Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- vers » Kosztolányi Dezső: Szentbeszéd

Kosztolányi Dezső: Szentbeszéd

14 november 2011

Én, ki tavaly még könnyű szívvel jártam,
forró sugárban,
most járok itt sápadt, bús fagyok
fenyérein
és fölordítok: hol vagyok?

Testvéreim.

Volt egy kutyám
s nem vertem ki, mikor haragos éjjel
a hóvihar acsarkodott a széllel,
csúnyán.
S mikor beteg lett,
köré sereglett
a bánatom, a gondom.
Fölkeltem, hogy reá tekintsek,
úgy néztem, mint egy árva kincset.
Egész éjszaka virrasztottam otthon.

Aztán vásott és buta lázban
nem madarásztam,
mert szántam a madárfiókot, a picinykét.

Vígan kaszáló,
zöld könnyű háló
zacskójával nem fogtam soha pillét.
Sohase ültem lesve régi cser-tőn,
vörös vadat nem űztem havas erdőn.
Kikerültem a gyíkok napos árkát.
El nem tapostam
a réteken a szentjános-bogárkát.

Mostan
elmondom nektek, emberek,
Csak ezt, csak ezt – könnyezzetek.

-- vers

Nincs hozzászólás to “Kosztolányi Dezső: Szentbeszéd”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)