Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- érték » Gabriel García Marquez idézetek

Gabriel García Marquez idézetek

5 november 2010

Az emberek nem egyszer és mindenkorra születnek meg azon a napon, amikor az anyjuk a világra hozza őket, hanem az élet újra meg újra rákényszeríti őket, hogy megszüljék magukat. (Szerelem a kolera idején, 1985)

Az ember a maga kiszámolt homokszemeivel jön a világra, és azok a szemek, amelyeket bármi okból, önmaga vagy más miatt, szándékosan vagy kényszerűségből nem használ fel belőlük, örökre elvesznek. (Szerelem a kolera idején, 1985)

A valódi emlékek gyakran hihetetlenek, a csalfa emlékek viszont néha annyira meggyőzőek, hogy képesek helyettesíteni a valóságot. (Különös zarándokok, 1992)

A szegénység a szerelem szolgálója. (Száz év magány, 1967)

A világ minden kincséért sem cserélném el azt a gyönyört, amit a kínjaim okoznak. (Bánatos kurváim emlékezete, 2004)

Egypercnyi kibékülés többet ér, mint egy életre szóló barátság. (Száz év magány, 1967)

A jó öregkor nem más, mint tisztességes szerződés a magánnyal. (Száz év magány, 1967)

Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni. (Azért élek, hogy elmeséljem az életemet, 2002)

Aki egyszer hitt, abból sohasem lesz teljesen hitetlen ember. (…) Mindig megmarad benne a kétség. (Száz év magány, 1967)

A jövő igenis áttetszővé válik az időben, és látható lesz, akárcsak a fény elé tartott papírlap másik oldalán az írás. (Száz év magány, 1967)

Share

-- érték

Nincs hozzászólás to “Gabriel García Marquez idézetek”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)