Kezdőlap » - I R O D A L O M » - Rajnai Lencsés Zsolt művei » Törékeny időlovagok…

Törékeny időlovagok…

25 október 2012

Néha a szenvedéstől menekülünk… Benne vagyunk egy élethelyzetben, s a “rossztól-el” mozgás motivál minket. Ez az elsődleges, semmi más! “Bárhova, csak innen el”, – érezzük. És azután lépünk valamerre. Majdhogynem mindegy is merre, csak innen el… S ilyenkor nem látjuk az állapot napos oldalát (pedig lehet, hogy van neki olyan is), csak az árnyékost… Azután később, amikor már hónapok, évek teltek el, s már réges-rég másik állapotban vagyunk (talán ott, ahova “elléptünk”, elszaladtunk, vagy még annál is messzebb), az agy ravaszul kezd működni. Esetenként visszavágyakozik, s megjelenti a hajdani állapot napos oldalát! És akkor az árnyékosról felejtkezik el! Pontosabban, tudja, hogy volt az is, de akkor “nem érzi”. Mert az érzelmek súlya és keresztje nem nehezül már rá. S mikor elkezdi a hajdani állapot napos oldalt ízlelgetni, szépnek, vonzónak látja azt. S elfeledkezik a kérdésről: miért is menekültünk el abból? Persze nyilván sokkal nagyobb az esélye annak, hogy az értelem, de még inkább az érzelmek játszanak velünk, s érzéseink azok, melyek megcsalnak minket, mint annak, hogy a hajdani valóság állapotára éreztünk rá helyesen! Hisz, ha olyan jó lett volna a hajdani állapot, nem menekültünk volna abból fejvesztve, nem éreztük volna az “innen minél előbb el!” érzést… Lám, milyen ravasz az agy, s milyen csalárd a szív…

Persze az is érdekes, hogy döntéseink mily’ fura kis szalmalángok… Hozunk egy döntést, amit azután követ egy gyakorlati lépés. Annak aztán azonnal vannak, lesznek következményei, s ezek a következmények visznek minket tovább valamilyen irányba. Van, hogy megerősítik a döntést, van, hogy meggyöngítik. De egy biztos: beindul a sodrás mechanikája. Valamerre sodornak minket az események, és újabb és újabb döntéseket generálnak, melyek tovább erősítik a döntést. De mi van akkor, ha ez eredeti döntés hibás volt? Ha rossz irányba léptünk? És az ennek hatására tett gyakorlati lépés és lépések következményei, melyek beindultak, olyan formán és olyan áron vittek minket tovább, hogy a tévedést, az eredeti tévedést erősítették meg egyre jobban? “Hm, mi lenne?” – gondolhatnánk. “Semmi! Ez van és kész! Ez már sosem derül ki!” De én csak annyit akartam  érzékeltetni, hogy mennyire sodródó az életünk, mennyire magunk se tudjuk sokszor, hogy hova fut ki sorsunk… “Kár ezen sopánkodni?” “Lehet!” Szalmalángok vagyunk… Molyok, lepkék… az Idő és a Sors játékszerei… Ütődünk, repdesünk, vergődünk, néha boldogok is vagyunk, azután csendben kihunyunk… Talán ezért is kell örülni tudni a mának, s nem a tegnap hibáin sopánkodni. No persze mértékkel értem én ezt! Nem valami eszetlen hedonizmusra gondolok, olyanra, ami magasan ejt arra amit tegnap tett (vagy arra, hogy ma éppen kin gázol át), mert ad hoc érzelmei viszik fejetlenül! Dehogy! Inkább csak arra gondolok, hogy a múlt sebein kár nagyon sokáig keseregni. Mert igen, kell átgondolni, kiértékelni, tanulni belőle, de beledögleni azért mégsem érdemes. Inkább a jövőre kell figyelni, arra, amit a ma teremt meg; tehát – éppen ezért – a mára is pillantani kell! És örülni kell tudni annak! Átélni, átérezni ami adatott… Remek dolog ám ez! :) A múltban vánszorogni, bolyongani, – megkínozza magát vele az ember. Persze vannak kivételek. Például, ha egy szerettünk meghal, azt mondjuk, “örökké szívünkben él”. Ez szép, és így helyes! De nem az ilyen esetekre gondolok! Sőt, van más is, ami megéri az emlékezést, még akkor is, ha fáj. De mégis csak meg kell tanulni értékelni a mát is, és örülni annak tiszta szívből! Hálásnak lenni az Istennek, vagy a Sorsnak (attól függően ki miben hisz) azért ami adatott, mert ennek örülni tudni szintén hatalmas ajándék, és nem utolsó sorban érett lélekre vall! Kár volna leélni úgy az életet, hogy mindig csak készülünk a boldogságra és csak emésszük, rágjuk magunkat a múlton. Úgyis törékeny időlovagok vagyunk… Rohanunk az időben, öregszünk, repülnek éveink, születnek fájdalmaink, és a halál pallósa zuhanásba kezd… Bizonyára létezik értelmes, erényes Carpe diem… Élni kellene íratlan törvényei által… (Rajnai Lencsés Zsolt)

- Rajnai Lencsés Zsolt művei

Nincs hozzászólás to “Törékeny időlovagok…”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)