Kezdőlap » - A F O R I Z M Á K » --- rövidebb gondolatok » Hamvas Béla: Anthologia Humana (részlet)

Hamvas Béla: Anthologia Humana (részlet)

21 október 2010

A zene az a titok, amelynek segítségével megértem, hogyan tudok azonos témák mellett mégis mindig mást és mást hallani. A hallható témák ugyanazok, ugyanazok fognak maradni és nem is változhatnak meg sohasem; de mindig más és más hangnemben, más variációban, más ritmikus képletben és időmértékben jelentkeznek: egyre újabb és újabb megfordításokban, kombinációkban, más kíséretekkel, más szólamban, másképpen harmonizálva, s mialatt a milliárdszólamú fúga ünnepélyesen a végkifejlés felé hömpölyög, s mialatt a várakozás, a feszültség egyre nő, s az izgalom egyre nagyobb, a zene mint sajátságos sejtető eszközeivel jelzi a végső lépést, a kiegyenlítődésre utalni tud, a végső célt érezteti, s arra előkészít.

--- rövidebb gondolatok

Nincs hozzászólás to “Hamvas Béla: Anthologia Humana (részlet)”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)