Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- érték » Kabós Éva: Rég volt

Kabós Éva: Rég volt

5 április 2014

remenykedo

Rég volt, még szőke  voltam és reménykedő,
álmaim voltak, mind elérhető:
Párizst akartam látni és az Óceánt,…
ha majd nem hull a bomba reánk…

De akkor a félig-csendben,
félig-békében, gond volt a tanyán,
– a kék virágok surolták ruhám,
s ha én voltam kékben,
a mezőn margitvirágok
álltak hófehérben, –
a természet szereti a harmóniát -,
virágok, gondok között jártam a tanyát, –
és még nem láttam Párizst, sem az Óceánt…

Aztán felsőbb, szigorú rendeletre
jutottam én is – Párizs helyett -,
egy építőtelepre, –
akkor a ruhám kő porozta, tépte,
de szívemben még mindig álmok vertek félre:
“majd egyszer”, “azután”, –
de szép lehet az Óceán!

“Egyszer, azután” minden szabad lett, –
de közben az élet eltelt, –
s hiába lett határ és út szabad,
az évek halmaza nem bír már álmokat…

Most egyedül és fázva, ablakomon át
nézem az elsárguló, szeptemberi fát, –
a természet szereti a harmóniát, – –
de én nem látom már soha Párizst,
sem az Óceánt…

-- érték

Nincs hozzászólás to “Kabós Éva: Rég volt”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)