Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- próza » Fehér Klára: Az én fiam

Fehér Klára: Az én fiam

FEHERKL– Mert nagyon jó ember az én fiam. Huszonöt éves volt az én fiam, amikor elment Kaliforniába, most már derék nagy ember az én fiam, betöltötte a negyvenkettőt. És nagyszerű ember az én fiam, amikor a rosszindulatú szomszédok azt kérdik, hogy és mit küldött magának Kaliforniából a maga híres, nagy fia, visszakérdezem, hogy és magának Ceglédről és Kispestről mit küldött a fia? Miért kellene egy gyereknek küldeni, amikor hál istennek mindenünk megvan? Ma estére is karfiollevest főzök, és tegnap krumplilevest főztem. És küldött már énnekem az én fiam egyszer háromezer forintot, amikor szereltettük a gázt, és egyszer ezer forintot az IKKÁ-val, amikor az apja hetvenedik születésnapja volt. Csak írni nem szeret az én fiam, inkább küldte a pénzt a gázszerelésre, de írni nem ír. Mert nagyon sokat dolgozik. De egyszer üzent egy illetővel, aki onnan jött. Hogy ő nem ír, de azért gondol ránk. És hála istennek, hogy nekem olyan jó fiam van, mert tudom, hogy egyszer haza fog látogatni, és azt fogja mondani: „Mama, ne járjon maga háromszázért a lottóba éjszaka dolgozni”, és venni fog nekem egy szép meleg télikabátot, mert ilyen jó gyerek, csak éppen írni nem szeret az én fiam…

-- próza

Nincs hozzászólás to “Fehér Klára: Az én fiam”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)