Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- vers » Gősi Vali: Fájó hajnalok

Gősi Vali: Fájó hajnalok

30 március 2011

a legfájóbbak
mégis a reggelek
ahogy az álomból
minden születő
hajnallal
hosszan
a messze
tűnő emlékek
után révedek
hiába kelteget lágy fényű napmeleg és a friss ezüstös
selymű hópihék sem simítják már bársony-szelíddé homlokom
a fájdalomtól
görcsössé
szikkadt
ráncokon
a boldogság
legfeljebb
gyáván néha
átoson
és marad nekem
a vágy
a sejtelem
már örökké
ismeretlenül
nyomában
jeges űr és
betölthetetlenül
a tátongó hiány

-- vers

6 Comments to “Gősi Vali: Fájó hajnalok”

  1. Köszönöm…

  2. Én köszönöm, h. fent lehet nálam!!

  3. Ez csodálatos vers, még szomorúságában is, Valika!

  4. Szívből örülök, ha így érzed, Ica Drága. Köszönöm.

  5. Nagyon szép!

  6. Sebestyén Botond – Köszönöm, örülök neked nagyon :)

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)