Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- vers » József Attila: Sírdomb a hegycsúcson

József Attila: Sírdomb a hegycsúcson

A holtan megbántott Adyé jozsef-attila-000

Üveghegy ez. Ezerszínű üveg.
Az ördög csuszkál oldalain föl-le.
Hántott héjú szivekből ez a hegy
Már régen épült. S énekelni megy
Hajnalban ez a hegy a vaksi földre.

– Sej haj, meghalt!… Ó, meghalt!… Hosszu csend.
A hegy kigyúl és táncolni kezd aztán.
Egy sírdomb megy a hegy csúcsára. Fenn,
Ott fenn megáll. Lefekszik. Vértelen
Fénylelke forrón leömlik az arcán.

Hullámzik még és lépcsőkké mered.
– A hegy csúcsáról nagyon messze látni,
Fennebb, a hantról, még messzebbre látni,
Ki akar látni, apró emberek? –
Csak csend. És újból zeng, ragyog a hegy.

1924. aug. 20.

-- vers

Nincs hozzászólás to “József Attila: Sírdomb a hegycsúcson”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)