Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- próza, Irodalmi próza - Rieger Ilona rovata » Gyarmathy Zsigáné: Erzsike madara

Gyarmathy Zsigáné: Erzsike madara

19 június 2011

I.

Erzsike három éves. Lenszőke a haja, lenvirágkék a szeme, cseresnyepiros az ajka és van neki egy sárga üvegből való kis madara. De az a kis madár nem tud úgy csicseregni, mint a kalitkában levő sárga kanári, pedig Erzsike egyre biztatja:

– Na, énekelj már te is, mert Ejzsike úgy szejeti!

És a sárga üvegből való madár még sem énekel.

Erzsike ekkor elhatározza, hogy iskolába adja a madarát.

Tudja ő, hogy ott szoktak tanulni; látott nagy gyermekeket, lehettek már 6-7 évesek is, hogy mentek az iskolába megtanulni azt, a mit még nem tudtak.

Na hát!… Szép csendesen oda húz egy széket a kalitkához, rája kapaszkodik, kinyitja a kalitka ajtaját:

– Na, jó kanári, tanítsd meg az Ejzsite madaját énekelni, adok érette cukrot, pipehúrt! – És beteszi a madarát; de elébb meghagyja neki, hogy jól tanuljon.

Mert Ejzsite úgy szejeti.

De a kis madár rossz tanuló, nem tud megtanulni egy hangot sem, pedig hogy várja, lesi a kis leány: Csúnya, rossz madár! Nem is kell már Erzsikének; inkább megkéri a jó angyalt, hogy hozzon neki egy énekelni tudó madarat.

Azt mondják, hogy nemsokára megindulnak az angyalkák, bekukucskálnak az ablakon, kulcs­lyukon, hogy melyik házban milyenek a gyermekek, hova vihetnek karácsonyfát, a zöld karácsonyfán száz és egy ajándékot? Azaz egy legyen az éneklő kis madár. Jó angyalka úgy legyen!

És Erzsike nem szól senkinek; de magában mindig csak arra gondol, hogy száz lángocska közül majd kirepül egy kis madár és elkezd énekelni, csicseregni! – Hol van az én kisasszo­nyom, hol van Erzsike? Hozzá jöttem, hol van? És akkor Erzsike azt mondja: Itt vagyok, itt vagyok. A tenyerébe veszi, megcsókolja s édes cukorral kínálja: Csak jönne már az a karácsony este! Hol is késik annyit?

– Még nincs készen a fehér bundája, – mondja apa – arra vár. – És mikor a hó elkezd sűrű pelyhekben omlani, Erzsike elkezd örömében tapsolni:

– Készül a bunda, készül a bunda!

És immár el is készült. Karácsony este magára öltötte és megjelent; vitt a nagy házakba nagy karácsonyfát, a kicsinyekbe kicsit. Erzsikéékhez éppen száz lángocskával lángolót. A zöld fenyő lengő aranyszálai között piros almák, piros cukrok, fénylő apróságok csillognak, a fa alatt hajas babák, kocsik, edények és mindenféle gyönyörűségek hívogatják a kis leányt. És fenn a fa tetején aranyos fátylát szétterjesztve, libeg egy szárnyas angyal, a kinek lenszőke a haja, lenvirágkék a szeme és cseresnyepiros az ajaka, éppen mint Erzsikének, csak éppen hogy nem pityereg úgy, mint Erzsike.

Apa az ölébe kapja. – Mi lelt aranyos kis bogaram? Hiszen téged szeret a jó angyal, lásd, mindent hozott!

– De nem hozott csicsergő madarat, pedig Erzsite azt kért tőle.

Ekkor a nagymama oda megy a kis leányhoz, megfogja a kezecskéjét. – Jer csak velem bogárkám, hátha hozott azt is.

Kis mama fehér csipkés ágyban fekszik, nagymama felvesz mellőle egy csomó csipkét, a miben egy piros kis baba van.

– Na, kicsi unokám, itt van az éneklő madarad, ezt is a jó angyal hozta ma este.

A kis leány örül neki nagyon és sürgeti, hogy énekeljen hát, mert – Erzsite úgy szejeti!

Kisvártatva a baba elkezd énekelni, Erzsike pedig kiabálni:

– Sir, sir! A madár sir, Ejzsite nem szejeti! Adják vissza az angyaloknak, hozzon mást!

És másnap is, meg azután is, sok-sok nap, mindig csak arra kéri az angyalt, hogy vigye vissza a síró madarat és hozzon helyébe mást: a melyik csicsereg, a melyikkel játszani lehessen.

II.

Hogy a csicsergő madár helyett síró madarat hozott az angyal, annak már éppen egy éve. Erzsike ott ül a kandalló előtt egy lombos fehér pokrócon: az a hímező; apró papirkákat szaggat szét, feldobálja: esik a hó!

– No hát, jöhet már az angyal… vajon most elviszi-e azt a síró madarat és hoz helyébe olyat, a melyikkel játszani lehessen?

Az ajtó függönye meglebben és a sötét bársonyból egy fehér baba hömpölyög elé; széttárt karocskáival tartja az egyensúlyt első kirándulásához; gyorsan billeg előre és nevetve kiáltja: Ete…. Csecse!

Erzsike megérti, hogy az annyit tesz – Erzsike szép! És a baba a mint így széttárt karokkal röpül felé, éppen olyan, mint volt egyszer régen, régen a múlt karácsony estéjén az a szép angyal, a ki ott lebegett a fenyőfa tetején. Éppen olyan, nagyon szép s még hozzá milyen ked­ve­sen csicsereg. Egészen közel van már és nevet; de olyan szépen, hogy úgy még a madarak sem tudnak; akkor egyszerre csak odaveti magát az Erzsike karjaiba, megöleli a nyakát és piros kis ajkait az arczára tapasztja. Erzsike is megöleli, csókolgatja és azt érzi, hogy nagyon, nagyon szereti azt a kis öcsikét, a ki olyan szépen csicsereg, el sem bocsátja többé és együtt fognak játszani mindig, mindig!

Még átölelve tartja, midőn úgy tetszik, mintha szárnysuhogást hallana. Az ablak felé néz: künn fehér röppenéssel szállnak az angyalok; egy mintha be is tekintene a függönyök között, az Erzsike szíve nagyot dobban: az bizonyosan azért jött, hogy elvigye a síró madarat! De síró madár már nincs és Erzsike nem adja öcsikét! Vigye el inkább az angyal a sok összetört játékot, meg a kocsit is; vagy ne hozzon karácsonyfát, csak ezt a kedves csicsergő kismadarat hagyja neki, mert azt nem adja! Nem adja! Nagyon szereti!

És ekkor kinyílik a szalon ajtaja és a karácsonyfán vígan lobog a száz fényes kis láng és mama megfogja a kis leánya kezét s bevezeti a karácsonyfa alá:

Erzsike szereti a testvérkéjét, azért a jó angyal is szereti Erzsikét; már pedig a kit az angyal sze­ret, annak a kis leánynak jó dolga van karácsony estéjén; de még más estéken is, mindig, mindig.

-- próza, Irodalmi próza - Rieger Ilona rovata

One Comments to “Gyarmathy Zsigáné: Erzsike madara”

  1. Hi there, after reading this remarkable article i am too
    cheerful to share my knowledge here with mates.

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)