Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- vers » Kosztolányi Dezső: A hosszú, hosszú, hosszú éjszakán

Kosztolányi Dezső: A hosszú, hosszú, hosszú éjszakán

19 augusztus 2014

A hosszú, hosszú, hosszú éjszakán kosztolanyi es alairasa
ágyamra ül fásultan a magány,
és rámtekint és nézdeli magát,
és fésüli hosszú, hosszú haját.

Eszelős hölgy. A szeme oly szelíd,
és bontja, oldja tornyos fürtjeit,
és oldja, bontja – percre perc enyész –
és újra kezdi mindig. Sose kész.

És oldja álmom, bontja gondomat,
álomtalan partokra hívogat.
Ha szunnyadok, csörrennek fésüi,
hosszú haját nevetve fésüli.

Csak hallgatom álomban, éberen,
hogyan motoz-motoz az éjjelen.
Most újra kezdi. Végtelen haja
oly hosszú, hosszú, mint az éjszaka.

-- vers

Nincs hozzászólás to “Kosztolányi Dezső: A hosszú, hosszú, hosszú éjszakán”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)