Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- szerelmes vers » Juhász Gyula: Nénia

Juhász Gyula: Nénia

11 július 2015

Könyvekre hajtom le fejem, juhasz-gyula
Mint fáradt vándor sírhalomra;
Könyvek, ti bölcs és végtelen
Sírok, nem adtok már nekem
Vigasztalást a végtelen napokra.

Élet mély szomja égeti
Pusztába lankadt szívemet
És messzetűnő évei,
Mint bús echók, úgy zengetik
Feléje a hiú reményeket.

S míg sorsom altatót susog
S hagyom éjét leszállani,
A ködben rátok gondolok,
Tündöklő jóni oszlopok
És Annának tündöklő vállai!

-- szerelmes vers

Nincs hozzászólás to “Juhász Gyula: Nénia”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)