Kezdőlap » Versek - Kovács Daniela rovata » Kovács Daniela: Te szép versekbe vágyó

Kovács Daniela: Te szép versekbe vágyó

31 október 2012

Hová rohansz így Te ősz, Te szűz arany,
nem látod veszted a túlvilág ködében?
Jaj, kár zokognom, áltatnom magam,
csak foszló köd int vissza sújtottan, sötéten.

Miért sietsz így Te ezerszínű álom?
Nyomodban borzong a Körös-parti sás,
s úgy hullámzik végig járásod e tájon,
akár betegekben a szörnyű elmúlás.

Miért nem maradsz még? Csak pár röpke percnyit,
dőlj csak le napos oldalán a kertnek,
még él ott egy rózsa, mely virít, s ha elnyit,
majd indulhatsz – neki az ismeretlennek.

Én maradok, elsiratlak, majd mélyemben őrzöm
rőtpettyes fényét gyönyörű szemednek
Te szép versekbe vágyó csodaszép őszöm,
csendülő rímeim hant-ölébe temetlek.

Versek - Kovács Daniela rovata

Nincs hozzászólás to “Kovács Daniela: Te szép versekbe vágyó”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)