködik, fénykoszorúval feje körül. A jámbor hivő megmenekült. Olasz nyelvű felirat bizonyítja. 1811-ben történt…

…Fékevesztett lovak egy szakadék felé rohannak a kocsival. Egy pillanat, s az utasok mind odavesznek, összetörik magukat a sziklákon. Ám a kép sarkában ott őrködik Szűz Mária, fénykoszorúval feje körül. Bozótot ültetett a szakadék szélére, az utasok belekapaszkodtak a cserjékbe – s menekülésük után hálaadásként ezt a festményt ajánlották fel a laghet-i kolostornak. 1830-ban történt…

És mindig, minden évben, minden hónapban, csaknem minden nap, 1850-ben és 1860-ban, vakok szeme nyílt látásra, süketek füle hallásra, tüdővészesek gyógyultak meg, hála a Laghet-i Miasszonyunknak, aki sárga fényglóriájában szelíd mosollyal néz a festmények sarkából…

Tíz óra körül olasz nyelvű ének zendült fel. Piemonti zarándokok érkeztek, elcsigázottan, de erős és odaadó lélekkel.

Meztelen lábukat por borította. Sovány, kemény arcukban ragyogott a szemük. A nők fügefaleveleket aggattak fejükre a júliusi nap ellen. Egyesek polentát majszoltak; jöttükben legyek légióit riasztották fel, s azok most a kukoricakására szálltak. Ótvaros gyerekek rág­csálták az útközben szedett szentjánoskenyeret. Tömör, végeérhetetlen csapatokban érkeztek a piemontiak. Koldusszegények voltak, gyalog jöttek falvaikból. Valamennyien, férfiak s nők egyaránt, karmelita-barna skapulárét viseltek ruhájuk fölött. Csaknem mindenki énekelt. Egy fiúcska, aki betegség folytán oly kopasz lett, mint Caesar volt egykor, dorombjának patkóját fogai közé szorította, és jobbjával pengette a hangszert, így kísérvén a jámbor éneket.

Az egészségesek felváltva cipelték a betegeket. Egy aggastyán meggörnyedve hozott a hátán egy fiatalembert, akinek két lábát baleset zúzta pozdorjává. Ennek a fiatalembernek aligha fogja visszaadni a lábát Szűz Mária, bármilyen hatalmas is! De hát mit bánja azt a hivő? A Hit mindig vak.

Egy páratlanul szép leányt, kinek arca roppant sápadt volt, és szeplőkkel telis-tele szórva, hordágyon cipelt anyja és fivére.

Béna férfiak ugrándoztak mankóval.

Amikor megpillantották a kolostort, és meghallották a harangok szavát – a szerzetesek épp akkor kondították meg a harangokat -, új erőre kaptak a piemontiak. Az ének egyre forróbb lett ajkukon. Könyörgésük mind szenvedélyesebben szólt a Szűzhöz, és litániaszerűen ismételgették nevét:

Santa Maria…

Szemüket az égre emelték. Azt remélték talán, hogy odafönt, a mennybolt bal oldalán, vagy valahol jobbra, megjelenik napkoszorúval feje körül a Laghet-i Szűz, mint a fogadalmi képek sarkában…

Egy férfi, amikor a templom elé ért, fájdalmas kiáltással elvágódott, és vért hányt.

Egy asszony iszonyú epileptikus görcsben vonaglott odabent a kolostorban.

A zarándokok énekeltek. Tízszer egymás után körbejárták a kolostort. Amikor megkezdődött a nagymise, beléptek az aranyos díszektől és gyertyalángtól tündöklő templomba. Kéjjel szívták be a tömjén és viasz illatát, jámbor csodálattal bámulták a stukkódíszes, jezsuita stílusban épült aranyozott karzatot meg a csavart oszlopokat.

Egy kisgyerek, akit anyja karján cipelt, kiáltozni kezdett, és a templomhajó meg a kórus falaira aggatott kis hajók, mankók, arany- vagy ezüstszívek felé kapkodott. Játéknak nézte a fogadalmi tárgyakat. És hirtelen felkiáltott: „Bambola!” – és kis karjával a Csodatevő Szűz felé kalimpált, aki ékkövekkel kivarrt, merev bársonyruhában mosolygott odafönt az oltáron. „Bambola!” – sírta és kiáltotta a gyerek, vagyis baba – azt sírta, hiszen a csodatevő, imádott festett szobor az volt csakugyan.

A kórus szerzetesekkel telt meg. Egyikük papi ornátusban az oltárhoz lépett. A zarándokok és a barátok unisono énekeltek. A szerzetesek kiejtése épp olyan volt, mint a zarándokoké, akik ma reggel érkeztek gyalog Piemontból.

S amikor a miséző pap azt mondta: Dominus vobiscum, reszkető hangon válaszoltak a vén, görnyedt karmeliták.

Fiatalok is akadtak a szerzetesek között; bizonyára nem tettek még szent fogadalmat.

Egy fiatal, magas, vállas pap, kinek tonzúráját sűrű, barna haj keretezte, egy percre a templomhajó felé fordult; a leány, akit hordágyon hoztak, hirtelen felült, és így kiáltott:

- Amedeo! Amedeo! – majd elcsigázottan visszaesett párnáira.

Anyja és fivére ott buzgólkodott körülötte.

- Csoda történt! – suttogták a zarándokok. – Csoda! Apollonia, aki három éve meg sem moccant, felült!

A kórusban összerezzent a barát, s hirtelen elfordult. Az éneklők elhallgattak. Az Úrfelmutatás pillanata volt ez; akiben maradt még erő, térdre borult. A síri csöndben jól lehetett hallani az összezúzott lábú fiú jajszavát, amint gyógyulásért fohászkodik. Fiatalos hangja buzgón és szenvedélyesen csengett. Büszkén, tömören és tisztán csendültek a piemonti szavak:

- Könyörgök, Szent Szűz! én könyörgök, szegény nyomorék! én, a caganido – (a madár­fészkek ürülékét hívják így) -, gyógyíts meg! Add vissza a két lábam, hogy meg tudjam keresni a kenyeremet!

De hangja hirtelen megkeményedett és parancsolóvá lett.

- Hallod? hallod? Gyógyíts meg!

És káromló zokogással, üvöltő átkozódással folytatta:

- Gyógyíts meg! sacramento! vagy összetöröm a pofádat!

Ebben a pillanatban csilingelni kezdett a csöngettyű és mindenki lehajtotta fejét; a pap a magasba emelte az ostyát. A nyomorék imádkozott, és káromkodott. A csöngettyű harmad­szorra is csilingelni kezdett. És ekkor ismét felkiáltott valaki:

- Amedeo! Amedeo!

A zarándokok felkapták fejüket, s látták, hogy Apollonia megint visszaesik a hordágy párnáira.

A kórusban megfordult a pap. Kinyitotta a rácsot, és a beteg leány felé sietett.

- Amedeo! Amedeo! – suttogta Apollonia.

A szerzetes piemonti tájszólással, nyersen kérdezte:

- Mit akarsz tőlem?

S a leány így felelt:

- Basmé… (Csókolj meg.)

A szerzetes egész testében reszketni kezdett, szemébe könnyek szöktek. Apollonia anyja félénken nézett rá, s a leányra mutatott:

- Beteg – mondta.

És megismételte:

- Beteg! beteg! Marota! marota!

Apollonia bágyadtan nézte a barátot, és azt suttogta:

- Basmé, Amedeo! Mióta elmentél a faluból, olyan sötét minden, mint a farkas torkában.

És anyja megismételte:

- …Schďr cmé’n bucca a un luv.

A szerzetes a beteg leány fölé hajolt, szelíden megcsókolta, és azt mondta:

- Apollonia…

És a leány azt suttogta:

- Amedeo…

Az anya pedig így szólt:

- Amedeo… most még elhagyhatod a kolostort. Gyere vissza velünk! Meghal, ha nem vagy mellette.

És a szerzetes azt ismételgette:

- Apollonia…

Aztán felegyenesedett; döntött; két kézzel megfogta skapuláréját, kibújt belőle, és a földre dobta. Kioldotta kötélövét, kigombolta csuháját, és úgy állt ott, mint egy kemény piemonti munkásember, trikóban és vörös gyapjúövvel összefogott kék kordbársonynadrágban.

A templom mélyén kuncogtak a monacói lányok – beszédükből csak annyit lehetett hallani: „Piafou! Piafi!” A piemontiakat csúfolják így.

A kisgyerek, aki az imént babának nézte a Szüzet és játszani akart vele, sírva fakadt. Anyja hangosan összeszidta, mert a kicsi nyakából eltűnt a szalagról az ökölbe zárt korall-kéz, amely megvédi a gyereket a gonosz varázslatok ellen.

A szerzetes a zarándokokat nézte. A testvérük vagyok, gondolta, ugyanolyan ruhát hordok, mint ők, ugyanazt a nyelvet beszélem, mint ők. És a zarándokok rajongva nézték a barátot, és azt suttogták:

- Csoda történt…

Amedeo intett Apollonia fivérének. A két fiatal férfi lehajolt, hogy fölemelje a hordágyat.

A nyomorék felüvöltött:

- Sacramento! gyógyíts meg! te dög! te szuka! gyógyíts meg, vagy a pofádba köpök!

És Amedeo emelt hangon így szólt:

- Jöjjetek. Visszamegyünk Piemontba.

És a hordágyat cipelve elindult. Mögötte pedig így kiáltott a zarándokok tömege:

- Csoda történt!

Amikor kiértek a templomból, Apollonia halálra rémült tekintettel feküdt a hordágyon, és azt lihegte:

- Basmé, Amedeo!

Amedeo a földre tette a hordágyat, és letérdelt. A leány megfogta a kezét, és erőtlenül vissza­rogyott. A férfi szenvedélyesen megcsókolta, és gyengéd szavakat suttogott. Egy orvos, aki kíváncsiságból vett részt a zarándokúton, odalépett, és megvizsgálta a szerencsétlen leányt.

- Vége – jelentette ki azután. – Meghalt.

Amedeo halottsápadtan felegyenesedett. A piemontiakra nézett; megdöbbenve és lesújtva hallgattak az emberek. Aztán megrázta az öklét a vakítóan kék ég felé, s így kiáltott:

- Rossz ez a világ, keresztény testvéreim!

És visszatért a kolostorba. Örökre visszatért…

Az asszonyok keresztet vetettek, a férfiak megcsóválták fejüket, és a barát fájdalmas kiáltását ismételgették:

- Fradei cristiang, ir mund l’é mal fâa!

Az anya elhessegette halott leányának szeméről és szájáról a legyeket. Az istállókban türelmetlenül kapáltak az öszvérek. A fogadók konyhájából edénycsörömpölés hallatszott. A kolostorban még mindig a szomorú litániát énekelték, egyre csak a Szűzanya neve hallatszott:

Santa Maria…

Új zarándokok érkeztek. Akik korábban jöttek, boldogan indultak haza; a derekukat övező óriási rózsafüzér szemei nagyobbak voltak, mint egy-egy dió. A távoli szálerdőből szabályos időközökben békés, monoton kakukkszó hallatszott…

(Ford.: Réz Pál)

A négy francia, aki most az alsó malomban lakott, egyetértett abban, hogy ez a reménység egyszer csak valóra válik, s közöttük az egyik, aki molnárnak vallotta magát, s a becsület­rendet hordta, még a hadnagyot is felülmúlta abbéli igyekezetében, hogy nyelvével csatázzon a dicsőséges császárért. Látható volt, hogy ez a szájhős más vonatkozásban is lefőzni igyekszik a hadnagyot. Legalábbis a féltékeny Jambrieu úgy látta, hogy közte és Anna közt, visszataszító külseje ellenére, egy mind gyengédebb kapcsolat szálai szövődnek, s már többször is azon volt, hogy a tolakodóval szemben érvényre juttassa – vélt – előjogát.

A molnár sehol sem érezte magát jobban, mint ennek a négy embernek a társaságában, akiknek ugyanaz volt a bálványa, mint neki, s akik jócskán belaktak az asztalánál. Minél inkább kerülték mostanában az emberek politikai meggyőződése miatt, ő annál inkább kitartott mellette, azok a kósza hírek, amelyek a szövetségesek előrenyomulásáról szóltak, annyira hidegen hagyták, hogy Anna és Jambrieu eljegyzését a mai napra tűzte ki.

Arra számított, hogy elhatározása lányánál heves ellenállásba ütközik, s nem kevéssé csodálkozott, mikor Anna közönyös arccal tudomásul vette atyai parancsát, s külön utasítás nélkül hozzálátott, hogy ellássa a családi ünnep megtartásához szükséges házi munkákat. A molnár azt hitte, hogy lánya végre észre tért, mert a szemében egy francia vámtiszt világjárt úriembernek tetszett, s úgy vélte, hogy ha egy német leányka egy ilyen emberrel házasságra lép, „ragyogó partit” csinál.

Kevés vendéget hívtak meg, de az atyafiság és cselédség olyan nagy számban jelent meg, hogy rövidesen élénk beszélgetés alakult ki, amely éjfélkor, amikor az ünnepélyes eljegyzésnek be kellett következnie, a jó pár pohár bor következtében zajos vidámságba csapott át.

Csak Jambrieu nem osztotta az összegyűltek hangos jókedvét, túlságosan is jól látta azokat a szempillantásokat, amelyeket Anna és a légionárius váltott titokban. Amennyire kedvelte ez utóbbit az első napokban, annyira ellenszenvesnek találta most, s már-már azon volt, hogy egy éles szót vessen oda neki. Ettől csak az a tudat tartotta vissza, hogy a szépséges leány most már bizonyosan az övé. Próbálta tehát legyőzni féltékenységét, s megragadott egy teli poharat, hogy köszöntőt mondjon a császárra. Mindenki csatlakozott a „vive l’empereur” üdvkiál­táshoz, csak a légionárus bukott az asztal alá, mintha ott keresgélne valamit.

Most a molnár is felállt, hogy pohárköszöntőt mondjon. Gúnyos hangon beszélt a franciák ellenségeiről, s felszólította a násznépet, hogy igyon az ellenfél vesztére. Mindenki eleget tett a molnár felhívásának, csak a légionárus maradt nyugodtan ülve, poharát ujjai közt forgatva.

- Hé! – szólt rá Jambrieu. – Odaragadtál a székhez?! Mit jelent ez, hogy meg sem mozdulsz?

- Ez aszt jelent, hogy Napóleon van perdü, Napóleonnak lüttek, Napóleonnak vége! – felelte az a maga tört németségével. Ezek a szavak óriási feltűnést keltettek. Hallatlan dolog volt, hogy valaki így beszéljen a császárról. Jambrieu olyan mozdulatot tett, mintha rá akarna ugrani a csirkefogóra, de ebben a pillanatban valaki feltépte az ajtót. Egy vámos lépett be, teljes felszereléssel, s a hadnagynak egy zárt levelet adott át.

Jambrieu megnézte a borítékot. A levelet parancsnoka küldte. Elolvasta, és arca egyszeriben fakóra vált.

- Itt az ellenség! – kiáltotta. – El kell mennünk! Előre, a hegyekbe, míg a császár újból reájuk csap, és megsemmisíti őket!

Jambrieu odasietett az ajtóhoz, de visszatántorodott, mert ennek keretében magasra nyúlva ott állt a légiós, és reá szegezte pisztolyát.

- Várj egy kicsi, hadnagy úr! – mondta az, s mosolygott. – A menasszon itt marad!

- Hogyhogy? – kérdezte elképedve a tiszt.

- Ez aszt jelent, hogy franciáknak vége, és a hadnagy úr is vége!

- Végem? Nekem?

- Oui vége, vége, úr!

- Vissza, te csibész! Hagyd a buta vicceidet, nincs rá időm, hogy végighallgassam őket.

- Úgy, a hadnagy úrnak kellen szalad, szalad ki a hegyekbe a colonok elől, a choucroute megesz minden franciát és fámost. Hélas, a hadnagy úrnak kellen marad, ebben a chambre, míg jönni colon!

Jambrieu torkon akarta ragadni, de a légiós visszataszította. Aztán letépte a fejéről a parókát, arcáról a szakállt, és ledobta ócska mellényét is. Rémült kiáltás szakadt fel az összegyűltek torkából, mert a sebesült francia helyett Franz állt előttük, aki egy gyors mozdulattal kirántotta a tiszt kardját hüvelyéből. Fekete mente volt rajta, vörös zsinórozással, melyből félhold alakban álltak ki váll-lapjai. Sötét bőrövébe több fegyvert dugott, és tartása annyira fenyegető volt, hogy egyetlen francia sem merte magát rávetni, annál is kevésbé, mert azt az egyenruhát, amit hordott, túlságosan is jól ismerték: a Lützow-huszárok viselték.

A bátor német Jambrieu kardját a falhoz támasztotta, s másik kezébe is pisztolyt vett. A két pisztoly kakasa kattant, csak az ujjak gyenge nyomása kellett, s mindkettő elsül.

- Most már megismer, hadnagy úr? – kérdezte Franz komolyan. – Valamikor el akart fogni egy csempészt, most ön van az ő hálójában. S most ide figyeljenek, emberek! Aki nem teszi azt, amit mondok, azonnal lelövöm!

Franz arcáról elszántság tükröződött, látták, hogy komolyan beszél, s ezért mikor nyersen, röviden megparancsolta: „Leülni!”, Jambrieu kivételével, mindenki igyekezett előző helyét elfoglalni.

- Hadnagy úr, lövök! Üljön le! Egy… kettő…

Az ijedt hadnagy nem várta meg, hogy a végzetes „három” elhangozzék.

- De hát végül is mit akar tőlünk? – kérdezte csendesen, miközben leült székére. – A haja szálát sem akarjuk meggörbíteni, csak engedjen utunkra!

- Még sok beszélnivalóm van önnel – nevetett a vitéz Lützow-huszár. – Egyebek közt köszönöm önnek azt a részletes felvilágosítást, amit nekem dicső honfitársainak helyzetéről adott.

- Mille tonnerress!¹ - átkozódott hangosan a leleplezett vámtiszt.

- Továbbá azt is köszönöm, hogy a tó jegére oly jól látható jelet karcoltak. Másként nem találtam volna meg olyan könnyen azt a vasládikót, amit önök ott elrejtettek.

- Sacrébleu!² – a tiszt felugrott. – Mennem kell, a fickó mindent tud! En avant, emberek, üssétek le! Meg kell mentenünk a hadipénztárt!

Nem jutott messzire, a rászegeződő pisztolycső megállította.

- Leülni! – mondta keményen Franz. – A hadipénztárra önnél derekabb embereknek lesz gondja.

A hadnagynak villámlott a szeme, de engedelmeskednie kellett, ha életét menteni akarta.

Franz most az alsó malmoshoz fordult.

- Most pedig magán a sor! A győztes colonok pillanatokon belül megszállják a házát. Emlékszik még, hogy mit kívánt ezelőtt nekik s mit a franciáknak?

A molnár elsápadt, nem tudott mit válaszolni.

- Sorsa a viselkedésétől függ. Nincs időm hosszas eszmecserére. Válaszoljon tehát röviden és tömören: szabad még a lánya?

- Igen – felelte reszketve a molnár.

- Önök itt épp egy eljegyzést kívántak megünnepelni. A hadnagy úrnak erről le kell mondania! Gyere ide, Anna!

A lányka, aki ijedten szemlélte a történteket, odalépett a Lützow-huszárhoz. Az megfogta kicsi, remegő kezét.

- Alsó malmos úr, ön tudja, hogy mi ketten szeretjük egymást. Adja hozzám nőül a lányát!

A molnár hallgatott.

- Feleljen! Adja vagy nem?

A kérdezett némán pillantott körbe…

¹)A mennykőbe!
²) Teringettét! A hétszentségit!

(Ford.: Németh Tibor)

- A maguk pártja gyönyörűséges egy párt. Ha valami gazembert levágnak az akasztófáról, az első dolga, hogy képviselőnek lépjen föl a maguk pártjának programjával.

Kricka úr csak ennyit válaszolt:

- Majd még találkozunk, Hustoles úr.

Hustoles úrnak bölcs politikai nézetei mellett még egy fekete kandúrja is volt, amely nap­hosszat ott üldögélt szatócsboltja küszöbén. A kandúrt az egész környéken ismerték, az emberek tisztelték a csillogó fekete szőrű egérvadászt megfontolt és barátságos viselkedéséért, jókedvéért és tisztaságáért, amelyről tudvalevő, hogy fél egészség. Nem kevésbé méltatták bizalmas magatartását, és esze ágába se jutott volna senkinek, hogy a köztiszteletben álló kan macskának valaha is ellensége támadhatna.

Márpedig ez az ellenség hamarosan jelentkezett Kricka úr személyében, aki Hustoles úrral folytatott emlékezetes politikai eszmecseréje után megparancsolta nyolcéves fiának:

- Pepík, ha meglátod azt a fekete dögöt a tökkelütött Hustoles boltja előtt, lépj a farkára!

Van-e gyerek, aki ne hajtana végre szíves örömest ilyen parancsot?

Pepícek ment, sőt rohant, rátiport a kandúr farkára, sőt pusztán magánszorgalomból úgy össze­köpdöste a meglepett állatot, hogy egy jólelkű asszonyságnak, aki az utca túlsó oldaláról nézte a merényletet, majd megszakadt a szíve bánatában.

Pepík ártatlan gyermeklelkében a végzett munka örömével hazafutott. A kandúr kezdetben nem tudta, mire is vélje a dolgot, aztán hosszas töprengés után rájött, hogy fáj a farka, és hogy az se volt kellemes, amikor a gyerek a szájából telizáporozta a bundáját. Estére már határo­zottan úgy érezte, hogy meggyalázták, és komoly csorba esett a becsületén…

Föltette magában, hogy a jövőben óvakodni fog ettől a fiútól.

Pepícek hőstettéért egy krajcárt kapott az apjától, és hasonló jutalommal kecsegtették, ha tovább folytatja a megkezdett hadjáratot. Kricka úr ugyanis a kandúrban látta megtestesülve az ellenpártot, hisz az állat politikai ellenlábasának tulajdona volt. Pepík tehát tulajdonképpen nem a macska farkát tiporta, hanem az egész ellenséges politikai pártot, és nem a macskát köpdöste le, hanem az említett párt valamennyi hívét is, akik közé a fekete kandúr gazdája tartozott.

Pepícek vidáman folytatta a politikai harcot.

A kandúr a boltajtó előtt ül, úgy látszik, békésen szundikál. Pedig dehogyis! A kandúr csak színleli az alvást, ezt azonban senki sem veheti tőle rossz néven, hisz nem járt iskolába, és nem magyarázták meg neki, hogy a képmutatás bűn…

A kandúr tehát ártatlanul alakoskodik, Pepícek odasettenkedik, a farkára lép, és leköpi a fejét.

Ebben a pillanatban azonban a kandúr felugrik, és beleharap Pepík lábába. Aztán dühösen fújva fölmászik a gyerek nadrágján, karmolja, tépi, morog és nyávog, beleharap a fülébe, aztán lemászik a hátán, farkát büszkén magasra emelve komolyan visszaballag a bolt küszöbére, leül, és megfontoltan dorombolni kezd.

Amikor Pepík véresre karmolt képpel, összeharapdált füllel és lábbal hazaért, Kricka úr diadalmasan felkiáltott:

- Hála istennek, végre a kezembe kerültél, Hustoles!

Fogta a fiát, vitte egyenest a rendőr-igazgatóságra, ahol a rendőrorvos megvizsgálta Pepíket, jegyzőkönyvet vett fel az esetről, a rendőrbiztos pedig elrendelte, hogy tartóztassák le a macskát, és vessék alá állatorvosi vizsgálatnak.

Két rendőr tüstént fel is kerekedett, a törvény nevében letartóztatták a kandúrt, mivel pedig a tettes meg akart szökni, és karmolászva, dühösen fújva tiltakozott a rendőrségi végzés ellen, kénytelenek voltak elküldeni a tolonckocsiért, abba zárták a kandúrt. A letartóztatott közben hivatalos személy elleni erőszak bűntettében is vétkesnek bizonyult, miután beleakaszkodott az egyik rendőr egyenruhájába, sőt veszett fújásával meg is sértette becsületükben a kötelessé­güket teljesítő rendőrségi közegeket. Hogy tulajdonképpen mit is fújt, azt nem sikerült megállapítani.

A kandúrt tehát elvitték a műszaki tudományok mezőgazdasági alosztályának állatorvosi szakosztályára, a rendőrök hivatalos jelentést tettek viselkedéséről:

- Amikor érte mentünk, karmolt, harapott és nyávogott. Üzentünk a tolonckocsiért, és elkese­re­dett ellenállását legyűrve, betuszkoltuk a kerekes kosárba. Dulakodás közben le akarta tépni a derékszíjunkról a pisztolyt.

Minderről jegyzőkönyvet vettek föl, aláírták, felülbélyegezték, és elküldték az államügyész­ségnek. Az államügyészségen úgy találták, hogy Hustoles úr kihágást követett el, mivel nem ügyelt kellően állatára.

Először is, a kandúrt nem tartotta pórázon, és nem látta el szájkosárral. Másodszor, az eset választás idején történt, amikor az állat hajlamos a veszettségre. Megállapítást nyert továbbá, hogy Kricka úr, a kandúr által megtámadott Pepík apja és Hustoles úr, a Kricka úr fiát megtámadó fekete kandúr tulajdonosa között hosszabb ideje politikai feszültség áll fenn. Az államügyészség ezért bizonyítottnak tekinti, hogy Hustoles úr kandúrja szándékosan járt el, amikor gazdája politikai ellenfelének fiát megsebesítette, és ezt a szándékát sikerrel véghez is vitte. Mivel pedig az 1801. január 8-iki érvényes osztrák törvény értelmében a kandúrok gyöngeelméjű személyeknek tekintendők, akikért gazdájuk vagyonával és életével felelős, a vétség kizárólag Hustoles urat terheli.

Időközben a műszaki tudományok mezőgazdasági alosztályának állatorvosi szakosztályán megvizsgálták a kandúr testi és szellemi állapotát, és az iratokat eljuttatták az állam­ügyészségre. A bizonylat a következőképpen hangzott:

2145/65. sz.

František Hustoles úr

A megvizsgált egyén erős csontú, jól táplált, de csonthártyagyulladásban szenved, harapása életveszélyes lehet. Ezért kívánatos, hogy az illető kivégeztessék.

Dr. M. Kašpárek

Az államügyészség az iratot a rendőr-igazgatóságra továbbította, ahol a bizonylatot tüstént besorolták a Hustoles úrra vonatkozó mappába.

A kandúrt időközben visszaadták Hustoles úrnak.

Elképzelhető tehát a szerencsétlen szatócs családjának megrökönyödése, amikor hajnali öt órakor négy rendőr állított be a házba, és magával vitte a boldogtalan Hustolest. A rendőr-igazgatóságon egy komoly képű őrmester nem valami barátságosan megkérdezte tőle:

- Maga František Hustoles?

- Igenis, én vagyok az, nagyságos úr.

Egy fiatal rendőr szeme sarkában könny csillant.

- Maga ne bőgjön, hanem adja ide a Hustoles-ügy iratait – förmedt rá az őrmester.

Odaadta.

- František Hustoles, felolvasom magának a helytartóság 1911. június 15-én kelt 75 289 számú rendeletét:

František Hustoles ügyében a 2145/65 számú állatorvosi bizonylat alapján elrendeljük, hogy az illetőt haladéktalanul kivégezzék. E végzés ellen a marhapestisről szóló, 1867. február 12-én kelt törvény ötödik szakasza értelmében fellebbezésnek nincs helye.

Vanicek
császári és királyi
helytartósági tanácsos

- Amint hallotta – jelentette ki a boldogtalan férfiúnak a rendőr őrmester -, az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Írja meg a végrendeletét, és ne bőgjön. Előbb-utóbb úgyis kivégezzük, csak arra várunk, hogy Bécsből megkapjuk az ítélet jóváhagyását, és utasítást arra nézve, hogy milyen módon hajtsuk végre.

Valóban kíváncsi vagyok, hogy keveredett ki a csávából Hustoles úr.

Végy egy jó nagy adag zenei profizmust, bolondítsd meg mediterrán temperamentummal, életszeretettel és szerénységgel, adj hozzá kiváló zenészeket, majd az egészet fűszerezd egy csipet kuriózummal.

Az eredmény?

Zsúfolásig telt nézőtér, mesterien komponált zene, profi előadás, mind ez lélegzetelállítóan szép környezetben, mint a Taj Mahal, a Tiltott Város, Akropolisz, Kreml, vagy akár a Royal Albert Hall

A  Görögországban született zenész volt az első, aki a nyugati világból elsőként adhatott koncertet Pekingben a Tiltott Város falai között, és a  kínai vezetést annyira lenyűgözte a hely szelleméhez kapcsolódó zenei harmónia és improvizáció, hogy nagyra becsülésük jeleként felajánlották a zenésznek, hogy örökbe fogadhat egy óriáspandát. Rendkívüli dolog ez, mert eddig csak nemzetek, kaptak a kínai kormánytól ilyen felkérést.

Yanni 2011-ben nagy sikerű koncertet adott Budapesten is

-via