Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- vers, Versek - Kovács Daniela rovata » Kovács Daniela: Nem torpansz meg

Kovács Daniela: Nem torpansz meg

25 január 2011

Ó, te drága, fáradhatatlan szívem,
hányszor remegsz úgy, mint szélben kinn a fák,
hányszor zülleszt szét a másba vetett hitem,
mégsem torpansz meg, csak dobogsz, versz tovább,

hányszor alszik ki mélyedben a tűz,
majd érzem újra benned éles melegét,
egy pillanatra megállsz, reménytelennek tűnsz,
majd ismét nekilódulsz múltat feledvén,

és csodát áhítva szenvedéllyel töltődsz
helyettem is hiszed jövőm igazát,
ha marcangol a kín, egy pillanatig gyötrődsz,
de hamar újra érzed az öröm illatát.

Álom-üst fortyog benned, mint a láva,
a legsűrűbb méz is mélyedből ered,
bátran indulsz el minden vad csatába,
majd győzelem tölti minden szegleted.

Az időknek tükre nem hagy nyomot rajtad
nem félsz, hogy a csend árnyát veti rád,
bérc-nyomta kővé változol a bajban,
nem torpansz meg, csak dobogsz, versz tovább…

-- vers, Versek - Kovács Daniela rovata

2 Comments to “Kovács Daniela: Nem torpansz meg”

  1. Szép vers! Gratulálok.

  2. Köszönöm, hogy olvastál, Kedves Ilona, és külön köszönöm az itthagyott szavaid melegét! :)

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)