Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- közkincs » Hésziodosz: Theogonia (részlet)

Hésziodosz: Theogonia (részlet)

9 szeptember 2014

thesKezdjük a dalt immár Helikón múzsái nevével!
Ők lakják e hegyet, Helikón magas, isteni ormát,
forrás kék ibolyát nyíló partján kicsi lábbal
járják táncukat és oltára körül Kroniónnak.
Gyönge fehér testük Permésszosz habjai mossák,
ott meg az isteni Hippúkrénén fürdenek ők meg,
akkor kezdik kartáncuk Helikón magas ormán,
édes vágyat kelt ez a tánc, dobbannak a lábak.
Innét indulnak, sűrű ködöt öltve magukra,
éjszaka járnak, szépséges hang száll körülöttük,
zengik az égisztartó Zeuszt, s Hérát, a királyi
Argosznak magas úrnőjét aranyos sarujában,
s égisztartó Zeusz lányát, a bagolyszemü Pallaszt,
Phoibosz Apollónt s szűzi hugát, a nyilat kiröpítőt,
s azt, ki ölelve a földet meg-megrázza: Poszeidónt,
Aphrodité ragyogó szemeit s a nemes Themisz úrnőt,
és az aranykoszorús Hébét és véle Diónét,
Létót, Íapetoszt s a ravasz Kronosz álnok lelkét,
Hajnalt és a Napot meg a Hold fényét, a szelídet,
Gaiát, Ókeanoszt, meg az éjszaka méla sötétjét,
s mind az örökké élő istent s szent születésük.
Ők szép dalra tanítják Hésziodoszt is, a pásztort,
míg a juhok Helikón lejtőin szerte legelnek.
Ez volt első szótaguk, ezt mondták legelőször
égisztartó Zeusz lánykái, olümposzi múzsák:
„Hitvány pásztori nép, szolgáltok csak hasatoknak!
Szánkon tarka hazugság, mely a valóra hasonlít,
ám ha akarjuk, színigazat hirdethet az ajkunk.”
Így szóltak hozzám az igazszavu isteni lányok,
s adták repkény dús hajtását, hogy leszakasszam,
pálca gyanánt, csoda volt: lelkembe leheltek az ének
isteni hangjából, hogy hirdessem, mi leszen s volt,
zengjem a boldog, örökké élő isteneket mind,
s rajtuk kezdjem a dalt és vélük hagyjam is abba…

Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása

-- közkincs

Nincs hozzászólás to “Hésziodosz: Theogonia (részlet)”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)