Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- vers » József Attila: Margaréta

József Attila: Margaréta

28 november 2015

Itt kuksolok a szilvafák között, jozsef-attila-003
kakukkolgat a hamvas szerelem,
kakukkolgat. A berekháti köd
pamutpapucsban lépked szívemen.

Elültem, mint az öreg szúnyogok.
Összébb simul a szittyó meg a nád,
hever lábamnál a szél és morog;
borzas a szőre. Sóhajt a világ.

Tégla a boglyán, öklöm fejemen, –
egy margarétán búsulnék magam,
már pára hátán illan életem
s – vén görbe bú! – munkám még lombtalan.

Csak bámul göbbedő hodály alól
a barna kapa hűvöslő nyele – –
Ökörnyál után ugrik a bokor,
zsibongva rebben száraz levele.

1929 nyara

-- vers

Nincs hozzászólás to “József Attila: Margaréta”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)