Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- vers » Kosztolányi Dezső: Válás

Kosztolányi Dezső: Válás

16 június 2015

A messzeség sötétlő méhibe kosztolanyi dezso
halkan kigyúl két véres, néma pont…
A jelharangok öblös szája kong.

Tolong az utasok mindegyike.
“Jön a vonat” szólnak s zaj kél e szóra…
Csak váljatok, ez a válási óra!

A könny ezüstlik, szájon csüng a száj,
az útra-szállók intenek kezökkel,
az induló tömeg sietve lökdel.

Nem szólhat egy se, szívök tája fáj,
némán tekintnek a sinek felé ők,
s a vérszemű szörny már liheg feléjök.

Remegve néznek a félő anyák,
és szívük öble sajdul tompa kíntul,
amint a rabló tömb csikorgva indul.

Majd hangtalanul tűnik el alább,
s távol kigyúl két véres, néma pont…
A jelharangok öblös szája kong.

-- vers

Nincs hozzászólás to “Kosztolányi Dezső: Válás”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)