Kezdőlap » Versek - Kovács Daniela rovata » Komlósi Lajos: Befejezem a mondatot

Komlósi Lajos: Befejezem a mondatot

Jöjj vissza egy alkonyórán
a szigeti kertbe,
ha őriznek a védőszentek
szökj meg tőlük
néhány röpke percre.

Megszakadt egy mondat köztünk,
nem hangzott el sohase a vége,
közbeszólt egy úr a mélyből:
a rút pokol fenekéről
s csonka vallomásom
belefúlt az éjbe.

Dicsfényt kínált, elfogadtam,
víg frigyünkre pezsgőt bontott,
flitterekkel díszítette
s végtelenné tágította
előttem a horizontot.

Fürgén mentem, mámorosan
tettem, amit mondott,
színpadának tört deszkáin
kedve szerint játszottam el
napkirályt és udvari bolondot.

Sodort az ár, repített a
feldíszített gálya
s nefelejcskék szép szemedet
e közben a halál ujja
örökre lezárta.

Kihunyt a Nap a szigeten,
az én napom is leáldozni készül,
itt gubbasztok kifosztottan,
horpadt mellel
a beígért érdemrendek nélkül.

Gyere vissza alkonyatkor
az elhagyott kertbe,
befejezem  a z t   a mondatot
(mást már úgyse mondhatok)
hallgasd meg, és térj vissza a mennybe.

Versek - Kovács Daniela rovata

Nincs hozzászólás to “Komlósi Lajos: Befejezem a mondatot”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)